Törvénymódosítással szorítaná ki Románia a Lukoilt egy fekete-tengeri gázmezőről

A fekete-tengeri mélytengeri gázkitermelés Románia egyik legfontosabb stratégiai projektje. A Trident nevű gázmező az egyik nagy reménység, ahol már több mint tíz éve zajlanak a kutatások. A gond csak az, hogy a projekt döntő részét jelenleg a Lukoil tartja kézben, a román állami Romgaz mindössze kis részben társtulajdonos. Most viszont minden a feje tetejére állt. Az amerikai szankciók december 13-tól életbe lépnek, és a Lukoil ettől a pillanattól kezdve már nem maradhat benne egy ilyen projektben. Romániának tehát döntenie kell, ki veszi át a helyét, hogyan oldják meg jogilag, és hogyan kerülik el azt, hogy az egész projekt bedőljön.

A helyzetet bonyolítja, hogy – amint azt korábban részletesen megírtuk – Romániának nincs pénze arra, hogy felvásárolja a Lukoil helyi érdekeltségeit, hiába merült fel állami átvétel lehetősége is. A kormány végül nem ezt az utat választotta, mert nem bírná finanszírozni sem a finomítót, sem a több száz benzinkutat, sem a gázprojekt nagy részét. Erre jön rá az is, hogy a Lukoil inkább egyben adná el a külföldi eszközeit, nem darabokban.

Így jutott a román állam arra a következtetésre, hogy törvénymódosítással csavarná ki a Lukoil kezéből a Trident-projektet. A kőolajtörvényt módosítanák úgy, hogy ha egy cég nemzetközi szankció alá kerül, akkor automatikusan elveszítheti a jogát arra, hogy romániai gáz- vagy olajkoncesszióban tulajdonos legyen. A Trident esetében ez konkrétan azt jelentené, hogy a Lukoil – amely jelenleg több mint 87 százalékos részesedéssel bír és irányítja is a projektet – kikerülne a képből.

A módosítás értelmében a kieső részesedést először a meglévő partnerek vehetik át. A Trident esetében ez egyetlen szereplőt jelent: a Romgazt. Ha a szabály hatályba lép, és a Romgaz él a lehetőséggel, akkor gyakorlatilag megörökölheti a Lukoil teljes részesedését, mégpedig úgy, hogy a Lukoil ezért nem kapna pénzt. Ha viszont a Romgaz nem vállalja – például azért, mert egyszerűen nem bírná finanszírozni a további fúrásokat –, a koncesszió visszakerül az államhoz, és újraosztható egy másik cégnek.

Ezzel viszont még nem oldódik meg a fő kérdés: mit is ér ez a mező valójában? A Tridentről azt lehet tudni, hogy papíron ígéretes, de az eddigi kutatások nem tudták bizonyítani, hogy mekkora a gázmező tartaléka. Román becslések szerint akár tízmilliárd köbméter körüli készlet is lehet benne: a három próbafúrás közül viszont kettő száraz volt, a harmadik pedig geológiailag nem volt teljes kudarc, de üzletileg nem hozta a várt eredményt. A Lukoil előzőleg már megrendelte és ki is fizette a következő próbafúrást, és a technikai előkészületek is elindultak, a cég azonban visszalépett: a norvég Vantage Drilling bejelentette, hogy eláll a megbízástól.

A Profit gazdasági portál felvázolta a lehetséges forgatókönyveket is arra az esetre, ha a törvénymódosítás átmegy, a Lukoil részesedése egyik napról a másikra eltűnhet a Tridentből, és vagy a Romgaz örökli, vagy az állam új szereplőt keres. Ez papíron egyszerű, a valóságban viszont tele van aknákkal.

A legnagyobb kockázat az, hogy a Lukoil – amely éveken át finanszírozta a kutatásokat – jogi útra terelheti az ügyet. A cég több százmillió dollárt költött az eddigi kutatásokra, és ha mindenféle kompenzáció nélkül veszíti el a részesedését, könnyen lehet, hogy hosszú, nemzetközi jogvitába fordul az egész. Ez pedig évekre befagyaszthatja a teljes gázkitermelési projektet.

A másik kérdés, hogy a Romgaznak egyáltalán van-e ereje átvenni a mezőt. A cég már így is hatalmas összegeket éget el a Neptun Deep előkészületeire, és nem biztos, hogy egyszerre két mélytengeri projektet is elbír. Ha viszont nem vállalja, akkor nyitva marad az út olyan szereplők előtt, mint a Black Sea Oil & Gas, amely már termel a Fekete-tengeren, és korábban is volt kapcsolata a Lukoillal. Más nagy nemzetközi cégek is felbukkantak pletykaszinten, de a szankciók és az amerikai jóváhagyási kötelezettség miatt szűkebb most a mozgástér.

Románia elég sokat kockáztat itt, mert fennáll a veszélye, hogy a Trident a bizonytalan jogi helyzet és az elmaradt fúrás miatt egyszerűen értéktelenné válik: ha nincs előrehaladás, a koncesszió lejárhat, a partnerek kiszállhatnak, és a lehetőség elúszik.

Szűk két hete van a román kormánynak arra, hogy ezt a tervet kötelezze úgy, hogy a Trident legalább a következő fázist elérje, és legyen új operátora a gázmezőnek, történjen meg a próbafúrás, és legalább kiderüljön, mi rejtőzik valójában a tengerfenék alatt. A román állam most ezzel próbál időt és mozgásteret nyerni. Azt viszont már most látni, hogy akármi is lesz, a Trident nem a gyors és egyszerű sikertörténetek közé fog tartozni.

Ahogy korábban megírtuk, a Trident csak egyik eleme a Lukoil romániai jelenlétének. A cég ennél jóval nagyobb csomagot próbál eladni: a ploiești Petrotel finomítót, több mint háromszáz benzinkutat, a motorolaj- és üzemanyag-kereskedő cégeit, valamint a gázforgalmazó vállalatát. Ezeket eddig a svájci Litasco irányította, és a teljes portfólió értékesítése jóval nehezebbnek bizonyult, mint ahogy azt a kormány remélte. A finomító iránt alig van érdeklődés, a kúthálózatnál pedig a versenyjogi kockázatok fogják vissza a potenciális vevőket.