Temesvár legnagyobb műemléke újraéledhet: a Hunyadi-kastélynál látványos leletek kerültek elő

Temesvár 15. századi kastélyának védőfalai kerültek elő az ősz folyamán a Bánsági Nemzeti Múzeum épületének beltereiben. A 19. századi kastély Hunyadi János egykori rezidenciájának és Károly Róbert magyar király palotájának nyomait őrzi, de a jelentős műemlék felújításával 2006 óta kínlódik a megyei önkormányzat, statikai problémák, perek és pénzhiány akadályozták a helyreállítását. 2025 szeptemberében újraindultak a munkálatok, és a fenntartó az ígéri, 2027-ben már a kastély több tere látogatható lesz. Utánanéztünk, mi történik most Temesvár egyik leginkább várt felújításával.

Az épületet adminisztráló Temes Megyei Tanács augusztus elején írta alá a szerződést az Erbașu építkezési vállalattal a helyreállítás kivitelezésére. A több mint 20 millió eurós szerződés a teljes épület helyreállítását, a tartószerkezetek megerősítését, a közművesítés korszerűsítését, liftek beszerelését és az udvar rendezését is magába foglalja, a határidő pedig három év, azaz 2028-ban kellene kész lennie.

A felújítás régészeti felügyelet mellett történik, és ahol szükséges, mentőásatásokat végeznek. Míg az előző években a belső udvart tárták fel, most az épület belső tereiben dolgoznak a régészek a felújítási munkálatokkal párhuzamosan. Mivel az északi szárny helyreállítását finanszírozzák a 2026 nyarán határidős országos helyreállítási terv (PNRR) forrásaiból, most ez a prioritás, de a keleti oldalon is dolgoznak.

A középkori kastély nagyrészt a mostani belső udvar helyén állt, a jelenlegi 19. századi épület alatt pedig a védőfalai húzódnak, ezeknek a pontos vonalát azonosítják a jelenlegi ásatásokkal, magyarázta a Transtelexnek Kopeczny Zsuzsanna régész, a múzeum munkatársa.

Hogyan lett rövid időre királyi székhely Temesvár?

A ma Hunyadi-kastélyként emlegetett épület Hunyadi Jánosról kapta a nevét, akinek temesi ispánként ez volt a rezidenciája, sőt, a hagyomány szerint az épület egyik jelentős átalakítása is a nevéhez fűződik, bár erről nincs konkrét adat. A régészek szerint legalább a 13. század végétől erődítmény állt itt, amit később Károly Róbert magyar király számára bővítettek ki egy palotaépülettel.

„Okleveles adatunk van arról, hogy az Árpád-korban is létezett Temesváron ispánsági vár, de ezt eddig nem sikerült azonosítani. Az eddigi történeti, urbanisztikai kutatások alapján a jelenlegi Hunyadi-kastélytól északra képzelték el a történészek, viszont a belső udvarban végzett régészeti kutatások során előkerült az Anjou-kori lakótorony körül egy palánksor, és ez alapján, illetve az ott előkerült leletanyag alapján azt gyanítjuk, hogy már előtte, legalább a XIII. század végén állt ott egy torony. Károly Róbert ebbe a már létező toronyba költözhetett be, amikor Temesvárra jött, persze ezt a későbbiekben kibővítették palotaépülettel, tégla védőfallal” – magyarázta Kopeczny Zsuzsanna.

A királyi udvar 1315 és 1323 között volt Temesváron. „Miután Magyarországra kerül, Károly Róbertet háromszor koronázzák meg, amíg végül minden feltétel teljesül. A magyar nagyurak egy része nem fogadja őt el. Ellenkirály is van, az arisztokrácia Budát is megpróbálja átvenni, ezért ő onnan menekülni kényszerül. Temesvár az a terület, ahol a csanádi püspök is mögötte áll, illetve ez volt a szállásterülete a kunoknak is, akiknek a támogatását ugyancsak élvezte Károly Róbert” – mondta a régész.

A történelmi hagyomány szerint a középkori királyi kastély 1307 és 1315 között épül Temesváron, de konkrét adatok erről sincsenek, annyi ismert, hogy 1307-től Károly Róbert többször járt erre a vidékre. „Sajnos a Bánságra vonatkozó középkori oklevelek nagy része az 1552-es török ostrom, illetve az 1716-os felszabadító ostrom során megsemmisült” – jegyezte meg Kopeczny Zsuzsanna.

A 18. századig, amíg a területet le nem csapolják, a temesvári kastélyt víz vette körül, emiatt sajátos alapozása volt a középkori épületnek. „Cölöpöket vernek be a földbe, nagyon sűrűn egymás mellett, rá pedig deszkákat helyeznek el, erre építkeznek aztán tovább téglából. A középkori lakótorony alatti cölöpöket már nem találtuk meg, azok elkorhadtak, viszont megtaláltuk a cölöplyukakat. Jó esetben, ha a talajvíz magasabban áll, akkor a cölöpök jobban megmaradnak. A török kori palánk cölöpjei például előkerültek” – mondta a szakember.

Az Anjou-kori palotaépület egyszintes vagy gerendavázas emelettel rendelkező épület volt, a 15. században pedig emeletessé építik át, boltozata lesz a földszinten, a tégla ajtókereteket pedig gótikus, faragott kőre cserélik és a kastély második védőfalat kap. Az átépítést a történelmi hagyomány szerint egy 1443-ban bekövetkezett földrengés indokolta és Hunyadi János megrendelésére történt. A földrengés tényét az ásatások nem igazolták, de az átépítés oka lehetett a haditechnika fejlődése vagy a megrendelő ízlése is, mutatott rá Kopeczny Zsuzsanna. „Az átépítést nem tudjuk nagyon-nagyon biztosan Hunyadi Jánoshoz kötni, inkább Zsigmond-kori építésnek nevezném, mivel egy másik híres temesi ispán, Ozorai Pipó is Zsigmond király alatt szolgált, és nagyon nehéz megítélni, hogy ez az építkezés hozzá vagy Hunyadi Jánoshoz köthető, ők ugyanis egymást követték a funkcióban, de valamikor a 14. század végén, a 15. század első felében következett be” – mondta.

Az épület egy része az 1552-es török hódítás után még állt, de valamikor a 16. század végén, illetve a 17. század során eléggé megrongálódott. A régészek szerencséje, hogy a török korban, illetve később, a 18. században sem hordják el a megrongálódott épület omladékait, hanem csak elegyengetik a talajszintet és ráépítkeznek. „Senki nem képzelte el, hogy a belső udvarban fél méter mélységben ott vannak a középkori falak…” – jegyezte meg a régész. A középkori falakra való építkezés ugyanakkor komoly statikai problémákhoz vezetett a későbbiekben. „Van, ahol az új fal a középkori fal mellett áll, van, ahol ráépül, így különbözik a talaj szilárdsága” – magyarázta Kopeczny Zsuzsanna.

A helyreállítás során nem csak az Anjou-kori lakótorony udvari maradványait, hanem a belső terek érdekesebb részeit is láthatóvá teszik majd a látogatók számára.

Húsz éve húzódik a felújítás

A Hunyadi-kastélynál 2006-ban munkálatok kezdődtek, de időközben statikai problémák merültek fel, repedések jelentek meg a falakon és kiderült, hogy a helyreállítás az eredetileg megállapítottnál többe kerülne. Hosszú leállások következtek, lejárt építkezési engedély, perek nehezítették a folyamatot, 2016 nyarán pedig kiderült, hogy ázik a lovagterem, mert a kivitelező és a megrendelő közötti konfliktus miatt félbehagyták a tető javítását. Négy halasztás után végül 2019-ben zárult le ez a munkafolyamat, de a kastély felújítása távolról sem fejeződött be.

Időközben új felújítási terv született és a megyei önkormányzat megpróbálta előteremteni a pénzt a kivitelezéshez. 2022-ben úgy tűnt, a kastély kimarad az országos helyreállítási alapból (PNRR), ami miatt az akkori megyei tanácselnök támadta is a felelősöket. Végül 2023-ban kiderült, hogy a projekt mégis kap uniós támogatást a PNRR keretében. Az országos helyreállítási alapból finanszírozott projektek honlapján szereplő információk szerint a Hunyadi-kastély felújítására 3,69 millió eurónyi kedvezményes hitelt kap Temes megye, a kivitelezésnek viszont eddig csak 10 százalékát sikerült megvalósítani.

Emellett a magas földrengés-kockázatnak kitett épületekre szánt országos alapból, a Románia-Magyarország uniós interregionális programból is jut pénz a kastély felújítására, és a megyei tanács még hitelt is felvett a hiányzó összeg fedezésére.

Amíg a kastély zárva tart, a Bánsági Nemzeti Múzeum a Terézia-bástyában szervez kiállításokat, és a város szélén bérel helyiséget a raktáraknak és irodáknak.