Az HBO Maxon és az Investigation Discoveryn futó Natalie Grace különös esete című sorozat egyértelműen a Tiger King köpönyege alól bújt ki, azaz nagyon szeretné azt, hogy szörnyülködéssel vegyes csodálkozással nézzünk furcsa, taszító, rosszban sántikáló embereket, és hüledezzünk, hogy miket műveltek. A témája viszont máshogy elfuserált, mint egy methfüggő, poligám meleg állatkert-tulajdonos élete, ugyanis egy fogyatékkal élő kisgyerek megalázásáról, elhanyagolásáról és a saját méltóságáért is indított peréről szól, amiben a vádlottak padján ül nevelőapja, Michael Barnett. Az a Michael Barnett, aki a sorozat egyértelmű főszereplőjévé lép elő a második felére.
De most kicsit előreszaladtam. A Natalia Grace különös esete arról a tényleg elég bizarr ügyről szól, amikor a 2010-es években a jómódú, többgyerekes Barnett család örökbe fogadja a kis termetű, diszpláziás Nataliát, akiről úgy tudják, hogy Ukrajnában, Mariupolban született, és nem lehet több pár évesnél. A szülők azonban egyre több aggasztó jelet vesznek észre a gyereken: az anya fürdetés közben azt veszi észre, hogy az intim testrészeinél szőr nőtt a testén, egyikőjüknek elmondja, hogy menstruál, és mindettől függetlenül azt veszik észre, hogy úgy viselkedik, mint egy horrorfilm főszereplője. (Egész pontosan Az árva című film sztorija látszódik megelevenedni.)
Miután a lányt egy éjjel egy kést markolászva találják az ágyuk végében, Nataliát a nevelőszülők kivizsgálásra küldik, az életkorát pedig átíratják a bíróságon: az akkor nyolcévesnek hitt lányt hivatalosan onnantól fogva huszonkét évesnek tartják számon, azaz akár önellátó is lehet. Úgyhogy Barnették úgy döntenek, hogy intéznek neki saját albérletet, ahol élhet egyedül. Miután az első lakásból kirakják, egy sokkal lepusztultabb környékre költöztetik, ahol a járásra is nehezen képes Nataliának egy lépcsősort kell megmásznia azért, hogy egyáltalán a bejárathoz eljusson.
Természetesen Natalia nem egy rejtélyes, alacsony növésű felnőtt. Amikor ugyanis eljárás indul Barnették ellen, a vád felkutatja a vér szerint édesanyát Mariupolban, és kiderül, hogy a lány valójában 2003-ban született, és általános iskolás korú volt, amikor az amerikai családja berakta őt egyedül egy albérletbe. A zaklatás és fenyegetés sem úgy zajlott, ahogy azt Barnették előadták, a családapa, az azóta elvált Michael szerint az egészet a manipulatív, erőszakos felesége, Kristine találta ki.
Lehet, hogy egyedül vagyok a véleményemmel, de ezután nem Michael Barnett életét szeretném évekig követni. A Natalia Grace különös esete pedig ezt teszi, miközben a true crime szemétműsorok legrosszabb tulajdonságait is előszeretettel alkalmazza – a műsor ugyanis hiába került fel nálunk az HBO Maxra, eredetileg az anyacég másik leágazásán, az Investigation Discoveryn debütált idén májusban. Ezek a bizonyos rossz tulajdonságok a gyenge minőségű drónozások, a borzasztó dramatizált zene, a kontextusból kiragadott mondatok, vagy a valódi ügyhöz csak másodlagosan kapcsolódó megszólalók. Ennyi szomszédot én még nem láttam négy óra alatt megszólalni, igaz, lakógyűlésre sem szoktam járni.
A Natalia Grace különös esete ráadásul beveti azokat a trükköket is, amiket a műfaj már szinte megkövetel: a véletlenül bekapcsolva hagyott mikrofon az óriási leleplezést sejtető hangfelvétellel, ugyanannak az embernek az ellentmondó nyilatkozatainak a bemutatása, ami még dokumentumfilmesnek is hathat, ha nem követné egy segélyhívás hangfelvételének dramatizálása, néhány borzasztó újrajátszott jelenet, és a végtelen, átlátszó manipuláció, hogy ott is démont lássunk, ahol nincsen. A készítők mindent megtesznek, hogy a játékidő első felében a főszereplőt, ismétlem, egy iskolás korú, fogyatékkal élő gyereket úgy állítsanak be, mint egy pokolfajzatot, hogy aztán a legtöbb dolgot ebből a második felében megcáfoljanak.
Sőt, még a rajta segítő, és a lánynak minden jel szerint sokkal jobb körülményeket biztosító családot is úgy állítják be, mintha minimum emberrabló bűnözők lennének. Szinte látni a székében ugráló vágót és szerkesztőt, amikor az egyik szomszéd kimondja, hogy olyan volt a helyzet, mint az Ördögűzőben. Valószínűleg akkor is volt egy komolyabb kurjongatás, amikor valaki más a Depp-Heard pert hozta fel példának egy bírósági eljárásra.
A manipuláció már megszokott a true crime műfajban, a Natalia Grace… viszont komoly aránytévesztéssel fejeli meg ezt azzal, hogy egy idő után Michael Barnettre fókuszál. Barnett egy teátrális, melodramatikus, mindenféle érzelemtől túlcsorduló figura, aki már majdnem megüti a Tiger King karaktereinek szintjét. De csak majdnem, a sorozat pedig megszólalóként, sőt, egy idő után erkölcsi iránytűként is tekint rá, akivel kiszúrt a világ, akit a halálba szekált a felesége, és amikor a saját szemeivel látta a Nataliát érő zaklatást, akkor lefagyott, mert egy gonosz jégkirálynő irányította az életét.
Egy különösen alja történetnek a mélypontja az, amikor végignézhetjük (cenzúrázva), hogy a felesége milyen szexfotókat küldözgetett ismeretleneknek, amikor még bőven házasok voltak – többek között egy szintén kisnövésű, saját bevallása szerint is nőcsábász countryénekesnek. Ez már tényleg a Tiger King-bödön alja.
Az egészből viszont fájóan hiányzik az, hogy mit gondol és érez Natalie maga, aki csak bírósági felvételeken, a Barnett család által készített házivideókon és fotókon, valamint egy Dr. Phil-tévéepizód részleteiben jelenik meg. Miután a sorozat minden lehetőséget megragad arra, hogy félelmet facsarjon ki az alanyából, egyszerűen eldobja, mint egy rongyot, hogy a házaspár elleni perre fókuszáljon. Ha tényleg szórakoztatásként nézzük, akkor azért a tárgyalótermi dráma jelentős visszalépés a démongyerekes sugalmazásokhoz képest.
De legalább jó sok képernyőidőt ad az ügyben egyáltalán nem illetékes, de az ilyen műsorokra szakosodott független jogi tanácsadónak. És két jelenet erejéig azt is megmutatja, hogyan készíti fel a jogi csapat a védencét a tárgyalás előtt. Michael Barnett kimondottan szókimondó ügyvédje még abban is ad tippeket, hogy mennyire kell mosolyogni, és milyen szavakat kell elkerülni, hogy nyerjenek.
Ezzel pedig fura helyzetbe ültet minket a Natalia Grace különös esete, mert hirtelen már nem arról a bizonyos különös esetről van szó, hanem arról, hogy az az ember, akinek a háztartásában megkérdőjelezhető atrocitások történtek egy fiatal lánnyal, vajon megússza-e a börtönt. Ami nem egy kényelmes pozíció, de egyértelműen a sorozat szándéka. Különösen bosszantó, mert a végére sem áll össze teljesen egy olyan történet, amiben rengeteg, Barnettéktől függetlenül is borzasztó és felháborító részlet van Natalia előző nevelőszüleitől kezdve az amerikai örökbefogadási rendszeren át az igazságszolgáltatás működéséig. Az egy dolog, hogy erről nem szól a Natalia Grace különös esete, az sokkal nagyobb baj, hogy arról sem igazán, aki a címében szerepel.
A Natalia Grace különös esete az HBO Maxon, illetve az Investigation Discovery műsorán látható.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!
