Az egyik leghidegebb székelyföldi térségben, Gyergyó központjában, Gyergyószentmiklóson negyvenkét rászoruló család fűtés nélkül próbál túlélni a repedező falak között, miközben pár méterrel arrébb egy tíz éve elkészült, soha ki nem utalt szociális tömbház üresen rohad. A városnak csak 42 szociális lakása van, mégis éveken át veszni hagytak újabb 42-t. A prefektúra már megállapította, hogy az önkormányzat mulasztott, de a gáz továbbra sincs, napról napra egyre hidegebb van, és emberek túlélése múlik azon, hogy lesz-e fűtés vagy sem.
A politikusokat hallgatva úgy tűnhet, hogy Székelyföldön minden olajozottan működik, és sehol semmi gond. Azonban aki valaha végigsétált már Gyergyószentmiklós szerényebb utcáin, vagy beszélt olyanokkal, akiknek két munkahely mellett sem ér össze a hónap vége, az pontosan tudja, mit jelent ebben a városban megfizethető bérlakáshoz jutni.
Gyergyószentmiklós önkormányzata maga jelezte, mekkora az igény szociális lakásokra: újságírói megkeresésre azt közölték, hogy két üres lakásra 141 igénylő jutna, miközben a városnak mindössze 42 szociális lakása van.
Ezek mind a Kavicsbánya utcai épület három lépcsőházában találhatók. Olyan családok laknak itt, akiknek a jövedelme nem éri el az országos nettó átlagot, és akik számára a piaci lakásbérlés vagy a saját ingatlan vásárlása elérhetetlen. A bérleti díjat minden esetben a jövedelemhez és a lakás méretéhez igazítják, figyelembe véve azt is, milyen helyiségek tartoznak hozzá.
Csakhogy ha a számok mögé nézünk, akkor kiderül, hogy a szociális háló gyengesége és az évek óta halogatott önkormányzati döntések nem egyszerűen működési hiányosságok: ezek naponta nehezednek rá azokra, akiknek épp könnyíteni kellene a terhein.
Gyergyószentmiklós már több mint tíz éve megduplázhatta volna a szociális lakásainak számát
A Kavicsbánya utca Gyergyószentmiklós Alfalu felé vezető kijáratánál húzódik, közvetlenül a vasúti átjáró után. Itt kell letérni jobbra, és már az első métereken érezni, hogy valami nagyon nincs rendben. Útnak alig nevezhető, méteres, vízzel telt kráterek között kell lavírozni a tömbházakig, és mintha egy elfelejtett ipari telepre érkezne az ember, nem pedig lakóövezetbe.
A kőbánya, az összetúrt földbuckák, a kommunizmusból itt maradt, félig leomlott gyárcsontvázak olyan környezetet teremtenek, amiből nehezen gondolná az ember, hogy itt a szociális problémák megoldása, sőt nehéz sorsú emberek jövőjének kulcsa is meghúzódhat erre.
Pedig ebben a sivár ipari tájban áll egymás mellett két tömbház: a sárga, láthatóan üresen maradt épület betört ablakaival és a zöld, amelyben 42 család fagyoskodik két éve, penészedő falak között. Első ránézésre nem is mondanánk meg, hogy 10-15 éves épületekről van szó.
A tömbházakhoz érve egy autónyi nagyságú pocsolya előtt találok parkolóhelyet.
Az üresen álló sárga épületet, amit több mint tíz éve nem adtak át a közösségnek, már többször kifosztották, megrongálták – Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex
A sárga szociális tömbházat ma is vaskordonok veszik körbe, mintha még építkezés alatt állna.
A román állam pénzéből épített 42 szociális lakást azonban soha nem utalta ki az önkormányzat a rászorulóknak, pedig tíz éve elkészült, a kivitelező évekkel ezelőtt átadta a polgármesteri hivatalnak.
A városháza azonban nem volt jó gazdája az ingatlannak, nem vigyázott a városlakók tulajdonára: a kordonok rozsdásak, több helyen eldőltek, a poros, betört, bedeszkázott ajtók, ablakok pedig jól mutatják, hogy a magára hagyott épületet többször feldúlták.
A zöld szociális tömbház látványa sem megnyugtatóbb, amiben szintén 42 kisebb-nagyobb lakás van kialakítva. Ujjnyi vastag repedések futnak végig a homlokzatán, a talapzatnál is szétnyílt a falszerkezet, mintha az egész épület lassan elválna a földtől. A teraszok megrepedezve, több helyen hullik a vakolat, a homlokzat néhol penészes. Itt nem egyszerű esztétikai hibákról van szó, hanem olyan szerkezeti problémákról, amelyek egyre inkább meghatározzák az itt élők mindennapjait.
A szomszédos háznál mozgást látok, így először a szomszédnál érdeklődöm a szociális lakások hányatott sorsáról.
„Ez az épület évek óta készen van, és üresen áll, tudom, mert én voltam itt a bakter. Éjjeliőr voltam öt éve, de elküldtek sommernak [munkanélkülinek]” – mondja az azóta nyugdíjassá vált férfi, akit az üresen álló épületről kérdezek. „Azóta már el van lopva minden! Kaloriferek [fűtőtestek], csövek, csapok, biztosítékok, mindenfélét, amibe' réz volt, elvittek, aztán az ablakokat is betörték. Katasztrofális a helyzet!” – teszi hozzá. Keressem meg az önkormányzatot és a kivitelezőt, az Iris nevű csíkszeredai céget, mondja.
Természetesen ezúttal is kerestem a polgármesteri hivatalt, majd elküldtem a kérdéseimet, de választ tőlük sem kaptam, sajtótájékoztatóra se hívtak meg, mint azt ígérgették. A csíkszeredai cégnél pedig a titkárságra, könyvelőségre is többször betelefonáltam, a kérdéseimet is elküldtem nekik, de látszólag ott senki sem tud semmit, és akiről úgy vélik az alkalmazottak, hogy tudna, ahhoz hiába kapcsoltak át, sosem volt házon belül.
A terepen azonban egyértelmű nyomai vannak mind a gyergyói önkormányzat, mind pedig a cég munkájának. Az Iris munkásainak konténere még ma is ott áll a sárga, üres tömbház udvarán, mintha a projekt több mint tíz éve várná, hogy valamit befejezzenek itt.
Az építési tábla és az Iris munkáskonténere a sárga tömbház udvarán – Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex
A hátsó udvaron pedig megtaláltam az építkezési táblát is a földön, félbehajtva. A tábláról ez olvasható le: a második gyergyószentmiklósi szociális tömbház építését hivatalosan 2009 szeptemberében kezdték el. A beruházó a román fejlesztési minisztérium volt, a kedvezményezett a gyergyószentmiklósi önkormányzat, a kivitelező pedig az SC IRIS Service Ciuc SA. A munkálatok hivatalos befejezési határideje: 2012. szeptember 9.
A három évre tervezett beruházás azonban soha nem jutott el a lakhatás átadásáig.
„Azt az új lakóházat, amikor elkészült, akkor nem kiadták a szegény embereknek, hogy beköltözzenek, ne hányódjanak az utcán vagy drága albérletekben. Hanem veszni hagyták. Mivel már senki se felügyelte, jöttek valakik, és betörtek, és ami mozdítható volt, vitték” – mondta a szomszédos tömbház egyik lakója.
„Hogy kinek volt az ötlete ezeket a szép tömbházakat ide betenni, ahol még út sincs, csak kátyúk, azt nem tudom. Itt valamikor szénbánya volt. Lehet, ezért repedezik az épület” – teszi hozzá egy másik lakó.
Önkormányzati forrásaink szerint a város maga is csak 2016 körül tudta átvenni a sárga tömbház kivitelezését, addig a felelősségi viszonyok és a műszaki átadás-átvétel elhúzódott. Mezei Jánost pedig a korrupcióellenes ügyészség hivatali visszaéléssel és zsarolással vádolta meg, és többek között eltiltotta a hivatali munkavégzéstől is 2015-ben.
Ezt követően a várost 2015-től Nagy Zoltán gyergyószentmiklósi polgármester vezette, de csak 2018-ban kezdték kiosztani az új szociális lakásokat. Meg is hirdették ezeket is, mert hat évvel az eredeti átadási dátum után a villanyszerelés maradt hátra.
Nagy Zoltánt a polgármesteri székben váltó Csergő Tibor polgármester 2021-ben ugyanabba a falba ütközött: a kivitelező és önkormányzata közti ad hoc átvétel tisztázása, a továbbra is fennálló áramhiány, majd a rendszeres lopások és rongálások hátráltatták az épület funkcionális átadását.
Repedésekkel és penésszel teli az a szociális tömbház, amiben 42 család éli mindennapjait: fűtetlen lakásokban vészelik át a telet – Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex
A történet azonban nem csak műszaki vagy pénzügyi jellegű. A lakók évek óta úgy látják: az önkormányzatnak nem volt valós szándéka a második tömbház lakhatóvá tételére.
Belső források szerint az RMDSZ-ben konszenzus alakult ki arról, hogy a témát nem szabad feszegetni, mert az sem a jelenlegi RMDSZ-es vezetésre, sem az egykori Magyar Polgári Párt politikusaira nem vetne jó fényt.
Vélhetőleg ebben a felállásban az sem hoz változást, hogy az RMDSZ városi szervezetének decembertől a volt MPP-s Nagy Zoltán lesz az elnöke, aki „független” polgármesterből most hivatalosan is Barti Tihamér területi és városi elnök kinyújtott karja lehet – Bartit ugyanis szintén „elvitte a DNA” korrupciós ügyei miatt.
Hanzi Klára a zöld tömbház lépcsőházfelelőse, és egy, a szociális lakások bérlőit képviselő egyesület (egy nem szokványos lakótársulás) oszlopos tagja, amit az önkormányzat javaslatára hoztak létre, hogy a felelősséget ne a tömbház tulajdonosa, az önkormányzat viselje.
„Ez a második éve, hogy nincsen fűtés, itt fogunk megfagyni, ha nem tesznek valamit!” – panaszolja.
Azt mondta, 2024 márciusában úgy zárták el a meleg vizet és a fűtést a szociális lakásokban, hogy előzőleg nem is értesítették őket róla. És mivel az önkormányzat azóta a füle bojtját se mozdította, hogy az emberek ne fagyjanak meg a hidegebb időszakokban, idén nyáron végső elhatározásában úgy döntött, hogy szembeszáll a gyergyószentmiklósi önkormányzattal, ami szerinte magára hagyta a problémával a város 42 szociális lakóját.
Tartozások állítólag még 2022-ből is hátramaradtak. De Hanzi Klára szerint az ő lépcsőházából például senki sem maradt el a gázszolgáltató felé, ezért nem érti, hogy miért kell minden egyes lakót büntetni, és két éven át megvonni tőlük a fűtést.
Hanzi Klára mutatja a prefektusi levelezését – Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex
Nyáron feljelentették Gyergyót, de az önkormányzatot hiába szólították fel
A lépcsőházfelelős lakásában megmutatta azt a prefektushoz – még a nyáron – írt levelét is, akiknél a gyergyószentmiklósi önkormányzatot kénytelenek voltak bepanaszolni, hisz nehéz szociális helyzetű emberek embertelen körülmények között laknak az önkormányzat tulajdonában lévő épületben, a legtöbben rendszeresen befizetik a számlákat, mégis két éve fagyoskodnak a lakásaikban.
Amikor a Hargita megyei prefektúráról hárman ellenőrizték a körülményeket, a lépcsőházfelelős szerint egy petíciót is átnyújtottak nekik a három lépcsőház lakói részéről, hogy legalább azt engedjék meg, hogy kéményt rakjanak a tömbházlakásokba, és fával tüzelhessenek a télen.
„Ha azt mondom, hogy kiverem a falat, és kiteszek egy kéményt, akkor az önkormányzatnál azzal fenyegetnek, hogy kilakoltatnak. Kérdezem én magától, ha nem tartozom, de akkor sem adnak fűtést, akkor fagyjak meg? Hát nincs jogom semmihez?” – fakadt ki a lépcsőházfőnök.
Az ötlet megvalósíthatóságát a lépcsőházfelelős már saját lakásán letesztelte 2015-ben, amikor szintén fűtésmegvonással zsarolták ki a lakókból a tartozásaikat.
Elmondása szerint a falon egy lyukat fúrt, kivezették rajta a kémény csövét, és a lakásban kellemes meleg volt. A helyi rendőrség tűzveszélyesnek ítélte a kályhás megoldást, így felszólították őt arra, hogy bontsa le a kályhát, és állítsa helyre a falat. Ennek eleget tett.
A prefektúra igazat adott a lakóknak – a városháza mégsem tett semmit
A prefektúra vizsgálata ritka egyértelműséggel támasztotta alá mindazt, amit a Kavicsbánya utcai lakók hónapok óta mondanak: a szociális tömbházak lakhatási körülményei tarthatatlanok, a fűtés és a meleg víz jogellenesen szűnt meg, a városháza pedig elmulasztotta azokat a kötelező lépéseket, amelyekkel megakadályozhatta volna a 42 család második éve tartó fagyoskodását. A dokumentum szerint a panaszok megalapozottak, a problémák súlyosak, a hiányosságok rendszerszintűek, mégis, a gyergyószentmiklósi önkormányzat egy határidőt sem teljesített a prefektúra felszólításai közül.
Egy bérlő mutatja a 2022-es számláit, amiket állítása szerint kifizetett, de az önkormányzat másképp vélekedik erről – Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex
A vizsgálat során kiderült: a közüzemi elszámolások rendezetlenek, több befizetésről nincs bizonylat, a szociális támogatások kiosztása akadozik, a hőközpont tulajdonjogi helyzete tisztázatlan, és a város éveken át úgy működtette a rendszert, hogy a szolgáltató többször jelezte: a régi, központi mérőrendszer nem felel meg a hatályos előírásoknak. A prefektúra 2024 nyarán többször is kötelezte a városházát, hogy állítsa helyre a fűtést, rendezze a könyvelést, vizsgálja meg a tartozások átvállalásának lehetőségét, és készítsen részletes intézkedési tervet augusztus 31., szeptember 15. és szeptember 30. határidőkkel. Ezeknek a városháza nem tett eleget.
A bizottság külön kiemelte, hogy a lakók túlnyomó része kiszolgáltatott helyzetű, és joguk lenne a biztonságos, egészséges lakhatáshoz. Ehhez képest a telep ma is ugyanabban az állapotban van, mint a vizsgálat idején: a hőközpont nem működik, a repedt falak között családok, idősek és kisgyerekek próbálnak túlélni egy város peremén.
Kérdéseinket elküldtük az önkormányzatnak és a beruházónak is, válaszaikkal befrissítjük a cikket.
Rád is szükségünk van, hogy szállítani tudjuk a legfontosabb erdélyi témákat!
A Transtelex minden nap hiteles, ellenőrzött erdélyi történeteket hoz — sokszor több munkával, több kérdéssel és több utánajárással, mint mások. Ha fontos neked, hogy legyen független forrás, ahol a kényelmetlen kérdéseket is felteszik, kérjük, támogasd a munkánkat!
