A listás szavazatok kiosztása: a híres D'Hondt-mátrix

Victor Joseph Auguste D'Hondt belga matematikus, jogász, üzletember igazi polihisztor volt, egyben az arányos képviseleti demokrácia lelkes híve. Ha a választási pp-nkben írunk róla, nem nehéz kitalálni, van köze a mai estéhez is. D'Hondt ugyanis 1878-ban találta fel azt a mandátumkiosztási módszert, amelyet azóta is rengeteg választási rendszer használ, így a magyar is.

A listás helyek mandátumainak elosztása többlépcsős folyamat, először meg kell nézni, hogy egyáltalán ki jogosult ilyen helyekre. Az önállóan induló pártoknak 5 százalékos, a kettős pártszövetségeknek 10 százalékos, a hármas vagy még szélesebb listáknak 15 százalékos bejutási küszöböt kell elérniük.

A pártok szavazataihoz az egyéni listán nem hasznosuló töredékszavazatokat is hozzá kell adni (ezek azok, amelyeket az adott körzetben veszítő pártok jelöltjei kaptak, vagy azok a szavazatok, amelyekre a győztesnek valójában már nem volt szüksége a győzelemhez).

Ezek után a D’Hondt-mátrix lényege, hogy fel kell írni egy táblázatba az egyes pártok által kapott szavazatok számát, majd ezek alá külön sorokban a szavazatszámok felét, harmadát, negyedét. A legnagyobb osztó a megszerezhető mandátumok száma. A D’Hondt-mátrixban ezek után mindig meg kell keresni a legnagyobb számot, és az kap egy mandátumot. Majd a következő legnagyobbat, egészen addig, amíg az összes mandátumot ki nem osztják. A módszer hívei szerint ez igazságos eredményt ad, kritikusai szerint inkább a nagy pártoknak kedvez.

Állj ki a szabad sajtóért!

A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.

Támogatom!
Kövess minket Facebookon is!