Sportnapok a könyvtárban

Síkszereda kedves kis város, de igen különc. Ellentétben a környező településekkel, nemigen akad benne sportlétesítmény. Valahogy úgy alakult az évek során, hogy egymás után húzták fel a könyvtárakat, könyvesházakat, kulturális centrumokat. Ezek pedig folyton tele voltak helyiekkel. Lehetett eső, hó, szél vagy fagy, a síkiak ott ültek: olvastak, írtak, remekeket faragtak, verseket öntöttek formába.

Amikor a fizikai állapotukra is gondoltak, Proust Az eltűnt idő nyomában hét kötetével, Jancsó Júlia fordításában, súlyzóztak. Mindez a város egyetlen kis FITNESS stúdiójában, ahol a sporteszközök is könyvből voltak.

Pár éve a város elismert polgára, megveszekedett sportbolondja, Duhaj Ábel, más települések mintájára sportnapokat akart szervezni. Nehezen, de meggyőzte az irodalomhoz szokott városvezetést, hogy legalább évente egy-két nap legyen sportnap. A polgármester, aki Visky András még meg nem írt köteteit is olvasta, húzódozva ugyan, de ráállt a dologra. Feltételül szabta azonban, hogy a pénzt csak pályázatból lehet megszerezni. Nem szerette volna kockáztatni sem a városban élő ukrán, orosz és kanadai költők egzisztenciáját, sem a Bukarestből vagy Kazincbarcikáról ideköltöző írók anyagi biztonságát.

Szerencséjük volt: a Szorosváron székelő Homorítás Alapítvány pénzt adott a rendezvényre. Tette ezt abból a megfontolásból, hogy kurátorai között jónéhány közismert futballista van, akik már számtalan futballabdát dedikáltak hasonló rendezvényeken. Ráadásul a főfutballista verseket is írt néhanapján.

Igen ám, de hol legyen a sportnap? A városnak nem volt hozzá infrastruktúrája. Szegény Duhaj Ábel sokat forgolódott álmatlanul, mígnem gondolt egy merészet: legyen az esemény a Csipike Könyvtárban. Igaz, ötezer férőhelyes, de ki lehet alakítani benne egy kis teret a pár tucat fanatikusnak.

Így is lett. Amikor a síkszeredai művészek éppen a Nobel-díj átadón tartózkodtak, meg lehetett rendezni a sportnapokat. Duhaj jól számolt: remek rendezvény lett. Volt tollaslabda, foci, zsákbanfutás, zsebhoki és kugli.

Az idelátogató híres sportolókat ugyan zavarta a friss könyv illata, amely a falakból is áradt, meg a csillogó tisztaság, de elfogadták a kényszermegoldást. Szerencsére a Megvető Budapest Sportklub hozott egy saját gyártmányú lábszagspray-t, amely legalább az illúziót megteremtette. Nehezen, de alkoholt is szereztek, hogy az esemény méltó módon fejeződjék be.

A vendégsportolók egyáltalán nem nevették ki a helyszínt, bár sosem jártak még ilyen helyeken. Ők tudják, hogy a sport ma visszaszorulóban van, és mindent meg kell tenni azért, hogy újra kórusban zúgjon:

– Hülye vagy!
- Szemüveget a bírónak! Fas… Szereda!
- Ria, ria, Gyergyó!

Mindent összevetve: szép volt, fiúk, lányok! Egy év szürke olvasás, írás, versmondás, és aztán megint jöhet a sport!