Európa jövőjét is eldönthetik a stratégiai fontosságú kritikus nyersanyagok
2024. október 11. – 09:32
Manapság egyre többször hallhatunk a kritikus fontosságú nyersanyagokról, legyen szó geopolitikai, geoökonómiai vagy nemzetközi kapcsolatokkal kapcsolatos elemzésekről, illetve például a Draghi-jelentésről. Ezek a nyersanyagok szinte mindenütt felbukkannak. Első látásra sokunknak legfeljebb a periódusos rendszer, esetleg a mobiltelefonunk vagy laptopunk jut eszünkbe, hiszen ilyen anyagokról van szó, mint az antimon, gallium, germánium, grafit, kobalt vagy a szilíciumfém.
Pedig ezek a nyersanyagok már most is eszközeink és mindennapi életünk szerves részét képezik. Kritikus fontosságukat három fő tényező adja. Egyrészt, kitermelésük néhány ország kezében összpontosul. Másrészt, alapanyagul szolgálnak bizonyos kulcsfontosságú termékek előállításához. Harmadrészt, nehezen helyettesíthetők. Ráadásul az előrejelzések szerint e nyersanyagok piaca a jövőben tovább fog növekedni. Mindezek miatt a kritikus nyersanyagok kölcsönös függőségeket teremtenek a nemzetközi gazdasági és politikai kapcsolatokban.
A Draghi-jelentés egy egész fejezetet szentel ennek a kérdésnek. Eszerint például a lítium iránti kereslet az elkövetkező 25 év során körülbelül nyolcszorosára fog nőni. Jelenleg a lítium kitermelésének mintegy 80%-a három országra, Ausztráliára, Chilére és Kínára koncentrálódik. A feldolgozás viszont már csak két országban, Kínában és Chilében zajlik. A Goldman Sachs Research elemzése szerint jelenleg
- Kína finomítja a világ kobaltjának 68%-át,
- a nikkel 65%-át
- és az elektromos járművek akkumulátoraihoz szükséges lítium 60%-át.
- Továbbá az akkumulátor-alkatrészek 65%-a, az akkumulátorcellák 71%-a és a világ elektromos járműveinek 57%-a is Kínában készül.
Ha egyetlen ország ennyire domináns szerepet tölt be egy kulcsfontosságú ellátási láncban, az növeli a kockázatokat és a gazdasági zavarok potenciális nagyságrendjét. A kritikus ásványi nyersanyag-ellátási láncok esetében azonban különösen aggasztó a helyzet, mivel mind a kereslet, mind a geopolitikai verseny fokozódik, ami előnyhöz juttatja a jelentős tartalékokkal rendelkező országokat, vagy ami még fontosabb, a feldolgozásban és a gyártásban domináns pozíciókkal rendelkező országokat.
A kritikus nyersanyagok két-három országra való koncentrálódása azt is jelenti, hogy az EU digitalizációja lelassulhat, vagy jelentősen drágábbá válhat.
Az Európai Unió már régóta foglalkozik a kritikus nyersanyagok kérdésével. Az első hivatalos közlemény, amely nemcsak magukat a nyersanyagokat nevezi meg, hanem az EU-ba irányuló import kiinduló országait és az Unió importfüggőségét is számokkal alátámasztja, 2011-ben jelent meg. Akkor például az EU-ba érkező kobalt 71%-a Kongóból származott, az Unió importfüggősége pedig 100% volt. Ehhez képest a 2020-as Bizottsági közlemény szerint az Unió fő kobaltbeszerzési forrásai Kongó (68%), Finnország (14%) és Francia Guyana (5%) voltak, és az importfüggőség 86%-ra csökkent. A kobaltot többek között akkumulátorokban, katalizátorokban és mágnesekben használják fel.
A kritikus nyersanyagok listája 2011 óta négy alkalommal jelent meg, és nemcsak felsorolást tartalmaz, hanem egy módszertant is, amely alapján eldönthető, hogy egy nyersanyag kritikus-e az EU ipara számára. Jelenleg a kritikus nyersanyagok biztonságos és fenntartható ellátását biztosító keret létrehozásáról szóló rendelet tartalmazza őket.
A 2024/1252 rendelet szerint az Unió számára jelenleg 17 stratégiai fontosságú nyersanyag van: bauxit/timföld/alumínium, bizmut, bór (kohászati minőségű), kobalt, réz, gallium, germánium, lítium (akkumulátorminőségű), magnéziumfém, mangán (akkumulátorminőségű), grafit (akkumulátorminőségű), nikkel (akkumulátorminőségű), a platinacsoport fémjei, valamint az állandó mágnesekhez használt ritkaföldfémek (Nd, Pr, Tb, Dy, Gd, Sm és Ce), és a szilíciumfém.
Egy nyersanyag akkor számít stratégiai jelentőségűnek, ha a következő területeken használják fel: digitális átállás, zöld átállás, védelmi-, repülési és űrtechnológiai alkalmazások.
Hogy a kritikus anyagok fontosságát mennyire komolyan veszik a tagországok, az is jelzi, hogy Románia nemrég két EU-s pályázatot nyújtott be, összesen közel félmilliárd euró értékben, melyből két, az ország déli részén fekvő grafitbányát nyitna újra. Emellett az is szerepel a tervek között, hogy egy további, 92 millió eurós projektből grafit újrahasznosító üzemet létesít. A hír kapcsán írtunk arról, hogy a grafit, és ennek egy atomnyi vékony változata, a grafén a 21. század egyik nagy technológiai reménységének számít, mivel úgy tartják számon, mint lehetőséget a nagy környezeti lábnyommal rendelkező Lítium-alapú akkumulátorok kiváltására.
Kritikus nyersanyagból 34-et tartanak számon, amelyeket gazdasági jelentőségük, helyettesíthetőségi indexük, ellátási kockázataik és importfüggőségük alapján határoznak meg (lásd a fentebb említett rendelet második mellékletét). E listák háromévenkénti felülvizsgálata a Bizottság feladata.
A stratégiai és kritikus nyersanyagok komoly kockázatokat jelentenek az Uniónak és az egyes tagállamoknak egyaránt. Olyan kockázatokat, amelyek már középtávon is befolyásolják az állampolgárok jólétét. A Draghi-jelentés szerint szükség van egy új európai ipari stratégia kidolgozására, amely nemcsak az energiaárakat csökkentené, hanem az importfüggőségeket is mérsékelné. Ehhez egy átfogó külgazdasági stratégia is szükséges, amely kereskedelmi egyezmények és közvetlen befektetések segítségével biztosítaná az európaiak számára a stabil értékláncok meglétét. Kérdés, hogy lesz-e politikai akarat és bátorság a tagállamok vezetőiben ennek megvalósításához.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!