Orbán energiáról szóló sikernarratívája mögött egy kettészakadt piac áll, Románia ennek az árát fizeti meg

Románia 2025-ben az Európai Unió negyedik legdrágább villamosenergia-piaca volt – derül ki a Profit.ro elemzéséből. Az egész évre számolt átlagos nagykereskedelmi áramár 108,17 euró/MWh volt, ennél magasabb árszintet csak Írországban, Olaszországban és Magyarországon mértek.

Ez az ár jóval meghaladta a nyugat-európai szintet. Németországban 2025-ben átlagosan 89 euró/MWh, Franciaországban pedig 61 euró/MWh volt a nagykereskedelmi villamosenergia ára, miközben mindkét ország jóval nagyobb fogyasztással és erősebb iparral működik, mint Románia.

A szakértők szerint a különbség oka nem a fogyasztás nagysága, hanem az európai energiapiac szerkezete. Az elmúlt években a piac gyakorlatilag kettészakadt Keletre és Nyugatra, mivel a térségek közötti hálózati összeköttetések kapacitása nem elegendő. Emiatt az olcsóbb nyugati áram nem tud eljutni Közép- és Kelet-Európába, az árak pedig tartósan magasabb szinten ragadnak.

Ez magyarázza azt is, hogy a legdrágább villamosenergia-piacok többsége ugyanebben a térségben található. Magyarország 2025-ben az Európai Unió harmadik legdrágább villamosenergia-piaca volt, éves átlagban 108,5 euró/MWh-s nagykereskedelmi árral. Románia közvetlenül mögötte, a negyedik helyen végzett, 108,17 euró/MWh-s átlaggal. A régió többi országa is az élmezőnyben szerepelt: Görögország, Horvátország és Szlovénia 104–107 euró/MWh közötti, Bulgária 102 euró/MWh körüli, míg Lengyelország közel 100 euró/MWh-s árszintet mutatott. Mindez annak ellenére történt, hogy ezek az országok összességében kevesebb villamos energiát fogyasztanak, mint a nyugat-európai nagy gazdaságok.

Magyarország helyzete tehát ebből a szempontból nemcsak hasonló, hanem ár szempontjából valamivel kedvezőtlenebb is Romániáénál, a politikusok mégis egyfajta sikertörténetként beszélnek az energiaárakról.

A különbség viszont nem is a piaci árakban, hanem a politikai kezelésben jelenik meg. Magyarországon a kormány állami ár- és rezsiszabályozással leválasztotta a lakossági fogyasztókat a drága nagykereskedelmi piacról, így az energia belpolitikai értelemben sikertörténetként jelenhet meg, még akkor is, ha maga a piac ugyanabban a drága, kelet-európai zónában működik, mint Romániáé. Ennek a rendszernek a költségeit azonban nem a piac, hanem a magyar állam viseli, részben közvetlen költségvetési kiadások, részben az energiaszektorban felhalmozódó veszteségek formájában.

Romániában ezzel szemben a magas nagykereskedelmi árak közvetlenebbül érvényesülnek a gazdaságban és a fogyasztóknál, ezért a régiós piaci torzulás láthatóbb problémaként jelenik meg. A helyzet politikai szinten is napirendre került: Ilie Bolojan nemrég arról beszélt, hogy egyeztetett Viktor Orbán magyar kormányfővel a Romániát, Magyarországot és Ausztriát összekötő villamosenergia-hálózatok bővítéséről, uniós források bevonásával.

A számok azonban azt mutatják, hogy amíg a kelet–nyugati összeköttetések nem bővülnek érdemben, addig a közép- és kelet-európai országok – köztük Románia – egy drágább, részben elszigetelt energiapiacon maradnak. Ez az a szerkezeti helyzet, amelyre Magyarországon politikai sikernarratíva épülhet, Romániában viszont magas árak és gazdasági feszültségek formájában jelentkezik.