Kétszáz kiló kukoricát törtünk le hektárjára, itt, ahol 6-7 tonna az átlagtermés

Bár Románia azon kevés európai országok egyike, ahol 2026-ban nőtt a mezőgazdasági termelés, az ország bizonyos régióit fokozottan érinti az aszály. Ilyen a nyugati határvidék, a magyar Alföld keleti pereme. Arad megyében idén már nem csak a kapásnövényeket, a kukoricát és a napraforgót, hanem a búzát is megviselte a szárazság, több terménynél 70 százalékos aszálykárt jelentettek. Az öntözőrendszer hiányos, de egyébként is egyre fogy a víz már a patakokból és a Marosból is.

„El lehet képzelni azt, hogy 200 kiló kukoricát törtünk le hektárjára, ezen a környéken, ahol 6-7 tonna az átlagtermés. Napraforgónál is egy tonnás termések voltak, és 2,5-3 tonna az átlagtermés” – mondta Zágoni-Szabó András, az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének elnöke, RMDSZ-es megyei tanácsos. „A búzánál is 60-70 százalékos aszálykárt jelentettünk be, amit a bizottság is elfogadott, és jegyzőkönyvet kaptunk róla. Ez is a márciusi és az áprilisi vízhiány miatt keletkezett. Olyan 2,5 tonna búzát arattak, miközben 6-7 tonnás átlagtermések vannak a környékünkön” – magyarázta.

Zágoni-Szabó szerint az utolsó két év volt érezhetően rosszabb a mezőgazdaságnak Arad megyében. „Ezelőtt 3-4 évvel a kalászosoknál még kimondottan nem vették észre az aszályt, mert a tavaszi, a téli csapadék valahogy megmaradt, és ott nem voltak problémák. De a kapásnövényeknél, a tavasziaknál ez most már a negyedik év” – mondta.

Arad megyéből 1279 gazda jelentett aszálykárokat az ősszel elvetett terményben az augusztus 1-i határidőig, számolt be korábban az Agerpres. A kár 30–70 százalék között mozog a különböző termények esetében, a búza mellett a repce, az árpa és a sörárpa is érintett. A megye 76 önkormányzata közül 44 kapott kárbejelentéseket, legtöbbet Nagylak és Pécska. A szeptember pedig az átlagosnál melegebbnek és száraznak ígérkezik, ami a 2026-os őszi vetést is befolyásolhatja.

Zágoni-Szabó szerint amellett, hogy az aszály miatt nem volt termés, a gabona ára is elég alacsony, az input anyagok, mint a vetőmag, a vegyszerek és a műtrágya pedig egyre drágulnak.

„A 10-11 lejes gázolajat azért a gazdák megérzik, mivel a termés mennyisége kevés, így most nagyon sokan nem is tudják, hogy hogyan tovább”

– mondta.

A 2025-ös aszálykárokra az Európai Unió 14,8 millió eurós támogatást hagyott jóvá Romániának, de Zágoni-Szabó szerint, ha ezt az összeget elosztjuk a napraforgó- és kukoricatermésben bejelentett károkkal, akkor 100 lejre lehet számítani hektáronként. „Ez 10 liter motorina” – mondta. „A román államra per pillanat a gazdák nem számíthatnak, mert tudjuk, hogy milyen helyzetben van” – jegyezte meg. Nemrég Tánczos Barna ügyvivő mezőgazdasági miniszter is legfeljebb hektáronként 100 lejes kártérítésről beszélt, ami ki is váltotta a gazdák tiltakozását, ugyanis 100 euróra számítottak.

„Nekünk most már alkalmazkodnunk kell” – vonta le a következtetést Zágoni-Szabó András. A gazdaszervezeti elnök szerint aszálytűrőbb növényfajok termesztésével és minél kevesebb talajforgatással, szántással válaszolhatnak az aszályra. „Most már a kukoricáról nem nagyon beszélnek a gazdák, senki nem akar tenni, de például sokan gondolkodnak a cirok termesztésén, ami szárazságtűrő fajta. Az a probléma, hogy először is piacot kell találjunk rá. Magyarországon is már elkezdték termeszteni a cirkot, de kevés a felvásárlóerő” – hívta fel a figyelmet. A gazda szerint Romániában elsősorban az állattartók vásárolhatnák fel a ciroktermést, mivel ez a gabona jól hasznosítható takarmányként.

Romániában egyelőre mintegy 10 ezer hektárnyi cirok terem, míg Magyarországon 2025-ben már 46 ezer hektárt foglalt el. Gheorghe Porubsky, a nagylaki gazdák egyesületének elnöke már 2023-ban arról számolt be, hogy cirokkal kísérleteznek. Az állattenyésztés mellett a cirok az alkoholos italok előállításában, a szirupgyártásban is használatos, illetve gluténmentes liszt is készül belőle, Ács Bori korábban a Telexen ki is próbálta, hogy milyen főzni „a jövő gabonájával”.

A csapadék mennyisége nem csökkent, csak másképp hull le

„Sajnos a tendencia, hogy egyre gyakrabban van szárazság, nő. Nem látjuk azt, hogy valami miatt bekövetkezne, hogy nagyon sok csapadékos évünk lesz, nagyobb a valószínűsége, hogy ez a helyzet fennmarad, vagy rosszabbodik” – mondta a Transtelexnek Bartók Blanka éghajlatkutató, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Földrajz Karának oktatója.

„Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem lesz csapadék. Míg a mediterrán térségben a mérések azt mutatják, hogy évről-évre egyre kevesebb a csapadék, Kelet-Európában nem ez a helyzet, itt lehull a csapadék, a gond az, hogy nem a megszokott ütemben, hanem intenzív, viharos csapadék formájában.

Már nagyon ritka a több napig tartó, csendes eső. A vihar egyrészt károkat okoz, másrészt, ha nagyon gyorsan esik az eső, nincs ideje beszivárogni a talajba, hanem lefut a lejtőn, árvizeket okoz és el is hagyja a térséget. Utána jön egy nagy meleg, és ami elkezdett beszivárogni, az is nagyon gyorsan elpárolog”

– magyarázta.

A térségben a több éve visszatérő, egyre gyakoribb és hosszabb, illetve a korábbinál egy-másfél fokkal melegebb, száraz időszakok hidrológiai aszályhoz vezettek. „Kiszáradnak a kutak és sokat hallunk arról is, hogy a folyók száradnak ki, ami azt jelenti, hogy a felszín alatti víztartalékaink fogytak el” – mondta a kutató. Mivel a teljes vízháztartás érintett, a regenerálódáshoz hosszabb időre, több csapadékos évre lenne szükség.

A csapadék gyakoriságát jelentősen befolyásolja a domborzat, ezért van az, hogy a síkság, amilyen Románia nyugati része és a teljes Pannon-medence, érzékenyebb az aszályra, magyarázta Bartók Blanka. De a meleg időszakok a dombvidéken is felerősítik a párolgást. „A víztartalékok csökkenését már dombvidéken is érezzük, a Háromszéki- meg a Csíki-medencéből is jelzik, hogy kiszáradtak a kutak, tehát ott is lesznek gondok. Egy bizonyos ideig véd a domborzat, tompítja ezt a hatást, de mivel ez a hidrológiai aszály több éve ismétlődő száraz időszakok eredménye, már a dombvidéken is érezzük a hatását” – mondta.

Újra kell gondolni, hogy mikor, mire hogyan használhatjuk a vizünket

„Nagyon sok helyről hallom, gazdáktól, hogy öntözés nélkül már nem lehet a korábbi minőségben és mennyiségben termelni. Nem lesz sivatagos hatás, de a sok száraz periódust valahogy túl kell élni a növényeknek, nekik nem mindegy, hogy mikor van a szárazság, néhány nap is számít. Sajnos pont akkor vannak a száraz időszakok, amikor a kukorica nőne. Hiába jön utána egy nagy eső, mert ha 2-3 hétig nem tudták megoldani az öntözést, akkor már mindegy” – mondta Bartók Blanka.

Bár a gazdák sok helyen szereztek be öntözőrendszereket, amire állami támogatás is volt, ez nem elég, ha nincs hozzá víz. Arra pedig nem lehet számítani, hogy a folyókból öntöznek majd, mert aszály idején a folyó vize is elapad. A kutató szerint a helyzet már meghaladta az egyéni képességet, országos, de legalább regionális szinten új vízháztartás-menedzsmentre lenne szükség. „Egy gazda nem tud víztározót építeni, és nem is teheti, mert nem ő gazdálkodik a vízkészlettel, a vízkészlet állami tulajdon” – hangsúlyozta.

„Arad megyében vannak már helyek, ahol öntöznek, állóvizekből, a Marosból, csak nagyon sok pénzbe kerül és itt is az állam kellene segítsen abban, hogy legalább csatornákon keresztül vizet biztosítson a gazdának, mert ha víz van, akkor a gazda is be tud fektetni” – mondta Zágoni-Szabó András. A megyében található 350 ezer hektár szántóterületből mindössze 8000 hektár öntözhető, ténylegesen azonban csak 800 hektáron folyik öntözés, a meglévő rendszerek működési problémái miatt, közölte 2025-ben az Agerpres hírügynökséggel az Arad Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság.

Amit egyéni szinten mégis tenni lehet, az az esővíz minél hatékonyabb visszatartása. „A legjobb víztározó a talaj” – emelte ki Bartók Blanka. „A legfontosabb, hogy nem szabad kopáron hagyni a talajt. Ha van egy kopár felszínünk, és ráesik a nagyon gyors csapadék, akkor csak erodálja és fut le a felszínen. Ha a vízcsepp előbb a növényre esik, ott már lelassul, és mire eljut a talajra, már nyertünk időt, és több be tud szivárogni. A fás növényzet még jobban lelassítja a vízcseppeket, és egyenletesebben engedi, hogy beszivárogjanak. Ha lehetőség van rá, akkor valamivel be kell ültetni a lejtőket, erdősíteni kell, mert vízháztartás szempontjából nagyon sokat segít a növényzet” – mondta a kutató.

Zágoni-Szabó a földművelés alakítását is fontosnak tartja, épp ebben a témában szerveznek gazdafórumot. „Olyan technológiákat kell alkalmaznunk, amelyekkel jobban meg tudjuk őrizni a vizet a talajban akkor, amikor esik. A gazdák jobban oda kell figyeljenek, borítást, szalmát hagyjanak a területen, hogy ne párologjon el a víz, kevesebbszer szántsanak, hogy ne szárítsák ki a földet” – mondta.