Az RMDSZ ügyvezető alelnökének nagyvonalú tévedései

A minap Székely István, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnöke a Maszol portálon közölt egy szöveget, amelyben egy higgadt és racionális beszélgetést kezdeményezett a Szövetséget kritizáló értelmiséggel. A kezdeményezést és szerzőjét őszintének és tiszteletreméltónak tartom, de nem tudok eltekinteni attól, hogy Székely István mennyire tévedésben van a valóságot illetően.

Elsősorban azért, mert a beszélgetés megszólítottjai a Maszolt nem tartják egy hiteles, nyilvános fórumnak, ahol értelmes vitákat lehetne folytatni a közös ügyeinkről. Ugyanis az érintett értelmiségi réteg pontosan tudja, hogy az immár a magyar kormány és a Szövetség által fenntartott sajtóorgánum a Szövetség ellenőrzése alatt áll, amely a lap véleményrovatának szabadságát 2017-ben felszámolta – enélkül pedig nem lehetséges semmiféle párbeszéd a felek között. Arról nem is szólva, hogy az erdélyi magyar kritikus értelmiségről a lap nem szokott tájékoztatni, azaz úgy tesz, mintha ilyen réteg nem is létezne. Ahogy számos Facebook kommentből is tudható, az érintettek egyszerűen pártlapnak tartják és mint olyantól, távol tartják magukat. Ezt igazolja az is, hogy bár a Maszol közösségi média oldalát nagyon sokan követik, a cikket itt mindössze 4-en lájkolták – ezen túl semmiféle interakció nem látható.

Székely István téved, amikor azt hiszi, hogy egy politikailag ellenőrzött pártlapnak tartott sajtóorgánumban lehetséges volna olyan beszélgetés, vita, amelybe az érintettek beszállhatnának: a valóságban éppen ezek az emberek vannak onnan kizárva.

Ha pedig a megszólalása a szélesebb nyilvánosságot célozza, akkor is rosszul mérte fel a valós helyzetet: a széles nyilvánosság figyelméből az értelmiségi megszólalás jelentőségét már évekkel ezelőtt kimosta a Magyarországról áthullámzó értelmiségellenesség. Székely István neve a mai széles nyilvánosságban nem jelent semmit, mivel ezt ma olyan influenszer-tartalmak határozzák meg, mint Böjte Csaba pátoszos ájtatossága vagy Borboly Csaba mókás videói, illetve természetesen Orbán Viktor provokatív mondatai.

Nem az 1990-es vagy a 2000-es években vagyunk, hanem 2010 után.

Ugyanakkor az általa most figyelemre méltatott kritikai értelmiségnek sincs nagyobb jelentősége. Ezek az emberek nem hatásos kritikákat fogalmaznak meg a nyilvánosság előtt, hanem privát facebook-csoportokban osztják az észt egymás között. Amely inkább egy zárt körű hobbiklubhoz hasonlít, mintsem a romániai magyar közélet szerves része. A nyilvános térben ezek az emberek vagy nem szólalnak meg, vagy ha mégis, akkor csak sima „Soros-bérenc nemzetárulók”, akik a széles nyilvánosság figyelmét sem érdemlik meg – csupán néhány elszánt troll számára létező entitások. (A minap éppen a Maszol egyik véleménycikke szerette volna felhívni a figyelmet egy kritikus erdélyi értelmiség „szavahihetőségének elvesztésére” – de teljes érdektelenség fogadta. Ha szókimondó akarok lenni: nem sikerült leszarni, mert már senki le sem szarja.)

A nyilvánosság szférájának ennyire félreismerése azért is feltűnő, mert maga a Szövetség elnöke, Kelemen Hunor a nyilvánosság előtt már legalább kétszer tisztázta, hogy a politikai kommunikáció immár nem szorul rá a sajtóra, az RMDSZ másként oldja ezt meg. És ebben a másként megoldásban nem szerepel az, hogy a nyilvánosság előtt vitatkozzon az értelmiséggel. Nem véletlen, hogy a Szövetség közönyével, közreműködésével vagy éppen kezdeményezésével a romániai magyarság sajtóhelyzete ott áll, ahol áll: lapok megszüntetve, marginalizálva, eladva-megvéve, kiszervezve-beszervezve, anyagi és egyéb nehézségek tömkelegével küszködve. Nem csoda, hogy az egykor élesen vitatkozó, jövőt teremtő, útkereső értelmiségből csak hobbiklub maradt a maga kis zárványaiban.

Úgy vélem, Székely István valóságtévesztésének nyomait még hosszasan tudnám sorolni, de semmi örömöm nem lelem benne, és ennyi elég is a helyzet abszurditásának illusztrálására. Tartalmilag csak két tévedésre hívnám fel a figyelmet.

„Az RMDSZ – a Fideszhez hasonlóan – jobb-közép néppártként határozza meg magát, amelynek alapja az erdélyi magyar társadalom többségének olyan konzervatív politikai értékek általi meghatározottsága, amely elsősorban nemzeti kisebbségi helyzetéből fakad, és amit strukturális konzervativizmusnak nevezhetünk” – állítja Székely.

Az a magyar kormányzó párt – azaz a Fidesz – amely politikai működése során radikálisan átalakítja a nyilvánosságot (polarizálja), új alkotmányt hoz be, átszervezi a Kárpát-medence magyarságának állampolgárságát, identitását etnikai alapokon, egyik legfőbb témája a menekültek és a szexuális kisebbség emberi jogainak érvényesülése ellen folytatott szimbolikus és jogi-politikai harc, az a politológiai szakirodalom szerint nem egy „jobb-közép néppárt”, és semmi köze nincs semmilyen „konzervativizmushoz”, hanem radikális szélsőjobboldali párt: és ennek is kell nevezni. Így áll a helyzet, ha a valóságból indulunk ki.

Ugyanakkor az sem igaz, hogy az RMDSZ egy „jobb-közép néppártként határozza meg magát”. Az RMDSZ önmeghatározásáról ugyanis nem Székely István véleménye, sőt, még a Szövetség elnökének véleménye sem döntő. Ezt ugyanis valójában a szervezet alapszabályzata rögzíti, amely szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség „a romániai magyar nemzeti közösség érdekvédelmi, közképviseleti és érdekegyeztető társulásaként” határozza meg magát, s mint ilyen, „tevékenységét a demokrácia és a pluralizmus jegyében fejti ki.” Vagy ez a szervezet már nem létezik és én vagyok tévedésben?

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a Transtelex véleményét. A Transtelexnél fontosnak tartjuk, hogy mások véleménye akkor is megismerhető legyen, ha nem értünk vele egyet. Szeretnénk, ha egy témáról az olvasóink minél több álláspontot megismerhetnének.