Kirakat-Erdély: érzelgős kampánykiadvánnyal próbálja meggyőzni az erdélyi magyarokat a Miniszterelnökség

A Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, Nacsa Lőrinc nemrég mutatta be azt az erdélyi magyaroknak szánt és már széles körben osztogatott kiadványt, amelyben a Fidesz kormányzásának elmúlt 16 évét összegezték. Megnéztük, hogy a magyar kormány szerint mi volt az említett időszak „összekapaszkodásának eredménye”, és kicsit árnyaltuk azt a tökéletesre szabott képet.

A 24 oldalas kampánykiadvány, ami a magyar kormány honlapjáról le is tölthető, természeténél fogva elsősorban a látványos eredményekre koncentrál, sok a felújítottuk, felépítettük és felavattuk típusú fejlesztés, és azokat a támogatásokat hozza előtérbe, amelyek révén szavazatokat remél szerezni, így hangsúlyos a különböző kulturális és oktatási, egyetlen szóval úgy mondhatnám, hogy az identitásmegőrző támogatások beemelése a kiadványba. Hangsúlyos a történelmi egyházak jelenléte, főleg az Erdélyi Református Egyházkerületé, amelynek korábbi vezetője, Kató Béla legendásan jó viszonyt ápolt Orbán Viktorral, és amely a 2020-as évek elejéig a legjelentősebb kedvezményezett volt.

Ugyanakkor érzékelhetően kerülik a kényes témákat, így például az erdélyi magyar sajtó kormányzati támogatásáról (befolyásolásáról) szó sem esik, alig jelennek meg az úgynevezett gazdaságélénkítő támogatások eredményei, amivel főleg magyarországi közpénzzel a Fidesz-közeli romániai és magyarországi üzleti körök gyarapodását támogatták.

A fényes papírra nyomtatott brosúra természetesen egy orbáni beköszöntővel indít. A miniszterelnök megszólítja kedves, erdélyi honfitársait: „Mi, magyarok 2010-ben, tizenhat évvel ezelőtt meghoztunk egy közös döntést (…) egy határokat és nemzedékeket átívelő szövetséget kötöttünk. (…) fogadja szeretettel az alábbi füzetet, amely az elmúlt tizenhat év szövetségének eredményeit foglalja össze.” Miután a miniszterelnök szerényen felhívja a figyelmet a megvalósításokra, nem rejti véka alá, hogy április 12-én bizony a választás tétje „nem kevesebb, mint a nemzet jövője”.

Orbán előszavát Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke is megtoldotta egy üzenettel, amiben csak annyit mondott, hogy „a kiadvány annak a bizonyítéka, hogy a kisebbségek megmaradása nem véletlen – hanem munka. Erős alap a folytatáshoz, amihez mindenki támogatására szükség van.” Ezzel természetesen azt sugallta, hogy a Fideszre kell szavazni, de akkor, amikor ezt írta, még nem mondta ki. A jó hír az, hogy azóta félretette visszafogottságát, és konkrétan kijelentette, hogy ő a Fideszre szavaz.

Templom és iskola, és az Erdélyi Református Egyházkerület

A legbővebben a különböző oktatási támogatásokkal foglalkoznak, azok között is az első a Szülőföldön Magyarul program, amely révén évente nagyjából 140 ezer magyar gyereket és fiatalt támogattak. Valószínűleg nem véletlenül kezdődött az idén a pályázatok fogadása a korábbi években megszokottnál néhány héttel hamarabb, hogy még a levélszavazatok visszaküldése előtt kérhessék a válaszlevélben, szavazzanak a jelenlegi magyar kormánypártokra annak érdekében, hogy továbbra is érkezzen a pénz Magyarországról.

Utána a bölcsőde- és óvodaépítési programot említik, amelyek a történelmi magyar egyházakkal és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével partnerségben valósultak meg, és a kiadvány állítása szerint 90 új óvodát és bölcsődét építettek, valamint több mint 390-et újítottak fel, fejlesztettek. Ezek tényleg látványos eredmények, de azért ez esetben nem árt hangsúlyozni, hogy az óvodahálózatot továbbra is a román állami forrásokból tartják fenn, voltak is ebből fennakadások, elég csak a bánffyhunyadi óvoda esetére gondolni. Ezek után a főleg a szórványban működő iskolatámogatási programokat említik, így a szórványkollégiumok fenntartását, a délutáni oktatási programot és az iskolabuszprogramot.

Az egyik leglátványosabb rész, amikor tételesen sorolják, hogy a különböző egyházakkal együttműködésben milyen iskolaépületeket újítottak fel. A lista tényleg impozáns (Bethlen Gábor Kollégium, Apáczai Csere János Elméleti Líceum, Marosvásárhelyi Református Kollégium – lényegében a Bolyai épülete is –, Kölcsey Ferenc Főgimnázium, Áprily Lajos Főgimnázium, Tamási Áron Gimnázium stb.), ugyanakkor itt érhető leglátványosabban tetten az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom támogatáspolitikával kapcsolatos egyik kritikája, ami szerint a városi elit intézmények jutnak folyamatosan újabb és újabb forrásokhoz, a kisebb települések iskolái, művelődési házai, helyi egyesületei csak ritkán kerülnek be a támogatási körbe, miközben az erdélyi magyarok közel fele falvakban él. Ahogy az Egyenlőbb Erdély Mozgalom szakemberei megfogalmazták jelentésükben, az átlagos erdélyi család nem középosztálybeli, nem azokban a terekben él, ahova a támogatások jutnak. A kampányanyagban felsorolt listában is csupa városi (főleg elit) iskolát említenek.

„A gyermekei jó eséllyel nem azokba az iskolákba járnak, amiket a NER felújított, mert a NER és a református egyház csak azokat az épületeket újította fel, amelyek elit oktatási intézmények és valamilyen szempontból szimbolikus értékük van” – magyarázta Kiss Tamás szociológus az Átlátszó Erdélynek.

Az oktatási támogatások utolsó része a felsőoktatásról szól, ennek középpontjában természetesen a magyar állam által létrehozott és finanszírozott Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem áll, de ebben a kategóriában említik a Studium Prospero Alapítványnak adott támogatást, amelyet pályakezdő orvosok, gyógyszerészek, művészek szolgálati lakásának az építésére és működtetésére adtak Erdély-szerte, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet felújítását, valamint a Sapientia joghallgatóinak szállást adó Collegium Iuridicum szakkollégiumot is. A felsoroltakon kívül a gyulafehérvári papnevelő intézet működésére, illetve a temesvári Bolyai János Szakkollégium foglalkozásaira adott támogatást említik.

Az egyházi támogatásokat a kiadvány utolsó része összegzi, de mivel jelentős részük az Erdélyi Református Egyházkerülethez köthető, előre veszem őket. Egyrészt az egyházak szociális tevékenységeire fordított támogatásokat, például az Ajtoni Református Családi Központot, ami hivatalosan a fiatalok számára kínál kedvezményes lakhatást Kolozsvár közelében, illetve a sepsiszentgyörgyi Szilvássy Carola Református Szeretetotthont és a szatmárnémeti egészségügyi központot. Másrészt a templomok és gyülekezeti termek felújítását emelik ki. Annyira törekedtek rá, hogy a leglátványosabb projektek kerüljenek a vizuális szemléltetőbe, hogy a többségében magyar kormánytámogatásból felújított ingatlanok (a nagyváradi római katolikus püspöki palota és a kolozsvári Vallásszabadság Háza) mellett a kolozsvári Farkas utcai református templomot és a Szent Mihály-templom felújítását is említik. Igaz, hogy ezeknek a felújításához a Bethlen Gábor Alapon keresztül hozzájárult a magyar kormány, de jelentős részt tett bele a sokat kárhoztatott Európai Unió is. Ha már azt írják, hogy összesen 953 templom és gyülekezeti terem épült vagy újult meg a magyar kormány támogatásával, lettek volna még látványosak.

Ahogy az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom összegzéséből is kiderült, a magyar kormány előszeretettel fektetett téglába, betonba és ingatlanba, így amikor a kulturális támogatásokat említik, akkor azok között is ezek jelennek meg. Említik a Házsongárd Alapítványt mint a kolozsvári magyar történelmi síremlékek, kripták és sírkertek restaurálóját és gondozóját, illetve a Transylvania Trust Alapítványt, amely 2001 óta foglalkozik Erdély legnagyobb kastélyegyüttesének, a bonchidai Bánffy-kastélynak a helyreállításával. Ebben a kategóriában jelennek meg a különböző magyar napok, amelyekből a kolozsvári volt, úgymond, a mintaadó, így nem meglepő, hogy a Kincses Kolozsvár Egyesület által szervezettet emeli ki. Itt említik meg, hogy a Nemzeti Jelentőségű Programok évi rendszerességgel 34 erdélyi színházat, hivatásos néptáncegyüttest, bábszínházat, stúdió- és magánszínházat, valamint szimfonikus zenekart támogatnak.

A kényes témák kimaradtak

Külön fejezet foglalkozik a sporttámogatásokkal, ezek közül a labdarúgást, a jégkorongot és ökölvívást említi a kiadvány kiemeltként Erdélyben, de mint írják, 2022 óta programszerű támogatásban részesül a magyar lovassport is. Érezhető, hogy a szerkesztő ebben az esetben kerülte a kényes témákat, a sportakadémiai fejlesztéseket és a szakmai működtetésüket említik mint „nemzetpolitikai érdeket”, és ugyan ki háborodna fel azon, hogy a gyerekek sportolását és ezzel az egészségük megőrzését támogatják, de az olyan, sokak által vitatott létesítményről, mint a Sepsi OSK-nak közpénzből épített stadion, még egy kép se került be a brosúrába. Pedig szép és látványos, és ott áll Sepsiszentgyörgy határában, és biztosan sok erdélyit sikerült volna vele meggyőzni, ám van egy szépséghibája: a klub 2025 májusában névhasználati szponzori szerződést kötött a magyarországi Duna Aszfalt Zrt.-vel, amelynek kizárólagos tulajdonosa a NER egyik leggazdagabb vállalkozója, Szíjj László, tehát most már azt írja rajta, hogy Sepsi Duna Aréna.

Ebből is látszik, hogy egy ilyen kampányanyagban legalább annyira érdekes az, ami bekerül, mint ami kimarad. Márpedig a kiadványban meglepően kevés szó esik a Pro Economica Alapítvány által támogatott vállalkozásokról, pedig ahogy Lukács Csaba, a Magyar Hang újságírója a Transtelex legutóbbi beszélgetésén felidézte, a Bethlen Gábor Alapon keresztül Erdélybe érkező támogatások aprópénzek voltak ahhoz képest, amit a Pro Economica Alapítvány kap. Csak tavaly áprilisban 18 millió eurónyi vissza nem térítendő támogatást osztottak ki a 16 erdélyi vállalkozás között, de idesorolható az ötcsillagos szállodák projektje, amit 2019-ben ítéltek meg, de ahogy a Magyar Hang tavalyi riportjából kiderült, egyelőre még nem nagyon van mit mutogatni, vagyis nem úgy látványosak, ahogy valószínűleg elképzelték.

De nem említik a Székelyföldi Legendáriumot és Mini Erdély Parkot futtató Visus Kulturális Egyesületet sem, pedig 7,4 millió euróval támogatták, illetve az erdélyi arisztokráciának juttatott pénzekről sem írnak semmit. Mindezt az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom kutatói szerint „műemlékvédelmi” projektként adtak el, de valójában kastélyszállókat jelentenek.

Ahhoz képest tehát, hogy mostanra a támogatási struktúrában a gazdasági jellegű támogatások jelentik a fő tételt, a kampányanyagban alig említik őket. Persze az is igaz, hogy míg az egyházak által birtokolt iskolaépületek vagy a Sapientia EMTE tantermei az erdélyi magyar közösséget gyarapították, a gazdasági támogatások már semmilyen értelemben nem jelentenek közvagyont, azok a Fidesz-közeli gazdasági körök gyarapodását segítették.

Visszafogottan vannak jelen az RMDSZ holdudvarához tartozó szervezetek, bár az Iskola Alapítvány bőven kapott közpénzt Magyarországról, az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom összesítése szerint csak 2021-ig 24,7 millió eurót, a felsorolásban csupán a Rákóczi Szövetséggel közösen lebonyolított iskolabuszprogramnál és délutáni oktatással együtt említik meg. Noha már 2022-ben be kellett volna hogy fejezzék a nagyváradi Sonnenfeld-palotát, még mindig nem adták át hivatalosan, ahogy a Kolozsvárra tervezett kulturális központ sem készült még el, szóval az igazán nagy és látványos projektek hiányoznak. Vásároltak ugyan egy impozáns villát is Kolozsvár szívében, de annak egy részét (az alapítvány mellett) az RMDSZ vezetése használja, és nem mutatna jól, ha pozitívumként listáznák, hogy kacsalábon forgó palotával, pártszékházzal ajándékozták meg az RMDSZ-t magyar adófizetői pénzből.

Az összeállításból teljesen hiányoznak a médiatámogatások is, pedig több tízmillió euró ment erre, és ebből hozták létre a legnagyobb számú kiadványt tömörítő magyar nyelvű erdélyi médiaportfóliót (benne többek között a Székelyhonnal, a Krónikával és a Gaga Rádióval). Persze, nem nézne ki elegánsan, ha azt mutatnák, hogy a magyar kormány sajtótermékeket támogatott, ahol aztán esetleg a magyar kormányt méltató cikkek jelenhetnek meg, pláne, ahogy az UH.ro és a Magyar Hang közös anyagából is kiderült, ezek sem voltak túlságosan sikeres projektek, főleg nem az érintett újságíróknak.

Politikus csak mutatóban

A kampánykiadványban az eredmények hangzatos bemutatása mellett hangsúlyt helyeznek a meggyőzésre is. Orbán Viktor és Kelemen Hunor „kortesbeszédei” mellett az erdélyi magyarok szemében hiteles szereplőket kértek meg, hogy szóljanak a magyar kormány és a támogatáspolitikája mellett, beszéljenek annak hatásáról. Ebben van, aki egyszerűen csak köszönetet mondott, mások az eredményeket sorolták, míg megint mások talán egy kicsit túlságosan is elragadtatták magukat. Érdekes módon, Böjte Csaba ferences szerzetes, aki a négy évvel ezelőtti kampánynak valóságos kabalája volt, most teljesen kimaradt a kiadványból.

• Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok fő szervezője a kulturális támogatásokról jelenti ki, hogy azok meghatározó módon járultak hozzá ahhoz, hogy a KMN ma már nem csak Kolozsvárnak és Erdélynek, hanem a világ magyarságának is találkozási pont.
• A Székelyföldi Jégkorong Akadémia ügyvezető igazgatója, Nagy Attila pedig egyenesen úgy fogalmaz, hogy a támogatás a székely nemzet sportját mentette meg és helyezte fejlődő pályára.
• Kozma Mónika, a Pro Economica Alapítvány elnöke valóságos gazdasági csoda létrehozásáról beszél; míg
• Borbándi András magyarlapádi református lelkész szerint a mostani nemzet- és egyházépítést a történelem Orbán-reformként fogja emlegetni.

Az említetteken kívül felszólal Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség elnöke, Böcskei László, nagyváradi római katolikus püspök, Schönberger Jenő, szatmári római katolikus püspök, Vitus-Bulbuk István, az Ajtoni Református Családi Központ vezetője, Tóth Anna, a Szilvássy Carola Református Szeretetotthon igazgatója, Dénes József, a szászrégeni Alexandru Ceușianu Gimnázium igazgatóhelyettese, illetve egy hálás szülő is, aki az oktatási támogatást értékeli.

Feltűnő, hogy Orbán Viktoron és Kelemen Hunoron kívül egyetlen erdélyi magyar politikus sem jelenik meg a kiadványban, még kép sincs róluk, ahogy szalagot vágnak át vagy felavatnak valamit, láthatóan nem akarták próbára tenni az erdélyi magyarok tűrőképességét egy-egy esetleg népszerűtlenebb, megosztóbb politikus megjelenítésével. Az RMDSZ egykori vetélytársai, az EMNP vagy MPP egykori arcai (Gergely Balázson kívül) szintén teljesen kikoptak. Pedig, ahogy a már sokszor említett Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom az összegzésében is megfogalmazta, a legnagyobb probléma épp az, hogy a támogatáspolitika átláthatatlan, a Bethlen Gábor Alap papíron pályázati rendszert működtet ugyan, a gyakorlatban azonban ez inkább formaság, és nem érdemi verseny. Pontozás, részletes indoklás vagy szakmai értékelés nincs, az elutasított kérelmekről pedig semmilyen információ nem kerül nyilvánosságra. A döntések gyakran politikai szempontok szerint születnek, nem szakmai kritériumok alapján.