Összeállt a reaktor, amitől azt remélik, hogy az emberiség minden energiagondját megoldja, de még 15 évig nem kapcsolják be

2006-ban kezdték el építeni, és most, az utolsó mágnestekercs beszerzésével nagy lépést tett az elkészülés felé Franciaországban az ITER, a világ legnagyobb kísérleti fúziós reaktora. A bejelentéssel együtt az erőmű vezetői azt is elmondták, hogy a 19 hatalmas, toroidmágnesekbe hurkolt tekercsből álló reaktor a tervek szerint 2039-ben fog tudni élesben beindulni.

A fúziós reaktor 35 ország közös erőfeszítésével jött létre, az eredeti költségvetése 5 milliárd dollár volt (ami végül 28 milliárdra kúszott fel), és a tervek szerint 2020-re kellett volna elkészülnie.

A nukleáris fúziót a tudósok nagyjából hetven éve próbálják energiatermelésre használni, de a gyakorlatban ezt sokkal nehezebb biztonságosan megoldani, mint azt az elméleti fizikusok gondolták. Az alapelv ugyanaz, ahogyan a Nap vagy bármelyik csillag működik: óriási nyomáson és magas hőmérséklet mellett a hidrogénatomok héliummá állnak össze (fuzionálnak, innen a név), és eközben nagyon nagy mennyiségű energia képződik. Ráadásul anélkül, hogy radioaktív hulladék vagy üvegházhatású gázok lennének a folyamat melléktermékei. Ha a magfúziót üzembiztosan sikerülne energiatermelésre használni, az szinte korlátlan mennyiségű, tiszta energia előállításával járna, és egy csapásra megoldaná az emberiség sok problémáját.

A gond az, hogy a csillagok magjában uralkodó körülmények, azaz a fúziós folyamat beindítása és fenntartása nem éppen triviális feladat. A kísérleti reaktorok, köztük az ITER konstrukciója az úgynevezett tokamak, ami plazmát (az anyag négy halmazállapotának egyike, pozitív ionokból és negatív töltésű szabad elektronokból áll) hevít fel egy fánk alakú, nagyon erős mágneses mezővel ellátott reaktorkamrában. Az ITER a világ legerősebb mágnesét alkalmazza erre, ami a Föld mágneses mezejénél 280 ezerszer erősebb.

A reaktorban a csillagok szívében uralkodó nyomást nem igazán lehet reprodukálni, ezért a hőmérséklet még magasabbra emelésével érik el a fúzió beindulását. Az ITER így a Nap magjánál is forróbb hőmérsékleten tartja a plazmát, aminek a kezelése elég kényes dolog – ennek a biztonságos megoldása okozta a projekt sokéves és sok milliárd dolláros csúszását.

Ezzel együtt az ITER most fontos mérföldkőhöz ért, és el lehet kezdeni összeszerelni a reaktort, hogy aztán a tervek szerint 15 év múlva beindítsák élesben is. „Ami a technológia hatását illeti az emberiség jelenlegi problémáira: nem szabad arra várnunk, hogy a magfúzió megoldja azokat. Ez nem lenne bölcs dolog” – mondta az ITER főigazgatója.

Cikkünket a megjelenése után érkező szakértői reakciók alapján pontosítottuk, illetve újabb cikkben tisztáztuk, hogy áll pontosan az ITER projekt.