Nagyon súlyos gazdasági következményei lettek volna Călin Georgescu győzelmének

Milyen állapotban volt a román gazdaság az első elnökválasztási forduló előtt, és melyek voltak az akkori perspektívái?

Idén Romániának hangsúlyosan választási költségvetése volt, masszívan túlköltekezett a kormány, amire én nem számítottam, mert az ország már 2019 óta túlzottdeficit-eljárás alatt van. Amikor korábban szóba került, hogy választási költségvetése lesz-e idén Romániának, akkor én mindig azt mondtam, hogy ezt nem tartom valószínűnek, mert az államháztartás helyzete nem engedi meg a masszív túlköltekezést. Mégis ezt történt, ezért idén a költségvetési hiány minden bizonnyal el fogja érni a 8 százalékot, rosszabb esetben 8 százalék fölé is fog emelkedni, ami elképesztően magas.

A probléma az, hogy ez a deficit túlnyomórészt folyó kiadásokból származik, tehát nem faragható le könnyen. Nem azért nagy a költségvetési hiány, mert egyszeri kiadások terhelik az államkasszát, hanem a kormány jövedelempolitikája miatt. A fizetésemelések és nyugdíjemelések hatása hosszú távon fennáll, tehát egy nagyon komoly kihívás ennek a hiánynak a leküzdése a jövőben. A román gazdaság mindenesetre erősen sérülékeny. Ezt nemcsak a magas költségvetési deficit, hanem a folyó fizetési mérleg hiánya is mutatja. Vagyis az úgynevezett ikerdeficit nagyon magas, miközben idén a gazdasági növekedés 1 százalék körül lesz, és lehet, hogy az 1 százalékot sem fogja elérni.

Ez azt jelenti, hogy a magas költségvetési hiány nem vitte előre a gazdaságot. Általában ugyanis az történik, hogy a kormányzati túlköltekezésből gazdasági növekedés származik, mert a magasabb jövedelmekből az emberek vásárolnak, fogyasztanak, és ha ez a fogyasztás belföldi fogyasztás, akkor növeli a GDP-t.

A kormány jövedelempolitikájának következtében az emberek valóban többet fogyasztottak, de belföldön nem tudtuk megtermelni azt a plusz fogyasztást, tehát a nettó export erősen negatív lett, ez pedig azt eredményezte, hogy amit fogyasztásban az GDP-hez hozzáadtunk, azt a nettó exportban le kellett vonni. Tehát ez a túlköltekezés nem segítette a gazdasági növekedést, hanem növelte a folyó fizetési mérleg hiányát.

Azért is folytatott a kormány egy erőteljes jövedelempolitikát választási évben, mert arra számítottak, hogy az emberek azt fogják érzékelni, hogy az elmúlt években a jövedelmük jelentősen, az inflációt meghaladó mértékben növekedett, tehát a reálkeresetük emelkedett. Ez jelenti a gazdasági valóságot a választók szempontjából. Az életszínvonal hosszabb távon függ ugyan a gazdaság állapotától, de rövidtávon nem befolyásolja az, hogy éppen mekkora a hiánya a költségvetésnek. Az befolyásolja, hogy reáljövedelmünk nő, vagy csökken.

Márpedig a reáljövedelem Romániában növekedett. A kormány célja pedig az volt, hogy az emberek többségének percepciója is az legyen, hogy a jólét növekedett, mert azzal választásokat lehet nyerni, ha az emberek objektív értelemben jobban élnek.

Ennek ellenére többen, mint eddig a mostani választásokon a kormánypártok ellen szavaztak. Ez pedig azt jelenti: miközben ők objektíven jobban élnek, szubjektíven azt érzékelik, hogy az életük nem jó. Ezt pedig gazdasági terminológiával nehezen lehet megmagyarázni.

Milyen azonnali és közvetlen hatása volt a gazdaságra az első elnökválasztási forduló sokkoló eredményének?

Az első választási fordulót követő héten közel tízmilliárd lej párolgott el a bukaresti értéktőzsdéről. A kis- és a nagybefektetők egyaránt menekítették a pénzüket, ráadásul egy részét külföldre, és ez a súlyosabb. Több milliárd eurónyi tőke szivárgott el az országból már az első elnökválasztás utáni hétfőn. Emellett megingott az euró árfolyama. A Román Nemzeti Banknak be is kellett avatkoznia, hogy az árfolyamot stabilizálja a tőkekivonások után.

Jelzés értéke van, hogy a jegybank be is jelentette a beavatkozást. A beavatkozás azt jelenti, hogy eurót adott el a bankközi piacon, csökkentve az ország valutatartalékát. Az első elnökválasztási forduló után ugyanakkor megugrott a bankközi hitelkamatláb, a Robor és az IRCC is. Ez azért történt, mert az országban lévő pénzmennyiség csökkent, így a bankok drágábban hitelezték egymást. Emellett Călin Georgescu váratlan első fordulós győzelme óta Románia még drágábban vesz fel hiteleket a nemzetközi pénzpiacról, ami az országba vetett bizalom csökkenésének a következménye.

Amúgy Romániát eddig is drágán hitelezték külföldről a költségvetési egyensúlyhiány és a nagyon nagy ütemben növekvő államadósság miatt. Ehhez járult hozzá az első elnökválasztási forduló után annak a status quo-nak a megdőlése, hogy Románia egy európai elkötelezettségű ország, amit korábban mindenki alapnak és magától értetődőnek tekintett. Georgescu első fordulós győzelme után értelemszerűen a külföldi befektetők rendkívül kockázatosnak értékelik Romániát.

Korábban őket éppen Románia nagyon erős euroatlanti elkötelezettsége nyugtatta meg. Ezért részben hajlandóak voltak szemet hunyni afölött, hogy a költségvetés súlyos állapotban van, és középtávon sem áll helyre.

Az államelnöknek nincsenek hatásköréből fakadó eszközei a gazdaság állapotának befolyásolására. Lettek volna ennek ellenére is gazdasági következményei annak, hogy ha Călin Georgescu győz a végült eltörölt második fordulóban?

Nagyon súlyos gazdasági következményei lettek volna. Románia egy relatíve kicsi és nagyon nyitott gazdaság. Számtalan szál köti össze az európai és a világgazdasággal. A nemzetközi gazdaságban a tranzakciók, a kockázatok értékelése mindig a bizalmon vagy annak hiányán múlnak. Mondanék erre egy hasonlatot: jól működő cégeknek is be tud zuhanni a részvényárfolyama a tőzsdén úgy, hogy a vállalatnál voltaképp semmi nem történt. Elég ehhez egy negatív hír, ami miatt meginog a cég jövőjével kapcsolatos bizalom, és aminek a hatására a befektetők masszívan eladják a részvényeiket, miközben a vállalat kiválóan teljesít. Ez történt volna Románia esetében is.

Noha az államfőnek nagy hatása a gazdaságpolitikára nincs, Georgescu győzelme esetén a befektetőknek, vállalatoknak, a hitelezőknek a Romániába vetett bizalma és az ország jövőjéről alkotott képe gyökeresen megváltozott volna. Ezért kivonták volna az országból és máshova helyezték volna tőkéjüket, ami nagyot ütött volna az amúgy is rendkívül sérülékeny román gazdaságon. Ne feledjük: az országban jövőre akkor is komoly megszorítások következtek volna, ha mondjuk nem törnek előre a szélsőséges pártok, egy stabil, Európa-barát kormány alakul, és Marcel Ciolacu lenne az államfő.

A független jelölt korábban megosztotta vízióit a román gazdaságról. Többek között arról beszélt, hogy a hazai bankoknak 80 százalékban és az összes külföldi érdekeltségű vállalatnak pedig legalább 50 százalékban román kézben kell lenniük. Ezeket hogyan kommentálja?

Elképesztő méretű gazdasági összeomlást okozott volna, ha netán megvalósul Georgescu elképzelése. Nyilván nem is lett volna hatalma ezt államfőként megtenni. De már önmagában az hatalmas károkat okozott az országnak, hogy ezek a nyilatkozatok egy olyan jelölttől származtak, akinek esélye volt Románia elnöke lenni. Ha ő mindezt nem csak jelöltként, hanem elnökként mondta volna ki, ezek a hullámok még nagyobbak lettek volna, még akkor is, ha az elképzeléseit nem tudja megvalósítani.

Beláthatatlan következményei lettek volna annak is, ha a szélsőséges pártok törvényjavaslatot nyújtanak be minderről a parlamentbe, még akkor is, ha ezt a parlament úgysem fogadta volna el. Ha pedig elfogadta volna, akkor a román gazdaság összeomlik.

Maga a felvetés is teljesen téves: mitől lenne jobb, ha a bankok román kézbe kerülnek? Hogyan kerülnek román kézbe? A külföldi érdekeltségű bankokat egyáltalán meg tudják román cégek vagy magánszemélyek vásárolni? Mert a kapitalizmus szabályai szerint a tulajdonosváltás csak felvásárlással vagy tőkeemeléssel történhet. Van annyi szabad román tőke, hogy a külföldi részvényeket megvásárolják, vagy tőkeemeléssel szerezzenek többségi tulajdonrészt? Nyilván nincs. Tehát akkor államosítással kerülnének román kézbe? A tőke nem beszél nyelveket. Tehát ezek teljesen populista elképzelések. Ilyesmiket még a szuverenista elveket valló, nem neoliberális vagy neoklasszikus tanokat követő közgazdászok sem hirdetnek.

Még ha le is állították a második fordulót, Călin Georgescu első fordulós győzelme hosszabb távon megrendítette a befektetők bizalmát. Szemükben Románia már nem az a stabilitási pólus Közép-Kelet-Európában, amilyennek korábban tekintették.

Jelenleg körvonalazódik egy Európa-barát koalíció, amelyik nagy eséllyel kormányt alakíthat idén. Nyilván ennek a kormánynak a programját még nem ismerjük, de mekkora lesz a gazdaságpolitikai mozgástere?

Bármilyen összetételű is lesz a kormány, kötelessége lesz meghozni a hiánycsökkentő intézkedéseket. Voltaképp az Európai Bizottság azért is volt engedékeny Bukarest túlköltekezéseivel kapcsolatban, mert úgy gondolták: ez az ára annak, hogy Romániában ne a szélsőséges pártok kerüljenek hatalomra. De a választások hamarosan lejárnak, és az új kormánynak teljesítenie kell mindazt, amit az előző kormány az Európai Bizottsághoz benyújtott hétéves deficitcsökkentési tervben vállalt.

Emellett kötelező módon teljesíteni kell az országos helyreállítási tervben foglaltakat, ha Románia hozzá akar továbbra is férni az EU helyreállapítási alapjából járó forrásokhoz, amelyekre a gazdasága nagyon nagy mértékben rá van szorulva.

Az már biztosnak tűnik, hogy idén még nem készül el a jövő évi költségvetés, elfogadása az új parlament feladata lesz. Volt már erre precedens, de azért megkérdezném, hogy milyen hatása lesz a késésnek a 2025-ös gazdasági évre?

Sejtésem szerint a pénzügyminisztérium már dolgozik a jövő évi költségvetés tervezetén, ezért az új kormánynak nem nulláról kell kezdenie majd ez a munkát. Nyilván az új összetételű koalícióban lesznek majd viták, de ha sikerül egyezségre jutni, a parlament viszonylag gyorsan el tudja fogadni a büdzsét, ezért nem számítok túlzottan nagy csúszásra.

Az állami költségvetés késése általában a helyi önkormányzatoknak jelent gondot, mert csúszik a saját költségvetésük elfogadása is. Ha év végéig nem készül el az állami költségvetés, akkor a törvény szerint januártól az idei költségvetés marad érvényben az új büdzsé elfogadásáig úgy, hogy a havi kiadások nem haladhatják meg az előző évi költségvetési előirányzatok 1/12-ét.