Nyirő József és Wass Albert székelyudvarhelyi köztéri emlékjeleinek eltávolítását kérte egy egyesület a Romániában decemberben elfogadott szélsőségesség elleni, ún. Vexler-törvény nyomán. Az új törvény elsősorban a román szélsőjobb megerősödésére adott válasz, külön kiemeli például, hogy a romániai holokauszt tagadása is bűncselekmény, ezzel együtt az erdélyi magyarságot is arra késztetheti, hogy újra szembenézzen saját vitatott történelmi személyiségeivel, azokkal, akiknek a kultuszáért sokat tett a Fidesz.
A fasiszta, legionárius, rasszista vagy xenofób szervezetek, jelképek és cselekedetek tiltásáról és a népirtással, emberiesség elleni és háborús bűncselekménnyel vádolt személyek kultuszát tiltó törvényes keret friss szigorítását kihasználva egy aradi egyesület sorra szólítja fel a romániai önkormányzatokat, hogy távolítsák el a közterekről a szélsőségességgel vádolható személyiségek szobrait, vagy nevezzék át a nevüket viselő utcákat. Az Asociația pentru Combaterea Antisemitismului și Legionarismului nevű egyesületről annyit tudni, hogy 2025-ben jegyezték be, Bogdan Ionescu ügyvéd az elnöke, és a célja egyebek mellett az antiszemitizmus és legionarizmus elleni harc, amit civil, jogi, oktatási, kulturális és társadalmi akciók révén kíván megvalósítani.
Az egyesület felszólításának nyomán Iașiban el is távolították Octavian Goga mellszobrát a köztérről. Az 1930-as években már léteztek olyan kisebbségellenes törvények és rendeletek, amelyek elsősorban a zsidókat diszkriminálták, a költő, politikus volt viszont a miniszterelnöke annak az 1937 végén felállt román kormánynak, amely az első célzottan zsidóellenes rendeleteket hozta Romániában. A Vexler-törvény érinti továbbá Radu Gyrt, Nicolae Păulescut és Istrate Micescut, de magyar vonatkozása is van: az aradi egyesület május elején Nyirő József és Wass Albert miatt fordult a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatalhoz, kérve, hogy távolítsák el azok mellszobrait, illetve módosítsák a Nyirőről elnevezett utca nevét. Wass Albert esetében az őt háborús bűnösnek minősítő ítéletet, Nyirő esetében pedig az antiszemita sajtóval és a nyilasokkal való együttműködését hozzák fel indokként.
Az uh.ro úgy tudja, hogy a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal elutasította az aradi egyesület kérését arra hivatkozva, hogy a két említett személyiség a magyar közösség számára a magyar kultúra és irodalom képviselőit jelenti, megítélésük elsősorban irodalmi, és nem politikai munkásságukhoz kötődik. Továbbá cáfolták azt, hogy a szoborparkban álló „Vándor székely hazatalál” feliratú szobor Wass Albertet ábrázolná. Azt egyébként a magyar vonatkozású köztéri alkotások adatbázisa, a kozterkep.hu is említi, hogy ez a szobor Wass Albert vonásait hordozza, a Solymáron felállított másolatának talapzatán pedig az író neve szerepel. Szakács-Paál István, Székelyudvarhely RMDSZ-es polgármestere az Erdély TV-nek nyilatkozva azt ígérte, hogy a Nyirő Józseffel kapcsolatos állításokat kivizsgálják, és ha a törvény egyértelműen kötelezi őket a változtatásra, akkor ezt elfogadják.
Míg Wass Albertnek a 2000-es években számtalan szobrot, domborművet emeltek Magyarországon, Erdélyben sem utcák, sem intézmények nem viselik a nevét, sőt szobrai sincsenek, legfeljebb magánterületen vagy név nélkül, mint Székelyudvarhelyen. Ennek oka, hogy az írót háborús bűnök elkövetésében, pontosabban románok elleni gyilkosságra való felbujtásban találta vétkesnek a kolozsvári Népbíróság 1946-ban. Az Egyesült Államokba emigrált író elutasította a vádakat, a rendszerváltás után pedig a család és jogi képviselőjük, Kincses Előd többször sikertelenül próbálta elérni a perújrafelvételt. Magyarországon viszont rehabilitálták, 1993-ban Antall József miniszterelnök előterjesztésére állami kitüntetést is kapott Göncz Árpád államfőtől.
Nyirő Józsefnek több emlékjele van Erdélyben, Székelyzsomboron és Székelyudvarhelyen is áll szobra, a nevét nemcsak utca, hanem Hargita megyei iskolák is viselik. Magyarországon viszont tilos róla közteret elnevezni, mert az MTA állásfoglalása szerint is tevékeny részt vállalt az önkényuralmi rendszer fenntartásában azzal, hogy tagja volt a nemzetiszocialista törvényhozásnak (a soproni nyilas parlamentnek), és szerkesztette a Szálasi-kormány utolsó sajtótermékét, az Eleven Újságot. A román hatóságok akkor léptek, amikor 2012-ben a Magyar Országgyűlés Hivatala és a Szász Jenő vezette Székelyudvarhelyért Alapítvány szervezésében újra akarták temetni Székelyföldön Nyirő Madridban exhumált földi maradványait. Diplomáciai és politikai botrány lett belőle, a Hargita megyei prefektus pedig bíróságon elérte a temetkezési engedély érvénytelenítését. Szintén a Hargita megyei prefektus érte el annak a 2019-es, MPP–EMNP-s kezdeményezésű helyi tanácsi határozatnak az érvénytelenítését, amelynek értelmében Nyirőről nevezték el a székelyudvarhelyi Városi Könyvtárat.
Az RMDSZ általában egyértelmű álláspontot fogalmaz meg, amikor a román szélsőségesekről esik szó. Megszavazták a Vexler-törvényt, amikor pedig a szenátus emberjogi bizottsága nemrég a szociáldemokraták támogatásával megszavazta az AUR, az SOS, a POT, a BÉKE – Románia az első frakció képviselői és független törvényhozók törvénytervezetét annak hatályon kívül helyezéséről, Kelemen Hunor ezt rossz iránynak nevezte. „A múlt bűneit nem lehet relativizálni, a szélsőséges eszméknek pedig nem szabad új mozgásteret adni” – fogalmazott akkor az RMDSZ elnöke. Amikor a háborús bűnösként elítélt legionárius-vasgárdista költő, Radu Gyr megzenésített versét adta elő a Román Ortodox Egyház kórusa, Csoma Botond RMDSZ-es képviselő ezt egyértelműen elítélte, „fasiszta szektának” és „gyilkos ideológiának” nevezte a Vasgárdát, Gyr versének előadását a székesegyházban pedig „morális összeomlásnak”.
A Nyirővel és Wassal kapcsolatos vitákat ezzel szemben az RMDSZ eddig inkább kerülni igyekezett, óvatosan fogalmaztak a széles olvasottságnak és népszerűségnek örvendő írókról, akárcsak most a szobrok eltávolítása kapcsán Szakács-Paál István székelyudvarhelyi polgármester. 2012-ben az RMDSZ távol maradt Nyirő diplomáciai botrányba fulladt székelyföldi újratemetésétől, arra hivatkozva, hogy az az MPP kampányrendezvénye, de azt is közölték, hogy nincs kifogásuk az újratemetés ellen. 2019-ben a helyi tanácsban megpróbálták elérni, hogy Nyirő helyett inkább Kányádi Sándorról nevezzék el a székelyudvarhelyi könyvtárat, amit végül az MPP–EMNP-s többség leszavazott.
Nyirő József szobra szülőfalujában, a Brassó megyei Székelyzsomboron – Fotó: Sántha Imre Géza
Indokolt-e Nyirő József és Wass Albert eltávolítása a közterekről?
A két író életművének megítélése is változó, de egymással teljesen ellentétes véleményeket lehet olvasni arról is, hogy antiszemiták és nácik voltak-e. Az ezzel kapcsolatos vita akkor lángolt fel Magyarországon, amikor 2012-ben Nyirő Józsefet, Szabó Dezsőt és Wass Albertet a konzervatív fordulat részeként választható szerzőkként beemelték a Nemzeti Alaptantervbe. A magyarországi Magyartanárok Egyesülete akkor tiltakozott, azt írták, hogy „a három írót – erdélyiségükön kívül – csak műveikben is erőteljesen megnyilvánuló antiszemitizmusuk kapcsolja össze”. A második Orbán-kormány kulturális államtitkára, Szőcs Géza ezzel szemben korábban amellett érvelt, hogy Wass Albert nem volt antiszemita. Kövér László korábbi házelnök 2025-ben, Wass Albert születésének 117. évfordulója alkalmából már egyenesen arról beszélt, hogy „a hazugság népe” nevezi őt megosztónak, a Patkányok honfoglalása című hírhedt, sokak által a zsidók elleni gyűlöletkeltés megnyilvánulásaként értelmezett 1944-es újságcikke pedig „náciellenes és kommunistaellenes tanmese” volt.
Amikor 2019-ben Karácsony Gergely, Budapest akkor frissen megválasztott ellenzéki főpolgármestere nyilvánosan nácinak nevezte Wass Albertet, a 444.hu újságírója, Szily László írt részletes elemzést arról, hogy milyen értelemben tekinthető az erdélyi író antiszemitának vagy nácinak, és arra jutott, hogy jogi értelemben ugyan nem tekinthető annak, de írásai hemzsegnek az antiszemita elemektől, és gyakran jelentek meg hungarista közegben. Karácsony Gergely kijelentésére egyébként akkor Kelemen Hunor is reagált. Az RMDSZ elnökét egy kolozsvári rendezvényen kérdezték erről. Mint mondta, abból, hogy „a román népbíróság háborús bűnösnek nyilvánította, nem lehet messzemenő következtetéseket levonni”. Kelemen elismerte, hogy a Patkányok honfoglalása zsidóellenes volt, de szerinte „innentől odáig, hogy egy csuklómozdulattal lenácizzuk, hosszú út van”.
Nyirő megítélése is vitatott, bár az ő esetében nem cáfolható, hogy együttműködött a Szálasi-kormánnyal. Bár kijelentette, hogy Nyirő nem volt háborús bűnös, nem volt fasiszta és nem volt antiszemita, azt még az újratemetését szervező Kövér László is elismerte, hogy Nyirő politikai tevékenysége „kétségtelenül tragikusan elhibázott” volt, amit azonban szerinte el kell választani az irodalmi életműtől.
Amikor felmerült, hogy a székelyudvarhelyi könyvtárat Nyirőről nevezzék el, a Transindexnek nyilatkozó erdélyi értelmiségiek viszont mind azzal érveltek, hogy a közéleti és az irodalmi tevékenységet nem lehet szétválasztani. Csak néhányat emelek most át ezekből a véleményekből:
Balázs Imre József költő, irodalomtörténész szerint Nyirő József a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom jelentős szerzői közé tartozik, elismert tagja volt a helikoni íróközösségnek, politikai nyilatkozatait és gesztusait tekintve azonban megítélése méltán problematikus. „Személyes véleményem az, hogy állami fenntartású intézmények névadásakor nem a megosztó személyiségek közül kell választani” – írta.
„Egy olyan kisebbségnek, amely a többségi állam gyakran megnyilvánuló kizárólagossága ellen küzd, nem kellene közintézményt elneveznie Szálasi szimpatizánsáról. Ezzel mintha azt mondaná, »nekünk szabad, nektek nem«. Próbáljunk meg következetesek lenni” – érvelt Demény Péter író.
Selyem Zsuzsa író, irodalomtörténész szerint pedig téveszme, hogy a művészek föl volnának mentve etikából. „Nyirő József fiatalon ígéretes novellákat írt, de úgy döntött élete egy pontján, hogy az uralmon lévő gyűlöletpropagandát terjeszti a rendelkezésére bocsátott Magyar Erő című lapban. Volt katolikus papként nemcsak vallását, embertársait, hanem saját magát is elárulta. Szeretném, ha a Székelyudvarhelyi Városi Tanács jobb belátásra térne, és nem állítaná a meghasonlást a jövő generációk példaképéül” – írta.
Holokausztkutató: A törvény hatálya alá eső személyiségeknek a köztereken nincs helye
„Lehet vitatkozni arról Wass Albert esetében, hogy a népbírósági eljárások helyenként mennyire voltak koncepciósper-gyanúsak, mennyire akarták Wass Albertet mint földbirtokos grófot elítélni, és mennyire háborús bűnökért. De van egy érvényes ítélet, és alkalmazkodni kell ehhez. Nem beszélve arról, hogy nem sokan tudják, hogy Wass Albert vehemens antiszemita nézeteket vallott. Elsősorban nem a legolvasottabb korabeli napilapokban, tehát nem a kolozsvári Ellenzékben vagy a Keleti Újságban, hanem a dési Szamosvidékben rendszeresen közölte az antiszemita szövegeit. Ezzel egy külön tanulmányban foglalkozott Nagyi Enikő Orsolya. Nyirőnél pedig az a probléma, hogy ő a nyilas parlamentnek a tagja volt. Nem nagyon lehet mentegetni őket” – értékelte megkeresésemre a két író szerepét Gidó Attila történész, holokausztkutató, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa.
„Azt gondolom, hogy a törvényeknek érvényt kell szerezni, tehát a törvény hatálya alá eső személyiségeknek a köztereken nincs helye. Ettől függetlenül nem gondolom azt, hogy teljes mértékben el kell hallgatni ezeket a szerzőket, ki kell iktatni őket a kulturális életünkből, az irodalomból. Hogy mi lenne a jó megoldás? Nyilván ha egy Goga-évfordulón előadnak egy verset, azt nem lehet felcímkézni, nem mondhatja el szegény diák, hogy én most elmondom ezt a verset, de egyébként Goga politikai és társadalmi szerepvállalása, valamint antiszemita és xenofób uszításai a Vexler-törvény hatálya alá esnek. De amennyire lehet, tudatosítani kell a társadalomban, hogy ezeknek a személyiségeknek volt sötét oldala is” – mondta.
„A romániai magyar érdekvédelem nem képviselhet más álláspontot magyar ügyekben sem. Ott, ahol bizonyított az, hogy az adott közéleti személyiségre vonatkoznak a mostani rendelkezések, akkor azt nem védheti, nem alkalmazhat kettős mércét, még akkor sem, ha sokszor nehéz ezt megtenni” – tette hozzá.
Holokausztemlékezet: Románia törvények szintjén jól áll, csak alkalmazni kellene ezeket
Arra a kérdésre, hogy a magyar vagy a román társadalom áll-e jobban a holokauszttal és a szélsőségességgel való szembenézéssel, Gidó Attila azt mondta, hogy ez nagyon ambivalens kérdés, de megjegyezte, hogy a román közvélemény és a román közéleti elit egy része valamennyivel toleránsabb a saját korabeli szélsőségeseivel szemben.
Kiemelte ugyanakkor, hogy Romániában is megvannak a törvényi és az intézményes keretei mind a holokausztemlékezet ápolásának, mind az antiszemita, a xenofób, a szélsőséges diskurzusok visszaszorításának.
„Romániában létezik konkrét jogszabály erre nézve, a Vexler-törvény tulajdonképpen csak módosítja és kiegészíti a korábbi rendeleteket. Van külön holokausztkutató intézet, a bukaresti Elie Wiesel kutatóintézet – Magyarországon is létezik a Holokauszt Emlékközpont, amely szintén kormányzati intézet, de más koncepcióban –, 2009 óta van központilag kezdeményezett, állami holokauszt-emlékmű Bukarestben, a Dâmbovița partján, és 2004 óta van holokauszt-emléknap is Romániában. A román kormány 2016-ban arról is döntött, hogy holokauszt múzeum épüljön, amelynek a megvalósítására az Elie Wiesel Romániai Holokausztkutató Intézetet jelölte ki” – mondta.
A szélsőséges szervezetek betiltását szabályozó, valamint a holokauszttagadás és gyűlöletbeszéd elleni törvény ugyanakkor nagyon vitatott is Romániában. „Főleg a szélsőjobboldali vagy a konzervatív oldal részéről van számos ellenzője, mert az ő értelmezésükben ez a törvénymódosítás nagyon leszűkíti a mozgásteret a nemzeti oldal számára is, olyanokra is vonatkozik, akik egyébként a román nemzeti irodalomnak vagy a kulturális életnek jelentős alakjai voltak. De az is látszik, hogy szükség van arra, hogy a gyűlöletbeszéd szankcionálását, ami alatt nemcsak a zsidóellenes gyűlöletbeszédet értjük, hanem a romaellenest stb., szigorítsák és tényleg elrettentő ereje legyen a törvénynek. Nyilván alkalmazni is kellene” – jegyezte meg a történész.
Gidó Attila arra is kitért, hogy Románia az egyetlen olyan ország, ahol a zsidó történelem és holokauszt oktatását beemelték a tantervbe, önálló tantárgyként. „Ez szerintem nagyon fontos lépés, és valószínűleg komoly pozitív hozadéka lesz, nem rögtön, de néhány éven belül mindenképpen. 2024-ben öt tankönyvet is kiadtak román nyelven, és tavaly óta van magyar nyelvű és német nyelvű tankönyv-fordítás is. Én megnéztem ezeket a román tankönyveket, szakmailag rendben vannak, de van hiányérzetem, még akkor is, ha nem magyar szemszögből nézem. Mindegyik tankönyvből hiányolom azt, hogy kevés hangsúlyt fektetnek a regionalitásra, pedig Románia a két világháború között, majd a holokauszt időszakában is több olyan régióból tevődött össze, ahol nemcsak a zsidó közösségek, de sok esetben még a román közösségek is jelentős kulturális, sőt felekezetbeli eltérést mutattak” – mondta a történész. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója irányelveket is megfogalmazott a tantárgy tanításával kapcsolatban, szerinte a tanárok azok, akik megfelelő kreativitással be tudják vinni a regionális sajátosságokat a tantárgy tanításába.
Mit módosított a Vexler-törvény?
Az ún. Vexler-törvényt (241/2025) decemberben fogadta el a parlament. A Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének (FCER) elnöke, Silviu Vexler törvénymódosítási javaslata a már eddig is létező szélsőségesség elleni rendelkezéseket, a 31/2002-es sürgősségi kormányrendeletet és a 157/2018-as törvényt egészíti ki és pontosítja. A jogszabály:
az eddig használt „béke és emberiség elleni bűncselekmény” megfogalmazást a „népirtással kapcsolatos, emberiesség elleni és háborús bűncselekmény” megfogalmazásra cserélte;
kiegészítette a fasiszta, legionárius, rasszista vagy xenofób tartalmak felsorolt terjesztési módjait;
változtatott bizonyos meghatározásokon: a népirtással kapcsolatos, emberiesség elleni és háborús bűncselekményt elkövető személy az új törvény értelmében az, akit ezért romániai vagy külföldi bíróság elítélt, vagy olyan szervezetben töltött be vezetőségi szerepet, amelynek bűnösségét nemzetközi bíróság kimondta; a Legionárius Mozgalom pedig egy romániai fasiszta szervezet, amely 1927 és 1941 között Mihály Arkangyal Légiója (Legiunea Arhanghelul Mihail), Vasgárda (Garda de Fier) és Mindent az Országért Párt (Partidul Totul pentru Țară) néven működött;
a törvény ugyanakkor a korábbi 5 és 15 év helyett 3 és 10 év közötti börtönbüntetéssel szankcionálja a fasiszta, legionárius, rasszista vagy xenofób szervezet létrehozását;
kimondja azt is, hogy nemcsak általában a holokauszttagadás, hanem a romániai holokauszt nyilvános tagadása is büntetendő, 6 hónaptól 3 évig terjedő börtönnel.
Az eddig is létező szélsőségesség elleni törvényeket alig alkalmazták Romániában. Fasizmusért és xenofóbiáért kétszer elítélték Marius Trancăt, holokauszttagadásért pedig előbb 13 hónap felfüggesztett börtönre ítélték, majd másodfokon csak figyelmeztetésben részesítették a jelenleg az SOS Románia pártban politizáló volt titkosszolgálati ezredest, Vasile Zărnescut. A 2024-es elnökválasztás később érvénytelenített első fordulóját megnyerő Călin Georgescut vádolják még legionárius propaganda terjesztésével, de a pere még el sem kezdődött, és hasonlóval gyanúsítják az SOS Románia elnökét, Diana Iovanovici Șoșoacăt, akinek április végén felfüggesztették a mentelmi jogát az Európai Parlamentben.
Támogasd a Transtelexet egy kávé árával!
Munkánkkal minden nap magyar közösségeket tartunk képben, teret adunk helyi ügyeknek, és fontos erdélyi történeteket mutatunk be — függetlenül, szabadon. Ahhoz, hogy ezt továbbra is így tehessük, rád is szükségünk van.
