A különleges nyugdíjak és a parasztvakítás

2023. november 30. – 10:39

A különleges nyugdíjak és a parasztvakítás
Az USR által a parlamentben bemutatott katasztrófa-kerék, amellyel az ellenzék azt illusztrálta, hogy függetlenül attól, hogy a PSD és a PNL hogyan váltja egymást kormányon, az állampolgárok továbbra is magas árakkal, számlákkal szembesülnek, miközben a pártklientúra különleges nyugdíjakat, jól fizetett közhivatalokat élvez – Fotó: George Călin / Inquam Photos

Másolás

Vágólapra másolva

Salamoni döntést hozott az Alkotmánybíróság a képviselők és szenátorok szolgálati nyugdíjának ügyében. Az immár jogerős végzés értelmében a honatyák szolgálati nyugdíjainak eltörléséről rendelkező 2023/192-es számú törvény alkotmányos, amennyiben annak hatása csak azokra a törvényhozókra vonatkozik, akik a jogszabály megjelenése után válnának jogosulttá a sajtóban különleges nyugdíjnak nevezett juttatásra. Azok a volt képviselők és szenátorok, akik a szóban forgó törvény megjelenése előtt legalább egy teljes mandátumon át viselték tisztségeiket, megőrizhetik szolgálati nyugdíjaikat.

A végzés részletes indoklása még nem jelent meg, az Alkotmánybíróság sajtóközleménye szerint a döntés alapja az, hogy „A szolgálati nyugdíjak visszavonásával és megszüntetésével a jogcímmel rendelkezők által már gyakorolt szerzett jog integritása és tartalma sérült, és egyértelmű jogbizonytalanság keletkezett, ami sérti a törvény visszaható hatálya tilalmának elvét. A jövőbeni és bizonytalan – normatív jellegű – események nem érinthetik sem a már megszerzett és a személy vagyonának részévé vált jogot, sem pedig egy cselekmény – a képviseleti megbízás gyakorlása révén – már kimerített joghatásait.

A Bíróság ezért megállapította a jogállamiság és a jogbiztonság elvéről szóló 1. cikk (3) és (5) bekezdésének, a jog visszaható hatályának tilalmáról szóló 15. cikk (2) bekezdésének, valamint a magántulajdonhoz való jogról szóló 44. cikk (1) bekezdésének első mondatában és (2) bekezdésében foglalt alkotmányos rendelkezések sérelmét.”

Magyarán: a törvényhozásnak jogában áll megvonni a szolgálati nyugdíjat azoktól, akik eddig nem is voltak rá jogosultak, viszont nem rendelkezhet a megszerzett és gyakorolt jogokról, hiszen azzal már sérti a magántulajdon védelmének alkotmányos elvét.

Mik is a „speciális” nyugdíjak és kik a „speciálisak”, akik meg is kapják?

A szolgálati nyugdíjakra a közhiedelemmel ellentétben nemcsak a honatyák jogosultak, s a különleges nyugdíjak rendszerének kiépülése nem is velük kezdődött. Kezdetben csak a katonai szolgálati nyugdíjak váltak ki az állami nyugdíjrendszerből a 2001/164-es számú törvény alapján. A katonai nyugdíjak különleges státusát a törvényhozó azzal indokolta, hogy a fegyveres testületek dolgozói fokozott kockázatnak, fizikai és pszichés megterhelésnek vannak kitéve, ugyanakkor életük sokkal kötöttebb, tevékenységük összeférhetetlen más munkával, s ezt valamiképp kompenzálnia kell a társadalomnak.

Az állami katonai szolgálati nyugdíjaknak még viszonylag egységes rendszere van. Ezután viszont különböző külön törvények alapján sorra jelentek meg a bíráknak és ügyészeknek, az Alkotmánybíróság tagjainak, a képviselőknek és szenátoroknak, a számvevőszék tagjainak, a diplomatáknak, majd az említett intézmények alkalmazottainak a szolgálati nyugdíjai.

Mibe kerül ez nekünk?

A szolgálati nyugdíjban részesülők száma 2023 júliusában 10.310 volt, ami az összes nyugdíjasnak a 0,18 százaléka, a legtöbben, 5.309-en az ügyészek és bírák jogállásáról szóló 2004/303-as számú törvény kedvezményezettjei – közölte az Országos Nyugdíjpénztár (CNPP) által központosított adatokat az Agerpres.

A közpénzből fizetett szolgálati nyugdíjak, a saját befizetéseik alapján járó nyugdíj mellett, megközelítik a havi 123 millió lejt, ami nem teszi ki az állami nyugdíjalap 0,3 százalékát.

A 2004/303-as törvény kedvezményezettjei kapták a legmagasabb átlagos szolgálati nyugdíjat is, 21.583 lejt, amelyből 19.662 lejt az állami költségvetésből, 5.354 lejt pedig az állami társadalombiztosítási költségvetésből fizettek ki.

A CNPP szerint júliusban a 2015/216-os számú törvény értelmében összesen 728 személy kap a diplomáciai és konzuli testület tagjaként szolgálati nyugdíjat. Az átlagnyugdíj összege 5.814 lej volt, amelyből 2.546 lejt az állami költségvetésből fizettek ki.

Ami a parlamenti köztisztviselők jogállásáról szóló 2006/7-es törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló 2015/215-ös törvény kedvezményezettjeit illeti, számuk 716 volt, az átlagos nyugdíj 5.050 lej volt (2.477 lej az állami költségvetésből). Ők tehát nem képviselők és szenátorok, hanem a parlamentnek az alkalmazottai.

Az Országos Nyugdíjpénztár szerint a romániai polgári légi közlekedés hivatásos személyzetének jogállásáról szóló 2007/223-as törvény kiegészítéséről szóló 2015/83-as törvény értelmében 1.362 nyugdíjas részesült kedvezményben, az átlagos nyugdíj összege 11.506 lej volt, amelyből 7.511 lej az állami költségvetésből származott.

A Számvevőszék kedvezményezettjei számára 548 személynek adtak szolgálati nyugdíjat, ami átlag 8.501 lej volt, amelyből 2.806 lejt az állami költségvetésből fizettek ki.

Emellett 1.647 nyugdíjas részesült a bíróságok és ügyészségek szakosodott kisegítő személyzetének jogállásáról szóló 2004/567-es törvény kiegészítéséről szóló 2015/130-as törvény alapján szolgálati nyugdíjban, amelynek átlagos összege 5.144 lej volt, ebből 2.464 lejt az állami költségvetésből fedeztek.

A fenti felsorolásban értelemszerűen nem szerepelnek a képviselők és szenátorok, akiknek a szolgálati nyugdíjait júniusban eltörölték. Ők összesen 843-an vannak és a kedden meghozott alkotmánybírósági döntés alapján vissza fogják kapni szolgálati nyugdíjaikat. Ez összesen hozzávetőleg 4,5-5 millió lej lesz havonta.

Erkölcsi és jogi megfontolások

Ha a fenti összegeket arányaiban nézzük, akkor azt látjuk, hogy nem akkora pénzről van szó, amely megrendítené a költségvetést.

Az igazi gond a szolgálati nyugdíjakkal nem anyagi, hanem jogi, erkölcsi természetű. Jogi értelemben a szolgálati nyugdíjak nem tartják tiszteletben az arányos hozzájárulás elvét, ami mindenfajta társadalombiztosítás egyik alapvető princípiuma.

Erkölcsi értelemben a szolgálati nyugdíjak komoly méltánytalanságot eredményeznek. Mindenekelőtt diszkriminációt jelentenek a nyugdíjasok között, ugyanakkor a szolgálati nyugdíj halmozható a rendes állami nyugdíjakkal, ami még tovább növeli a különbséget a különböző kategóriájú nyugdíjasok között. Elvi alapon is nagyon nehezen indokolható a szolgálati nyugdíjak léte, hiszen egyes állami alkalmazottak vagy tisztségviselők nagyobb fizikai vagy szellemi igénybevételét, lemondásokkal járó státusukat a magasabb bérekkel és nem a magasabb nyugdíjakkal kellene honorálni.

Az internetes kommentárok és a kérdéssel foglalkozó véleménycikkek alapján egyértelműnek tetszik az össznépi felháborodás, ami az alkotmánybírósági döntést övezi. A legtöbb megszólaló a szervezett bűnözés legális formájának tartja a szolgálati nyugdíjak folyósítását és a felelősök (alkotmánybírák, politikusok) büntetőjogi felelősségét sürgeti. Megítélésem szerint azonban a helyzet nem ennyire egyszerű.

Az eredendő bűn – ha már ebben a kategóriában gondolkodunk – azoké volt, akik a szolgálati nyugdíjak intézményét létrehozták.

Ez pedig nem romániai találmány, az Európai Unió legtöbb országában – Svédország kivételével – létezik valamilyen formában a közigazgatásban, törvényhozásban, honvédelemben dolgozó magas rangú tisztségviselőknek, választott döntéshozóknak a nyugdíj mellett rendszeresen fizetett juttatásoknak valamilyen rendszere. A szenteknek tehát majd mindenütt a maguk felé hajlik a kezük. Valeriu Stoica volt igazságügyi miniszter 1997-ben nem tett egyebet, mint átvette „Európa jobbik felének haladó hagyományait”. Ezt követően azonban létrejött egy olyan szerzett jog – és ebben az Alkotmánybíróságnak igazat kell adnunk – amelyet utólagosan eltörölni a jogbiztonság veszélyeztetése nélkül már nem lehet.

Tudják ezt a politikusok is, de egyesek közülük kihasználják a szolgálati nyugdíj intézményének egyébként valóban igazságtalan és diszkriminatív jellegét és időről időre politikai tőkét próbálnak gyűjteni a szolgálati nyugdíjak eltörlésének ügyéből, jóllehet pontosan tudják, hogy ennek áthághatatlan jogi akadálya van. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) a 2020-as parlamenti választások előtt azzal kampányolt, hogy kormányra kerülésük esetén harminc napon belül eltörlik az összes szolgálati nyugdíjat. Végül csak a parlamenti képviselők és szenátorok járandóságát vonták meg 2021 februárjában, de az Alkotmánybíróság tavaly azt a törvényt is elkaszálta. Népszerűség szerzése céljából a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) szintén a zászlójára tűzte a különleges nyugdíjak eltörlését, abban a biztos tudatban, hogy a jogszabály nem állja ki az alkotmányossági vizsgálat próbáját.

Amennyire álságos volt a szolgálati nyugdíjak meghonosítása, legalább annyira visszatetsző az ellene folytatott tudatos politikai szélmalomharc és parasztvakítás.

És mit szól ehhez Brüsszel?

A szolgálati nyugdíjak eltörlésének kérdése akkor került ismét a törvényhozás napirendjére, amikor kiderült, hogy az Országos Helyreállítási Terv (PNRR) egyik mérföldköve a szolgálati nyugdíjak rendszerének reformja. Március végén Marcel Boloş – aki akkor beruházási és európai alapokért felelős miniszter volt – azt nyilatkozta, hogy áprilisban hazánkba érkezik az Európai Bizottság (EB) küldöttsége és mindenki számára elfogadható megoldást fognak egyeztetni a kérdésben, de arról, hogy ez miben is állna sem akkor, sem később nem mondott semmit, viszont májusban röppent fel kormánypárti körökben a honatyák szolgálati nyugdíjai eltörlésének ötlete, amit aztán június végén a parlament rekordidő alatt meg is szavazott. Tény, hogy a nyár folyamán intenzív egyeztetések voltak az EB és a kormány között: Simona Bucura-Oprescu munkaügyi és Natalia Intotero, ifjúsági- családügyi- és esélyegyenlőségi miniszterek is Brüsszelbe utaztak annak érdekében, hogy elfogadható megoldást találjanak a kérdésre, ami figyelembe veszi az Alkotmánybíróság már akkor megjósolható döntését is.

Konkrét információk híján, illetve annak ismeretében, hogy a minap az EB jóváhagyta Románia számára a PNRR módosítását abban az értelemben, hogy a belső nemzeti össztermék 9,5 százalékánál nagyobb összeget fordíthat nyugdíjak kifizetésére, az feltételezhető, hogy a valamilyen egyezség mégiscsak létrejött erről a kérdésről.

Brüsszel számára ugyanis megnyugtató lehet az, hogy a képviselők és szenátorok különnyugdíjaira fordított pénz a jövőben csökkenni fog, tekintettel arra, hogy a kedvezményezettek egyre kevesebben lesznek, hiszen a jövőre megválasztandó honatyáknak már nem jár a juttatás, a jelenlegi jogosultak pedig lassanként – ahogyan Emil Boc fogalmazott – „távoznak a rendszerből”.

A költségvetésen ez azonban alig fog meglátszani. Nemcsak azért, mert hosszabb folyamatról van szó és az erre fordított közpénz arányaiban kevés, hanem azért is, mert a legtöbb szolgálati nyugdíjat nem a képviselők és szenátorok, hanem a bírák és ügyészek kapják. Az ő esetükben viszont nincs szó arról, hogy akárcsak a jövőben is eltörölnék.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!