Halott választópolgároknak is küldött választási regisztrációs levelet a magyar állam Erdélybe

Kolozsvárról és Hargita megyéből is jelezték olvasóink, hogy az elmúlt napokban választási regisztrációval kapcsolatos levelet kaptak Magyarországról. A borítékban – a Magyar Posta logójával és a „díj hitelezve – taxe perçue” felirattal – a Nemzeti Választási Iroda küldeménye lapult, amely a határon túli magyar állampolgárokat szólítja meg: időben regisztráljanak, ha fontosnak tartják, hogy levélben szavazhassanak a 2026-os országgyűlési választáson.

Több erdélyi magyar család azonban döbbenten látta, hogy nem csak ők kaptak levelet kettős magyar állampolgárként: egy-egy borítékon már több éve halott családtagjuk is szerepelt, Hargita megyében például egy három éve, azaz 2022-ben elhunyt hozzátartozójuk nevét látták viszont.

A megszólítás így is ugyanaz volt: „Tisztelt választópolgár!” – a szöveg pedig pontosan megegyezett az élőknek kiküldött példányéval. A levél szerint „az országgyűlési képviselők következő általános választását 2026 áprilisában vagy májusában tartják”, és azok a magyar állampolgárok, akik nem rendelkeznek magyarországi lakcímmel, „bármikor, de legkésőbb a választást megelőző 25. napon, magyar idő szerint 16 óráig kérhetik névjegyzékbe vételüket”, hogy később levélben szavazhassanak.

A halott családtag nevére érkezett levél ugyanúgy biztatta a címzettet: „Amennyiben Ön fontosnak tartja, hogy részt vegyen az országgyűlési képviselők választásán, időben regisztráljon.” Mellékeltek hozzá regisztrációs űrlapot és kitöltési útmutatót is – vagyis teljes, hivatalos választási csomagot kapott valaki, akinek a neve már évek óta szerepel a romániai halotti anyakönyvben.

Egy tisztességes választópolgár számára a boríték egy korrektnek mondható tájékoztatás volt, hisz sem a kormánypártokra való szavazás érdekében, sem pedig az ellenzéki pártok ellen nem emelt szót – nem próbálta befolyásolni a felmérések szerint nagy többségében Fidesz–KDNP-re szavazó külhoni magyar állampolgárokat Erdélyben. A halott családtaghoz érkező levél tehát legfeljebb a kukában végezhette,

de a helyzet felvet egy kényelmetlen kérdést is: mi történik ott, ahol nem állnak meg a boríték kibontásánál?

Ha a magyar állam még mindig választópolgárként tart számon halott embereket, az azt is jelentheti, hogy nincs tisztában állampolgárai elhunytával? És ha egy név a rendszerben tovább él, ki akadályozza meg, hogy valaki levélben halott rokona helyett szavazzon, mert „ő is ezt akarná”?

Hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk, megkerestük a Nemzeti Választási Irodát, valamint Magyarország kolozsvári és csíkszeredai főkonzulátusát, amelyek az erdélyi magyar állampolgárok számára a halálesetek bejelentésének, illetve a választói névjegyzékből való törlésnek is hivatalos helyei. De levelet írtunk Semjén Zsolt miniszterelnökhelyettesnek is, aki a nemzetpolitikáért, nemzetiségpolitikáért, egyházpolitikáért és egyházdiplomáciáért felelős miniszter is egyben 2022 óta.

A Nemzeti Választási Iroda válasza korrekt, de van, amiről nem beszél

A Nemzeti Választási Iroda (NVI) megkeresésünkre részletes jogszabályi hivatkozásokkal magyarázta, miért éppen most küldték ki a határon túli magyar állampolgároknak a választási tájékoztatókat. A hivatal szerint a 2013. évi választási eljárásról szóló törvény kötelezi őket arra, hogy a választást megelőző év októberében értesítsék azokat, akik magyar állampolgársággal rendelkeznek, de nincs magyarországi lakcímük.

A válaszban az NVI azt is közölte: a leveleket vagy a központi névjegyzékben szereplő értesítési címre, vagy – ha valaki még nem szerepel a névjegyzékben – a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban megadott külföldi címre postázzák. Magyarán: a levél oda megy, ahol a rendszer szerint az adott állampolgár „él”.

A probléma ott kezdődik, hogy az NVI szerint a magyar állam csak akkor törli a névjegyzékből a külföldön elhunyt állampolgárt, ha a haláleset magyarországi anyakönyvezése megtörtént. Ez viszont nem automatikus folyamat: tehát a tévhitekkel ellentétben nem elég, ha az erdélyi magyarok a román állam felé teljesítették kötelességüket. A hozzátartozónak külön kell intézkednie a magyar külképviseleten keresztül is.

Ha ezt elmulasztják, a magyar állam egyszerűen nem tudja – magától nem jöhet rá –, hogy az illető meghalt. Így a neve mint „választópolgáré” éveken át élhet tovább a rendszerben. A román és magyar hatóságok ugyanis nem kommunikálnak egymással, és ennek hiányában alternatív megoldást sem dolgoztak ki azokra az esetekre, amikor a családtagok nem tudnak róla, vagy egyszerűen elfelejtik, hogy a román után a magyar állam felé is bejelentési kötelezettségük van. Így fordulhat elő, hogy több halott „Tisztelt választópolgár” várja, hogy leteljen a tíz év, amely után a rendszer automatikusan törli – és végre békében nyugodhat.

Ráadásul választási visszaélés esetén a helyzet még súlyosabb: egy regisztráció vagy egy szavazási csomag visszaküldése további évekre „élőként” tarthat fenn egy halott személyt a magyar választási rendszerben. A magyar állam ezek szerint erről sem szerez tudomást, ha a család nem jelzi külön.

Az NVI mindezt a törvény hiányosságai ellenére is jogszerűnek tartja, és a válasz végén már nem a rendszer frissítéséről vagy biztonságának erősítéséről beszél, hanem a hozzátartozók felelősségéről, illetve a visszaélőkre vonatkozó büntetőjogi következményekről. Idézik is: „aki elhunyt személy nevében ad le szavazatot, az a választás rendje elleni bűncselekményt követ el”, és akár három év szabadságvesztéssel is büntethető.

A hivatal tehát nem azt ígéri, hogy javítja a rendszer biztonságát vagy adatfrissítését, hanem azt helyezi kilátásba, hogy aki visszaél a hiányosságokkal, azt megbüntetik.

A logika látszólag egyszerű: ha valaki meghalt, és erről a magyar állam nem értesül, az nem a rendszer hibája, hanem a családé. Csakhogy ez az érvelés nem tér ki arra, hogyan garantálható a levélszavazás tisztasága, ha az állam maga sem tudja, kik élnek még, és kik nem.

Az NVI hivatkozása szerint „a probléma kezelése érdekében” a törvény kimondja: ha egy választó tíz éven át nem regisztrál vagy nem ad le levélszavazatot, akkor automatikusan törlik a névjegyzékből. Csakhogy ez nem érdemi adatfrissítés, hanem egy késleltetett technikai törlés: a rendszer tíz évig változatlanul „élőként” tart nyilván egy olyan személyt is, akinek a haláláról a magyar állam nem rendelkezik információval. Ez a szabály tehát nem zárja ki a visszaélések lehetőségét, legfeljebb eltolja a problémát egy következő évtizedre.

A hivatal válaszából továbbra sem derül ki, milyen gyakorisággal ellenőrzik a kettős állampolgárok adatait, és az sem, miért nem jött létre legalább a halálesetek bejelentésére szolgáló biztonságos adatkapcsolat a magyar és a román hatóságok között. Ehelyett az NVI arra hivatkozik: „nincs és nem is lehet adatkapcsolat az érintett országok hatóságaival, hiszen azok nem is tudnak arról, ha egy állampolgáruk másik országnak is állampolgára”.

A levél végén a hivatal arról tájékoztat, hogy a következő szavazási csomagban kérni fogják a választókat: „elhunyt magyar állampolgárságú hozzátartozójuk halálesete esetén intézkedjenek az elhalálozás magyarországi anyakönyvezéséről”. Vagyis a választási hatóság egy adminisztratív kötelezettségre építi a rendszer biztonságát – abban bízva, hogy az állampolgár javítja ki helyette a nyilvántartást.

A kolozsvári és csíkszeredai főkonzulátusokat is megkerestük, hogy megtudjuk, milyen gyakran érkezik hozzájuk ilyen bejelentés, és tapasztalataik szerint hány esetben marad el a haláleset magyarországi anyakönyvezése.

A kolozsvári főkonzul, Gerzsa Csaba telefonos megkeresésünkre azt mondta: válaszolnak, amint a konzuli tapasztalatokat összesítik. Cikkünket frissítjük, amint megérkezik a hivatalos reakció.

A kormány válasza: három kérdésből nullára érkezett érdemi felelet

A Miniszterelnökségi Sajtóirodától is választ kaptunk, miután arról érdeklődtünk, hogyan garantálja a kormány, hogy:

• a kettős állampolgárok választási nyilvántartása naprakész legyen,
• az elhunyt választókat töröljék a rendszerből,
• és ne történhessen visszaélés levélben szavazás során.

A Miniszterelnök-helyettesi Kabinetirodának címzett megkeresésünkben azt is megkérdeztük, tervez-e a kormány bármilyen intézkedést a választási adatbázisok tisztítása, frissítése vagy a visszaélések megelőzése érdekében.

A kapott válasz azonban mindössze annyi volt, hogy „a választás tisztaságát rendkívül fontosnak tartjuk”, majd a sajtóiroda felsorolta a választási eljárást szabályozó törvényeket, és azt javasolta: a részletesebb technikai kérdésekkel forduljunk a Nemzeti Választási Irodához.

Más szóval: a kormány nem adott választ arra, milyen felelőssége van a határon túli választói adatbázisok pontosságában, és arra sem, mit tesz annak érdekében, hogy a levélben szavazás rendszere megbízható legyen.

A három konkrét kérdésünkre nem érkezett érdemi reagálás, sem arra, hogy léteznek-e ellenőrzési mechanizmusok, sem arra, hogy terveznek-e fejlesztést vagy garanciát a visszaélések kizárására.

A válasz tehát nemcsak a lényeget kerüli el, hanem a felelősséget is áttereli: a kormány a saját hatáskörében működő rendszer problémáit egyszerűen visszautalja az NVI-hez, miközben a külhoni választók regisztrációja, a nyilvántartások vezetése és a levélszavazás rendszere közvetlenül a nemzetpolitikáért felelős kabinet feladatköre.

Ez pedig újabb kérdést vet fel: ha a kormány szerint minden technikai kérdés az NVI felelőssége, akkor ki felügyeli magának az NVI-nek a működését? Ki vizsgálja a hibákat? Ki tesz javaslatot a kiskapuk bezárására? És ki vállalja a választási rendszer integritásáért a politikai felelősséget?