Szakértő: Az RMDSZ közvetlenül validálta a Fidesz propagandáját azáltal, hogy nem cáfolta

Sokan azért szavaztak Erdélyben a Fideszre, mert félrevezette őket a „magyar adófizetők pénzén fenntartott propaganda, és ebben a hazugságkampányban a Kelemen Hunor-vezette RMDSZ is részt vállalt” – jelentette ki Magyar Péter azon a nemzetközi sajtótájékoztatón, amelyet az országgyűlési választás másnapján tartott. A Tisza Párt elnöke azt is mondta, hogy ez szerinte nem volt helyes, de „spongyát rá, lezárult a választási kampány”. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű.

A félelemkeltő és fenyegetettséget fenntartó üzenetek átszivárogtak Erdélybe is, gyerekek és idősek attól rettegnek, hogy háborúba viszik őket, mert a Fidesz nem győzedelmeskedett április 12-én. Arról, hogyan jutott idáig a Fidesz kommunikációja, dr. Győrffy Gáborral beszélgettünk, aki azt is elmagyarázta, mi is az a propaganda, milyen technikái vannak a tömegmanipulációnak, milyen médiafogyasztási szokások miatt tud hatni az emberekre, és hogy az RMDSZ-nek hol lehetett volna lehetősége eltávolodni a Fidesz kommunikációjától és saját narratívát építeni.

Dr. Győrffy Gábor egyetemi docens, a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen végzett fizika és magyar-angol szakot, jelenleg pedig a BBTE Újságírás és Digitális Média Intézet koordinátora. Doktori disszertációjában a romániai sajtócenzúrát és sajtópropagandát kutatta.

A politikában minden szereplő kommunikál valamilyen módon, azonban fontos különbséget tenni a kommunikáció különböző szintjei és formái között – hívta fel a figyelmet már az elején a szakértő. „Meg kell különböztetni a politikai kommunikációt, illetve a politikai marketinget a propagandától”. A politikai marketing lényegében hasonlóan működik, mint a kereskedelmi marketing: egy politikai párt pozicionálja magát, bemutatja céljait, programját, és „egy kedvező képet fest magáról, ami még nem távolodik el nagyon a valóságtól”, tehát bizonyos keretek között marad.

Ezzel szemben a politikai propaganda már egy másik logika mentén működik.

„Egy deformált világképet mutat be, és az a célja, hogy végső soron az emberek viselkedését manipulálja, befolyásolja az ítéleteket, a világképüket, és a tudatállapotukat.” A propaganda akkor éri el igazán a célját, amikor már nem pusztán véleményeket formál, hanem az emberek valóságérzékelését és gondolkodását is képes tartósan befolyásolni.

Győrffy Gábor szerint ez a folyamat az elmúlt 16 évben fokozatosan erősödött: a propaganda egyre intenzívebbé vált, és egyre inkább eltávolodott a valóságtól. Ennek a felerősödésnek az az oka, hogy „a propaganda által kialakított világképet folyamatosan fenn kell tartani, függetlenül, hogy mi történik a valóságban.” Ehhez példaként hozta a migráció témáját, amelyet akkor is napirenden tartottak a korábbi kampányidőszakokban, amikor a valóságban nem is jelent meg újabb hullám.

Hasonlóságok a Fidesz és az államszocializmus narratívái között

A szakértő arra is rámutatott, hogy a propaganda technikái nem változtak az elmúlt száz évben. „Ugyanazokat a technikákat véltem felfedezni a magyar kormánypárti propagandában, mint mondjuk a ‘70-es, ’80-as évek román kommunista propagandájában.”

Itt jönnek be a konkrét technikák, amelyek közül az egyik legfontosabb a valóság elemeinek szelektív kiválasztása. A propaganda nem feltétlenül kitalált információkra épít, hanem a létező valóságból emel ki olyan részleteket, amelyek alátámasztják a kívánt narratívát, miközben az ellentmondó tényeket egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Győrffy Gábor ezt egy példával is szemléltette: „az 1989 előtti időszakban nagyon sok hír szólt arról, hogy a kapitalista országokban rengeteg természeti katasztrófa, baleset van, csak ott kifejezetten”. Ezt a technikát a Fidesz is alkalmazta úgy, hogy „ha egy kapitalista országban történt valami negatív, akkor azt rögtön lehozta az M1 híradója, a közszolgálati média, és így folyamatosan negatív képet festettek a nyugati országokról” – magyarázta a szakértő.

Egy másik gyakori stratégia a valós jelenségek felnagyítása. Ilyen például a migráció, ami a korábbi kampányokban játszott nagy szerepet. „A migráció létezett korábban is, csak a Fidesz-propaganda folyamatosan azt mondta, hogy jönnek, jönnek, jönnek – felnagyították a migráció tényét.”

Szintén fontos eszköz az a narratíva, amely azt sugallja, hogy a kormány politikája a teljes társadalom akaratát tükrözi.

A propaganda azt az érzetet kelti, hogy „az egész nép, tehát mindenki a kormány mellett áll”, ami pszichológiai nyomást gyakorol az egyénekre: sokan nem akarnak kilógni a sorból, ezért könnyebben azonosulnak a többséginek bemutatott állásponttal.

Bár nem ez a legmeghatározóbb elem, de a hazugságok is a propaganda részét képezhetik. Fontos azonban, hogy a hazugság egy stratégiai eszköz a sok közül, és önmagában nem határozza meg a propaganda egészét.

Beszélhetünk-e propagandáról a Tisza Párt esetében?

Győrffy Gábor szerint „nyilván ők sem voltak az objektivitásnak a csúcsa”, de korántsem érték el a propagandának azt a szintjét, amelyet a Fidesz képviselt. Inkább úgy lehetne fogalmazni, hogy ellensúlyoztak egy meglévő teljes propagandát – magyarázta.

Jó és rossz, patrióták és hazaárulók

A propaganda működésének alaplogikája abban rejlik, hogy létrehozzon egy olyan világképet, ahol a jó és a rossz harca jelenik meg. Ebben a felosztásban a propagandát „működtető” fél mindig a jó oldalon jelenik meg, míg az ellenfél a rossz szerepébe kerül. Győrffy Gábor rámutatott, hogy ez a séma nem új: már a kommunista rendszerekben is jelen volt, és a Fidesz kommunikációjában is felismerhető. Szemléltetésként ismét egy rendszerváltás előtti példát hozott, hiszen akkor a kapitalisták voltak azok, akik háborút akartak, „a szocialista tábor volt a béke tábora”, és hasonló logika mentén épült fel a „háborúpárti–békepárti” ellentét is most a Fidesz kampányában. Ugyanez a kettősség jelenik meg szerinte a családpolitikáról szóló narratívákban is, ahol Magyarország egy stabil és biztonságos helyként jelenik meg, míg Nyugat-Európában rengeteg probléma van a családokkal, amelyek gyakran szét is esnek.

Győrffy Gábor felhozta Orbán Viktor tihanyi beszédét is. Az, hogy a leköszönő miniszterelnök akkor támogatólag állt ki George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnöke és akkori elnökjelöltje mellett,

„egy óriási ellentmondást hozott létre a magyarországi és az erdélyi világkép között: a Fidesz úgy látta, hogy George Simion a pártjával együtt a nemzeti oldalt, a patriótákat, a szuverenista tábort jelképezi, de figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy Simion magyargyűlölő”.

A szakértő szerint emiatt konfliktus alakult ki a narratíva elemei között, és ezt se fideszes, se RMDSZ-es részről nem oldották fel, pedig „itt lehetett volna az, hogy az RMDSZ eltávolodik, és saját erdélyi narratívát hoz létre. De ez sem történt meg.”

Orbán Viktor beszédet mond a Tihanyi Bencés Apátság és a Szent Kristóf Zarándokház átadó ünnepségén 2025. május 9-én – Fotó: Miniszterelnöki Kabinetiroda

Kik voltak a rosszak? Mi volt a csúcspont?

Visszatérve a propagandára, egyik kulcselemeként a félelemkeltést nevezte meg Győrffy Gábor. „Lényeges eleme az igazán működő propagandának, hogy a félelemre alapoz”, vagyis az emberekben kialakít egy fenyegetettségérzést az ellenséggel szemben, miközben a hatalmon lévő erő saját magát a védelem garanciájaként mutatja be.

Habár nem újdonság, hogy az elmúlt 16 évben fokozatosan építették fel az ellenségképeket, mégis érdemes végigvenni ezeket, hogy lássuk, a végére mennyire fokozták fel az érzelmi hatásokat.

Több szakaszt különböztethetünk meg. Az első a Soros-ellenes kampány volt, ahol Soros György jelent meg fő ellenségként, elsősorban pénzügyi és globális összeesküvés-elméletek részeként. Ezt követte a migráció elleni kommunikáció, majd harmadik, és egyben legerősebb szakaszként az ukrajnai háború utáni időszakot emelhetjük ki, amikor „az a narratíva alakult ki, hogy ha az emberek nem szavaznak a Fideszre, akkor Magyarországot bevonják a háborúba” – ez pedig erőteljes fenyegetettségérzést keltett az emberekben.

„Ezt nagyon lényeges meghatározni, mert egy ilyen fenyegetett tudatállapotban másképp gondolkodnak az emberek, másképp működik az agyuk, és nem tudják megkülönböztetni, hogy mi az igaz, és mi a hamis. Módosult tudatállapotba kerülnek, és sokkal inkább hajlandók arra, hogy elfogadják a propaganda által mondott dolgokat” – fejtette ki Győrffy Gábor.

Ezzel párhuzamosan erősödött a társadalmi polarizáció is, miközben a propaganda azt sugallta, hogy a jó oldalon állók az egész világ sorsát befolyásolják, a másik oldal pedig az abszolút veszélyt jelenti.

A jelenséget egy valóság utáni társadalomként írta le, ahol „nem a puszta valóság számít, hanem annál inkább az érzelmi tényező”, és az emberek inkább beidegződések alapján hoznak döntéseket. De ez a hatás egy idő után gyengülni kezdett: a propaganda hosszú ideig működött, de végül részben azért veszített erejéből, mert túlságosan eltávolodott a valóságtól. Hozzátette, hogy a hatás fenntartásához egyre erősebb eszközökre volt szükség, ami jól látható a félelemkeltő kampányok fokozódásában: a Soros- és migráns narratívától egészen a háborús fenyegetettségig.

A fenyegetettségérzés tetőfoka, az érzelmi manipuláció legerősebb eszköze az a 2026. februári kampányvideó, amelyben egy kislány kérdezi az anyjától, hogy mikor ér haza az apukája, aki erre könnyes szemmel azt válaszolja, „nemsokára”.

Ezután azt látni a videóban, ahogy magyar egyenruhás katonákat helikopterrel szállítanak a frontra, ahol egy második világháborús náci egyenruhára hasonlító öltözetet viselő tiszt lövi fejbe a kislánya fényképét szorongató apukát. A felirat szerint „a háború mindenkitől csak elvesz. Ne kockáztassunk! A Fidesz a biztos választás.” – foglalta össze a Telex.

Ahhoz, hogy ezek az elemek teljesen befolyásolni tudják az embereket, a médiafogyasztási tényezők is hozzájárulnak. Győrffy Gábor kifejtette, hogy „legfőképpen a magyar közmédiából áradt a propaganda”, és korábbi években végzett kutatások szerint az erdélyi magyarok jelentős része magyarországi csatornákat, köztük közmédiát fogyaszt, ha televíziózásról van szó, és „ez már nagyon sok mindent megmagyaráz”. A magyarországi kormánypárti narratívák közvetlenül jutottak el Erdélybe is – magyarázta.

Hozzátette, hogy a propaganda különböző csatornákon, eltérő módon érte el a különböző korosztályokat: az idősebbek inkább televízión keresztül találkoztak vele, míg a fiatalabbak online véleménybuborékokba kerültek, ahol ezek a nézetek tovább erősödtek. De az offline közösségek – családi, baráti, szakmai közegek – is hozzájárultak ahhoz, hogy ezek a narratívák megerősítést nyerjenek.

Harmadik tényezőként pedig megjelenik az RMDSZ is, hiszen a szövetség „közvetlenül validálta ezt a propagandát azáltal, hogy nem cáfolta”.

A változásokkal kapcsolatos félelmeket természetes lélektani reakcióként írta le a szakértő: „minden változás félelmet kelt az emberekben, főleg ennyi idő után”, és hangsúlyozta, hogy 16 év politikai értelemben rendkívül hosszú idő, amely alatt sokan hozzászoktak a fennálló rendszerhez. Éppen ezért egy hatalomváltás különösen az idősebb generációkban bizonytalanságot kelthet.

De várható-e felelősségvállalás a propaganda terjesztői részéről?

„Én sokat feltettem magamnak azt a kérdést, hogy azok az emberek, akik ezt a propagandát terjesztették, tényleg hitték-e azt, amit mondanak, vagy tudták, hogy propagandát adnak. Igazából nem tudom, de azt gyaníthatom, hogy sokan tényleg hittek benne, vagy azt gondolták, hogy valamilyen magasabb cél érdekében ezt kell csinálni. Tehát tényleg meg voltak győződve, hogy a jó oldalán állnak. És akkor ezekkel az emberekkel mi legyen? Ha azt gondolod, hogy a jó oldalán álltál, akkor nem fogsz bocsánatot kérni. Ez egy bonyolult etikai kérdés, hogy mi lesz most.”

És habár Magyar Péter nem haragszik az RMDSZ-re, „spongyát” arra, hogy a Fidesz propagandáját nem kommentálták, hanem egyoldalúan elfogadták, ennek a 16 évnek a társadalmi hatásai, következményei mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A napokban írt Parászka Boróka újságíró arról, hogy a határon túli iskolában a gyerekek úgy játszanak háborúsdit, „hogy elosztják egymás között: ki a fideszes és ki tiszás”, de ezek a gyerekek azért is pánikba vannak esve, mert azt hiszik, hogy elviszik őket Ukrajnába.

Győrffy Gábor nem tudott megnyugtató választ adni, szerinte ezeknek a következményeknek a feldolgozása hosszú folyamat lesz. „Nagyon sok idő kell elteljen ahhoz, hogy ezeket a szakadékokat, sebeket, félelmeket, gyűlölködést, idegengyűlöletet, toleranciahiányt valamiképpen kezelni lehessen. Én nagyon bízom abban, hogy a Tisza Pártnak nagy szerepe lesz ebben, és nagyon remélem, bölcsen fogják kezelni a feszültségeket.”