A transzhumán fehér macska álma
Légszomjas reggel.
Régi sárga házak őrködnek a Szécheny-tér sarkán.
Varjú a háztetőn. Rossz közérzet az Untoldon. Az ifjúság szorong? Az ifjúság tombol. Boldog akar lenni.
Ki nem?
Rajtam filmzene emlék segít. Gerard Philippe szerelmes emléke, A nagy hadgyakorlat, amint délcegen lovagol és táncol a századfordulón, abban az egykori világban, ahol gyanútlanul szépasszonyt ölel keringőzve. Nem is sejti az ifjú katona ott a bálon, hogy készül az első világháború. Ő is boldog akar lenni.
Százhúsz évvel később én tudom, hogy készül a kolozsvári Untold. A főtéren a Lábasház szorong, Mátyás lova ideges; remegnek a levelek a sétatéri fákon. De hát ígérik, hogy újra ültetnek mindent, ami elpusztult, de máshol.
Ami elpusztult, az már nem is szorong.
Fiatalok kötik testüket az Egyetem utca halálra ítélt fáihoz: védik egymást.
Az öreg fa és a fiatal ember.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!