Kiszáradt az élőhelye, most lombikprogrammal mentik meg a Nagyvárad melletti legendás tündérrózsát

A Partium egyik legfontosabb botanikai kincsét próbálják laboratóriumi klónozással megmenteni, új mesterséges élőhelyeken fenntartani, majd újra megtelepíteni magyar és román biológusok. A Szegedi Tudományegyetem Növénybiológiai Tanszékének munkatársai és diákjai a napokban Nagyváradra utaztak, hogy a helyi egyetem kutatóival közösen, a CleanAIR nevű Interreg program keretében dolgozzanak a püspökfürdői hévízi tündérrózsa megmentésén.

A helyszín alig karnyújtásnyira fekszik a magyar határtól: a Nagyvárad melletti Püspökfürdőn, a hajdani Pece-tóban élt évszázadokon át Európa egyetlen természetes termálvízi tündérrózsa-populációja. A növény felfedezése a polihisztor Kitaibel Pál nevéhez fűződik, aki 1798-ban, a környék flóráját kutatva azonosította a meleg forrásokban virágzó egyiptomi lótuszt – ami a valóságban nem lótusz, hanem egy különleges tündérrózsafaj (Nymphaea lotus var. thermalis). A növény igazi otthona az 1834-es érmelléki földrengés és az azt követő földcsuszamlás után alakult ki, amikor a gőzölgő Bugyogó-forrás vize egybefüggő természetes tavat duzzasztott a Pece-patakon. A bihari csoda a 19. század második felében már sorra vonzotta a tudósokat: Flatt Károly évtizedeken át tanulmányozta a Sebes-Körös völgyét, és a Nílusból hozatott lótuszokkal összevetve igazolta a faj rokonságát, miközben már az 1880-as évek végén a meleg vizű rezervátum sürgető védelmét követelte.

A váradi Pece-tó és a gőzölgő víz tetején úszó fehér virágok ráadásul a magyar irodalomban is nyomot hagytak, Ady Endre is írt róla verset. Romániában már 1931-ben szigorúan védett természeti műemlékké nyilvánították a területet. Évtizedekig tartotta magát az az elmélet, hogy a hófehér szirmú, sárga közepű virág a jégkorszak előtti harmadidőszakból itt ragadt élő kövület, amely a feltörő meleg forrásoknak köszönhetően élte túl a lehűlést.

Ezt a mítoszt az MTA és a Debreceni Egyetem korábbi genetikai vizsgálatai szétoszlatták: kiderült, hogy a növény megegyezik a nílusi tündérrózsával, és valószínűleg a török hódoltság idején vagy a korai fürdőkultúrával került a térségbe. Botanikai, kulturális és ökológiai értéke azonban ettől még megkérdőjelezhetetlen maradt.

A valódi katasztrófa a kétezres évek végén és a 2010-es évek elején következett be, amikor a környékbeli üdülőhelyek és magánpanziók mértéktelen és gyakran illegális termálvíz-kitermelése miatt a források hozama drámaian lecsökkent. A Pece-tó vízszintje zuhanni kezdett, 2011 végére a meder szinte teljesen kiszáradt, a maradék sekély víz pedig télen be is fagyott, ami a fagyérzékeny növénynél a természetes populáció megsemmisüléséhez vezetett. A természetes élőhelyéről így a tündérrózsa gyakorlatilag eltűnt, azóta kizárólag a kutatók által kimentett, mesterséges medencékben gondozott egyedek maradtak életben.

A mostani magyar–román együttműködés éppen ezért konkrét, háromlépcsős beavatkozásra épül. A Cristian Blidar által vezetett nagyváradi munkacsoport elsőként in vitro eljárással, steril laboratóriumi körülmények között, szövettenyészetekből sokszorosítja a növényt. Ez a mikroszaporítási technológia garantálja a kórokozómentes, genetikailag egységes utódok előállítását anélkül, hogy a még megmaradt csekély anyaállományt bolygatnák. A második lépésben új, alternatív mesterséges élőhelyeket hoznak létre, valamint a Nagyváradi Egyetem kampuszának tavaiban nevelt állományt készítik fel a túlélésre. Mivel a püspökfürdői eredeti források vízhozama továbbra is bizonytalan, a szegedi és váradi kutatók közösen mérik fel a meleg vizű medencék hőmérsékleti és kémiai paramétereit, hogy pontosan meghatározzák, milyen feltételek kellenek a hosszú távú megmaradáshoz és a későbbi visszatelepítéshez.

A kutatásnak van egy harmadik, gyakorlati iránya is: azt vizsgálják, hogy a növény hogyan takaríthatja el a szennyeződéseket a vízből. A kísérletek szerint a tündérrózsa meglepően jól boldogul a háztartási tisztítószerekből és mosószerekből hátramaradt vegyszerekkel, miközben még azt is tesztelik, képes-e megkötni a veszélyesebb, sugárzó anyagokat. A kutatók célja tehát az, hogy megerősítsék az állományt, új melegvizes élőhelyeket népesítsenek be vele, és a növény természetes szűrőként tisztítsa a Bihar megyei termálvizeket.