Az istenek sem hiányoztak és az örök fiatalság ígérete is megvolt a román tengerparton

Olyan kánikulát hozott augusztus, hogy olvadunk el, ilyenkor pedig a legjobb egy kicsit elterülni a tengerparti homokban. Ezt tesszük most mi is. Mamaián és Konstancán már süttettük magunkat a nappal, de a képzeletbeli nyújtózkodásunk a román tengerparton ezzel még nem ért véget, most az Azopan Fotóarchívum segítségével az isteneket fogjuk megnézni, amelyek mára már nem is igazán isteniek.

Most is Konstancán indítjuk az utazást, de most dél felé robogunk a tengerpart mentén. Nem időzünk sokat, épp csak szétnézünk. Először Eforie következik, a települést tulajdonképpen Észak-Eforie és Dél-Eforie összenövéséből alakítottak ki 1966-ban. Az üdülőhely története ugyanakkor korábbra nyúlik vissza, sőt, lényegében ez volt Románia első tengerparti üdülőhelye.

A történetüket elég nehéz szétszálazni. Dél-Eforie-t rendre Ioan Movilă moldovai bojárhoz kötik, ő döntött úgy az 1890-es években, hogy a Fekete-tenger és a Techirghiol-tó között egy szállodát építtet. 1899. szeptember 20-án a Movilă Hotel alapkövének letételével a Fekete-tenger partján létrejött a Techirghiol-Movilă üdülőközpont. Ez volt az első tengerparti turistaközpont Dobrudzsában. A település neve sokszor változott azóta, a két világháború között, Erzsébet román királyné tiszteletére felvette az uralkodó írói álnevét, a Carmen Sylvát, majd 1950 és 1962 között a romániai munkásmozgalom egyik hőse után Vasile Roaită lett. Később Dél-Eforie.

A település az 1930-as években a vasgárdista mozgalom egyik fészkének számított, Corneliu Zelea Codreanu ugyanis a környéken tartotta éves táborát, ahová gyakran elvonult a mozgalom belső köréhez tartozó tagokkal.

A hozzá csatolt Észak-Eforie (vagy egyszerűen Eforie, ha Dél-Eforie-t épp máshogy hívták) először elsősorban gyógyüdülőnek számított, ugyanis tőle délnyugatra fekszik a gyógyiszapáról ismert Techirghiol-tó. Már a 19. század végén kórházakat építettek itt, miután állítólag szárnyra kelt annak a híre, hogy egy erősen reumás vasutas attól gyógyult meg, hogy rendszeresen fürdött a tóban. A fürdőhely pedig fejlődésnek indult, a '70-es években pedig már Románia második leghíresebb fekete-tengeri fürdőhelyeként említik az útikönyvek.

Eforie után Costinești a következő jelentősebb üdülő. A település története az ókori görög időkig nyúlik vissza, de egészen az 1940-es évekig lényegében csak egy kis halászfalu volt, amit többségében dobrudzsai németek laktak. A távozásuk után helyüket dél-dobrudzsai románok vették át, majd a pionírok (üttörők) számára 1949-ben megnyitott tábor táborral elkezdődött a település üdülőközponttá alakítása. Tíz évvel később pedig már nemzetközi diáktábor szalagját vágta át itt Ion Iliescu elnök. A costintești-i üdülőhelyen még az 1990-es évek elején is több mint 60 000 fiatalt tudtak elszállásolni, szóval nem meglepő, hogy hagyományosan a román egyetemisták és diákok bázisának számít.

Costinești legismertebb jelképe az 1960-as években zátonyra futott Evanghelia hajó roncsa, amely a partról is jól látható. Manapság fotópont működik, ahonnan a legjobb kép készülhet a település legnagyobb látványosságáról.

És máris Mangalia következik, vagyis pontosabban az istenek, Olimp, Neptun, Jupiter, Cap Aurora, Venus meg Saturn, de hivatalosan ezek mind Mangaliához tartoznak.

Konstancához hasonlóan a város története az ókorig nyúlik vissza, Kr. e. a 6. században görög telepesek fennhatósága alá került, Kr. e. a 4. századból fennmaradt szövegek már Kallatis néven említik. Később, Kr. e. az 1. században elfoglalták a rómaiak, és Moesia provincia tartományhoz csatolták, majd állt bizánci és bolgár uralom alatt is, később pedig a törökök fennhatósága alá került. Mangalia néven először a 16. században említik. Ebből az időből való Eszmehán szultán mecsete is. Az 1575-ben megnyitott imahely Románia legrégebbi máig is működő muzulmán imaháza.

Konstancához hasonlóan csak az 1877–1878-as orosz–török háborút lezáró berlini szerződés döntése nyomán került Romániához, és noha már az 1930-as években elkezdett kibontakozni a balneoterápiás turizmusa, igazi fejlődésnek csak a II. világháború után indult. A két világháború közötti beszámolók szerint még főleg törökök meg görögök lakják. Nem véletlen, hogy a Romániai Magyar Szó 1947-es riportjából is még inkább egy keleti halászfalu képe bontakozik ki, mintsem egy üdülővárosé.

„Szakállas, ferde szemmetszésű, bizonyára török bérkocsis invitál rozzant kocsijára. Gyalogszerrel indulunk a városka felé a kockakővel kirakott országúton. Keleties jellegű, kupáscserepekkel fedett, lefüggönyözött ablakú házacskák következnek egymásután, üzlet-üzlet után, kávéház-kávéház után, zengzetesnél-zengzetesebb cégnevekkel. (…) A tulajdonosok a nevekből következtetve románok, törökök, örmények, bolgárok. Reggel fél kilenc van, azonban a kávéházak előtt már táblát játszadozók és kibicek ülnek, arrább bizonyára feketekávét szürcsölnek olyan ízletesen. Hamisíthatatlan keleti kép” – írta a szerző, Szász István.

Az intenzív urbanisztikai fejlesztése az 50-es években kezdődött el, és ennek részei az előbb említett istenek. Valószínűleg nem véletlen, hogy ezt a helyszínt szemelték ki modern üdülőközpontnak, szinte valamennyi leírás kiemeli Mangalia sajátos éghajlatát, hogy igazi tengeri klíma jellemzi a környéket, forró nyarakkal és enyhe telekkel, a januári minimumok átlaga is fagypont körül van. A tiszta, száraz, meleg napok száma évente sokkal több, mint Konstancán.

A Tatlageac-tó és Mangalia között mintegy 8 kilométer hosszan elterülő, csipkézett partszakasz mentén sorakozó hat üdülőhelyet 1965 és 1973 között építették fel. Ezek együttesen alkották az Észak-Mangalia néven ismert üdülőövezetet. Először Neptun készült el, 1967-ben avatták fel, utána következett Jupiter, amelyet 1968-ban kapcsoltak be a turisztikai vérkeringésbe az első szállodák átadásával. A legdélibb, Mangaliához legközelebb eső üdülőtelep Saturn, 1971 nyarán fogadta első vendégeit, majd tőle északra, közvetlenül mellette Venust adták át 1972-ben. Szintén abban az évben készült el a Neptunnal együtt tervezett Olimp. Végül 1973 júliusában avatták fel az övezet legkisebb, Venus és Jupiter közé beékelődő, a rómaiak hajnalistennőjéről elnevezett Aurora Capot.

Az 1970-es évek derekán a román tengerpart fénykorát élte, összességében közel 100 ezer nyaralót szállásolhattak el, de a vendéglátóipar még ennél is nagyobb számú vendégseregnek biztosíthatta az ellátását. A tengerparton olyan, máshol akkortájt egyáltalán nem kapható termékeket is lehetett vásárolni, mint pl. a Coca-Cola vagy a Kent cigaretta. Ebben az időszakban egyértelműen a Mangaliától északra kialakított komplexum számított a legmodernebbnek, ami már-már nyugati luxussal kecsegtette az odalátogatókat.

A romániai átlagturistának a főszezonban Neptun és Olimp volt a legelérhetetlenebb, ezeket elsősorban a külföldi turistáknak, a párt legfelsőbb köreinek és az ezeket a köröket kiszolgáló intézmények dolgozóinak tartották fenn. Az átlagos romániai turistáknak csak a kempingekben jutott hely, Olimp északi részén volt egy, illetve Neptun déli felében, de volt, amikor ott is megérte.

„Kimondottan pozitív élményeim vannak ezekről a tengerparti nyaralásokról, tele volt a part csehekkel, kelet-németekkel és lengyelekkel, akik amikor indultak haza, akkor sok mindent eladtak. Nem cipelték még azt is haza. Hintaágyat, széket, sátrat is vettünk tőlük. Nálunk akkor nem is lehetett ilyesmiről álmodni” – emlékezett vissza a Transindexnek az akkori nyaralásokra a marosvásárhelyi Bach Lóránd. A turistáknak közben hagyományos román kézműves termékeket kínáltak, a képeken a kézműves termékekkel kereskedésben mindig élen járó korondiak is feltűnnek a taplóból készült árucikkeikkel.

„Annak idején minden évben máshova mentünk. Nemcsak Neptunra jártunk, hanem voltunk Olimpon, Saturnon is. Az egész tengerpartot végigjártuk. Neptun szelektívebb, kulturáltabb hely volt, valószínűleg azért is, mert ott volt az öreg [utalás a Ceaușescu házaspárra – szerk.]. Mondjuk abban az időben az egész román tengerpart kulturált hely volt, nem dobálták a csikkeket és az üvegeket szanaszét” – tette hozzá Bach Lóránd, aki az édesapja fényképein az összeállításban is feltűnik. Elmondása szerint a Ceaușescu házaspárt is látta az üdülőhelyen. „Én még láttam őket kisétálni a partra, és bemenni a tengerbe. Ugyanazon a partszakaszon fürödtek, mint mi, de biztos vigyáztak rájuk” – mesélte.

A Ceaușescu házaspár egyébként gyakran fogadta a külföldi vendégeit is Neptunon. 1974 augusztusának elején Elena Ceauşescu itt látta vendégül Egyiptom nőküldöttségét, amelyet Aicha Rateb népjóléti miniszterrel vezetett, míg augusztus közepén Nicolae Ceauşescu itt találkozott Todor Zsivkovval, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárával, Bulgária Népköztársaság Államtanácsának elnökével. Egyébként a mindenkori román elnök tengerparti rezidenciája azóta is Neptunon van, legutóbb akkor került be a hírekbe, amikor kiderült, hogy Klaus Iohannis államfő közpénzen mini golfpályát építtetett mellé, erre mondta a Szociáldemokrata Párt akkori elnöke, Marcel Ciolacu legutóbbi elnöki kampányban, hogy Klaus Iohannis mandátumainak hozadéka mindössze „három lyuk”.

Az akkori építkezések egyértelműen leglátványosabb eredménye a Șerban Manolescu és Radu Mănăilă építészek tervei alapján elkészült Amfiteatru–Panoramic–Belvedere szállodakomplexum. Állítólag a tervezésnél a franciaországi Languedoc-Roussillon régió tengerpartjának kiépítése és modernizálása, az úgynevezett mission Racine jelentette az ihletet. A szállodakomplexum a képeken is gyakran feltűnik, és a korabeli beszámolók is elragadtatással beszélnek róla, igaz, akkoriban szokás volt mindenről elragadtatással beszélni.

„Az építésvezető, Dumitrescu Constantin mérnök szerint a kényelem minden kellékével felszerelt hotel páratlan még a román tengerparton is. Az amfiteátrumszerű, közvetlenül a tenger szélére emelt épületköltemény valóban lenyűgöző méreteiben, stílusában egyaránt. Messziről olyannak tűnik, mintha tengeren úszó hófehér hajó lenne, széléről tekintve újkori piramishoz hasonlítható, arénaszerű udvaráról valóban óriási félkörben ívelő amfiteátrum benyomását kelti. Tervezők, betonozók, szerelők, üvegezők, festők remekműve ez a három szárnyból álló s mégis egységes egészet alkotó pompás, nagy, de világért sem betonkolosszusnak mondható épület” – írták az Előre 1973-as évkönyvében.

Az épületegyüttes tömegformálását a környező táj domborzata, különösen a markáns partfal határozta meg. A központi elhelyezkedésű Amfiteatru szálló magasságával és homlokzatának hangsúlyos függőleges tagolásával uralja az együttest, míg a két oldalán elhelyezkedő Belvedere és Panoramic legjellegzetesebb elemei a lépcsőzetesen visszahúzott teraszok. A szállodakomplexum közel 1600 vendég fogadására volt alkalmas.

„Az egész épületegyüttes a romániai szocmodern építészet egyik remekműve, mind kompozíciós megoldásai tekintetében, mind a természettel kialakított szoros kapcsolata miatt, amit a belső terek külső terekbe való természetes átvezetésével teremt meg” – írták róla az építészek.

A szállodakomplexum mellett Neptun és Olimp látképét az ország történelmi régióiról elnevezett szállodák uralták (és nyilván manapság is uralják), volt Maramureș, Crișana, Muntenia, Moldova, Dobrogea, Transilvania és Oltenia is.

Nemcsak egyszerű üdülőtelepek voltak itt, két gyógykomplexum is működött, az egyik Neptunban míg a másik konkrétan Mangalián. A híresebb nyilván az előbbi, ahol az Országos Gerontológiai és Geriátriai Intézet tengerparti részlege működött, ahol Ana Aslan kezeléseit, a híres Gerovital H3 és Aslavital kúrákat a kedvező tengeri klímával és az üdüléssel kombinálták. Az üdülőhelyhez hasonlóan a gyógyközpontot is nyilván elsősorban külföldiek, valamint a párt emberei látogatták. Az öregedési folyamat lassítását és az általános egészségi állapot javítását célzó kezelések a beszámolók szerint évente több tízezer külföldi turistát vonzottak.

„Ehhez a kezelési módszerhez a táplálkozás rendjének megváltoztatása éppúgy hozzátartozik, mint a gyógytorna, a tömény vitaminok okos adagolása és természetesen a Gerovital H3. Hogy a türelemről, kitartásról ne feledkezzünk meg” – idézte az Új Élet Ana Aslan egyik 1973-as előadását a kúráról, amit a Neptun klub nagytermében tartott, természetesen az üdülőközpontban.

Mangalia és a hozzá tartozó üdülőközpontok csillogása nem tartott sokáig, vagy úgy is mondhatnánk – ha már a témánál tartunk –, hogy gyorsan öregedtek. Az 1980-as években ugyanis korlátozták az éttermek és a szórakozóhelyek nyitvatartását, hivatalos magyarázat szerint azért, mert takarékoskodni kell az árammal, de a városi legendák másról szólnak. A történet pedig pont Neptunról indult.

Állítólag a Disco Rainbow zenésze kivitt egy hangszórót a szórakozóhely elé, hogy odacsalogassa a fiatalokat. „Az elvtársnő, aki az elvtárssal együtt Neptunban tartózkodott, meghallotta a tó fölött áthallatszó hangos zenét, és azt mondta: »Mi ez a lárma? Az emberek pihenni jöttek ide.« Ekkor adta ki Elena asszony az utasítást, hogy este tízkor mindent be kell zárni” – emlékezett vissza az Adevărulnak egy egykori tengerparti idegenvezető. A döntést nemcsak Neptunon, hanem az egész román tengerparton végrehajtották, és amikor a szórakozóhelyek tulajdonosai tiltakoztak, azt a választ kapták a pártvezetéstől, hogy alkalmatlanok, mert nem tudják megértetni a turistákkal, hogy pihenni jöttek, nem pedig azért, hogy klubokba járjanak. A korlátozás és a milícia azzal járó razziái elüldözték a külföldi turistákat, akik közül sokan soha többé nem tértek vissza.

A rendszerváltás pedig a románokat is elküldözte. Az Evenimentul Zilei korábbi cikke szerint több tényező vezetett az egykor áhított üdülőkomplexum eljelentéktelenedéséhez, ezek közül a legfontosabbak a szállodák privatizációja körül kialakult botrányok, illetve az ezzel összefüggő fejlesztések elmaradása. A 1990-es években egyfajta haszonbérleti rendszerben értékesítették őket, ami azt jelenti, hogy a szállodák állami tulajdonban maradtak, de bizonyos bérleti díj fejében különböző vállalkozások adminisztrálták ezeket. A romániai viszonyok ismeretében nem nehéz elképzelni, hogy a maximális profitra törekedő vállalkozóknak nem igazán fűlött a foguk a forrásigényes fejlesztésekre, így teljesen lemaradtak, és azzal együtt a turisták is inkább a több lehetőséget kínáló Mamaiára vagy Vama Vechére mentek.

A szállodák privatizációja végül 2002-ben befejeződött, de akkorra már késő volt. 2010-es beszámolók szerint még olyan szállodai szobát is kínáltak akkortájt, ami úgy nézett ki, mintha soha nem porszívóztak volna benne, a fürdőszobában pedig folyamatosan csepegett a csap. Egyetlen pozitívumaként azt hozták fel, hogy az akkor felkapott helyeknél jóval jutányosabb áron, háromszor, sőt akár négyszer olcsóbban lehet éjszakázni Neptunon és környékén. Egykori vezető helyét a romániai tengerparton az üdülőkomplexumnak azóta sem sikerült visszaszereznie.