A különleges nyugdíjak és a parasztvakítás

Salamoni döntést hozott az Alkotmánybíróság a képviselők és szenátorok szolgálati nyugdíjának ügyében. Az immár jogerős végzés értelmében a honatyák szolgálati nyugdíjainak eltörléséről rendelkező 2023/192-es számú törvény alkotmányos, amennyiben annak hatása csak azokra a törvényhozókra vonatkozik, akik a jogszabály megjelenése után válnának jogosulttá a sajtóban különleges nyugdíjnak nevezett juttatásra. Azok a volt képviselők és szenátorok, akik a szóban forgó törvény megjelenése előtt legalább egy teljes mandátumon át viselték tisztségeiket, megőrizhetik szolgálati nyugdíjaikat.

A végzés részletes indoklása még nem jelent meg, az Alkotmánybíróság sajtóközleménye szerint a döntés alapja az, hogy „A szolgálati nyugdíjak visszavonásával és megszüntetésével a jogcímmel rendelkezők által már gyakorolt szerzett jog integritása és tartalma sérült, és egyértelmű jogbizonytalanság keletkezett, ami sérti a törvény visszaható hatálya tilalmának elvét. A jövőbeni és bizonytalan – normatív jellegű – események nem érinthetik sem a már megszerzett és a személy vagyonának részévé vált jogot, sem pedig egy cselekmény – a képviseleti megbízás gyakorlása révén – már kimerített joghatásait.

A Bíróság ezért megállapította a jogállamiság és a jogbiztonság elvéről szóló 1. cikk (3) és (5) bekezdésének, a jog visszaható hatályának tilalmáról szóló 15. cikk (2) bekezdésének, valamint a magántulajdonhoz való jogról szóló 44. cikk (1) bekezdésének első mondatában és (2) bekezdésében foglalt alkotmányos rendelkezések sérelmét.”

Magyarán: a törvényhozásnak jogában áll megvonni a szolgálati nyugdíjat azoktól, akik eddig nem is voltak rá jogosultak, viszont nem rendelkezhet a megszerzett és gyakorolt jogokról, hiszen azzal már sérti a magántulajdon védelmének alkotmányos elvét.

Mik is a „speciális” nyugdíjak és kik a „speciálisak”, akik meg is kapják?

A szolgálati nyugdíjakra a közhiedelemmel ellentétben nemcsak a honatyák jogosultak, s a különleges nyugdíjak rendszerének kiépülése nem is velük kezdődött. Kezdetben csak a katonai szolgálati nyugdíjak váltak ki az állami nyugdíjrendszerből a 2001/164-es számú törvény alapján. A katonai nyugdíjak különleges státusát a törvényhozó azzal indokolta, hogy a fegyveres testületek dolgozói fokozott kockázatnak, fizikai és pszichés megterhelésnek vannak kitéve, ugyanakkor életük sokkal kötöttebb, tevékenységük összeférhetetlen más munkával, s ezt valamiképp kompenzálnia kell a társadalomnak.

Az állami katonai szolgálati nyugdíjaknak még viszonylag egységes rendszere van. Ezután viszont különböző külön törvények alapján sorra jelentek meg a bíráknak és ügyészeknek, az Alkotmánybíróság tagjainak, a képviselőknek és szenátoroknak, a számvevőszék tagjainak, a diplomatáknak, majd az említett intézmények alkalmazottainak a szolgálati nyugdíjai.

Mibe kerül ez nekünk?

A szolgálati nyugdíjban részesülők száma 2023 júliusában 10.310 volt, ami az összes nyugdíjasnak a 0,18 százaléka, a legtöbben, 5.309-en az ügyészek és bírák jogállásáról szóló 2004/303-as számú törvény kedvezményezettjei – közölte az Országos Nyugdíjpénztár (CNPP) által központosított adatokat az Agerpres.

A közpénzből fizetett szolgálati nyugdíjak, a saját befizetéseik alapján járó nyugdíj mellett, megközelítik a havi 123 millió lejt, ami nem teszi ki az állami nyugdíjalap 0,3 százalékát.

A 2004/303-as törvény kedvezményezettjei kapták a legmagasabb átlagos szolgálati nyugdíjat is, 21.583 lejt, amelyből 19.662 lejt az állami költségvetésből, 5.354 lejt pedig az állami társadalombiztosítási költségvetésből fizettek ki.

A CNPP szerint júliusban a 2015/216-os számú törvény értelmében összesen 728 személy kap a diplomáciai és konzuli testület tagjaként szolgálati nyugdíjat. Az átlagnyugdíj összege 5.814 lej volt, amelyből 2.546 lejt az állami költségvetésből fizettek ki.

Ami a parlamenti köztisztviselők jogállásáról szóló 2006/7-es törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló 2015/215-ös törvény kedvezményezettjeit illeti, számuk 716 volt, az átlagos nyugdíj 5.050 lej volt (2.477 lej az állami költségvetésből). Ők tehát nem képviselők és szenátorok, hanem a parlamentnek az alkalmazottai.

Az Országos Nyugdíjpénztár szerint a romániai polgári légi közlekedés hivatásos személyzetének jogállásáról szóló 2007/223-as törvény kiegészítéséről szóló 2015/83-as törvény értelmében 1.362 nyugdíjas részesült kedvezményben, az átlagos nyugdíj összege 11.506 lej volt, amelyből 7.511 lej az állami költségvetésből származott.

A Számvevőszék kedvezményezettjei számára 548 személynek adtak szolgálati nyugdíjat, ami átlag 8.501 lej volt, amelyből 2.806 lejt az állami költségvetésből fizettek ki.

Emellett 1.647 nyugdíjas részesült a bíróságok és ügyészségek szakosodott kisegítő személyzetének jogállásáról szóló 2004/567-es törvény kiegészítéséről szóló 2015/130-as törvény alapján szolgálati nyugdíjban, amelynek átlagos összege 5.144 lej volt, ebből 2.464 lejt az állami költségvetésből fedeztek.

A fenti felsorolásban értelemszerűen nem szerepelnek a képviselők és szenátorok, akiknek a szolgálati nyugdíjait júniusban eltörölték. Ők összesen 843-an vannak és a kedden meghozott alkotmánybírósági döntés alapján vissza fogják kapni szolgálati nyugdíjaikat. Ez összesen hozzávetőleg 4,5-5 millió lej lesz havonta.

Erkölcsi és jogi megfontolások

Ha a fenti összegeket arányaiban nézzük, akkor azt látjuk, hogy nem akkora pénzről van szó, amely megrendítené a költségvetést.

Az igazi gond a szolgálati nyugdíjakkal nem anyagi, hanem jogi, erkölcsi természetű. Jogi értelemben a szolgálati nyugdíjak nem tartják tiszteletben az arányos hozzájárulás elvét, ami mindenfajta társadalombiztosítás egyik alapvető princípiuma.

Erkölcsi értelemben a szolgálati nyugdíjak komoly méltánytalanságot eredményeznek. Mindenekelőtt diszkriminációt jelentenek a nyugdíjasok között, ugyanakkor a szolgálati nyugdíj halmozható a rendes állami nyugdíjakkal, ami még tovább növeli a különbséget a különböző kategóriájú nyugdíjasok között. Elvi alapon is nagyon nehezen indokolható a szolgálati nyugdíjak léte, hiszen egyes állami alkalmazottak vagy tisztségviselők nagyobb fizikai vagy szellemi igénybevételét, lemondásokkal járó státusukat a magasabb bérekkel és nem a magasabb nyugdíjakkal kellene honorálni.

Az internetes kommentárok és a kérdéssel foglalkozó véleménycikkek alapján egyértelműnek tetszik az össznépi felháborodás, ami az alkotmánybírósági döntést övezi. A legtöbb megszólaló a szervezett bűnözés legális formájának tartja a szolgálati nyugdíjak folyósítását és a felelősök (alkotmánybírák, politikusok) büntetőjogi felelősségét sürgeti. Megítélésem szerint azonban a helyzet nem ennyire egyszerű.

Az eredendő bűn – ha már ebben a kategóriában gondolkodunk – azoké volt, akik a szolgálati nyugdíjak intézményét létrehozták.

Ez pedig nem romániai találmány, az Európai Unió legtöbb országában – Svédország kivételével – létezik valamilyen formában a közigazgatásban, törvényhozásban, honvédelemben dolgozó magas rangú tisztségviselőknek, választott döntéshozóknak a nyugdíj mellett rendszeresen fizetett juttatásoknak valamilyen rendszere. A szenteknek tehát majd mindenütt a maguk felé hajlik a kezük. Valeriu Stoica volt igazságügyi miniszter 1997-ben nem tett egyebet, mint átvette „Európa jobbik felének haladó hagyományait”. Ezt követően azonban létrejött egy olyan szerzett jog – és ebben az Alkotmánybíróságnak igazat kell adnunk – amelyet utólagosan eltörölni a jogbiztonság veszélyeztetése nélkül már nem lehet.

Tudják ezt a politikusok is, de egyesek közülük kihasználják a szolgálati nyugdíj intézményének egyébként valóban igazságtalan és diszkriminatív jellegét és időről időre politikai tőkét próbálnak gyűjteni a szolgálati nyugdíjak eltörlésének ügyéből, jóllehet pontosan tudják, hogy ennek áthághatatlan jogi akadálya van. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) a 2020-as parlamenti választások előtt azzal kampányolt, hogy kormányra kerülésük esetén harminc napon belül eltörlik az összes szolgálati nyugdíjat. Végül csak a parlamenti képviselők és szenátorok járandóságát vonták meg 2021 februárjában, de az Alkotmánybíróság tavaly azt a törvényt is elkaszálta. Népszerűség szerzése céljából a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) szintén a zászlójára tűzte a különleges nyugdíjak eltörlését, abban a biztos tudatban, hogy a jogszabály nem állja ki az alkotmányossági vizsgálat próbáját.

Amennyire álságos volt a szolgálati nyugdíjak meghonosítása, legalább annyira visszatetsző az ellene folytatott tudatos politikai szélmalomharc és parasztvakítás.

És mit szól ehhez Brüsszel?

A szolgálati nyugdíjak eltörlésének kérdése akkor került ismét a törvényhozás napirendjére, amikor kiderült, hogy az Országos Helyreállítási Terv (PNRR) egyik mérföldköve a szolgálati nyugdíjak rendszerének reformja. Március végén Marcel Boloş – aki akkor beruházási és európai alapokért felelős miniszter volt – azt nyilatkozta, hogy áprilisban hazánkba érkezik az Európai Bizottság (EB) küldöttsége és mindenki számára elfogadható megoldást fognak egyeztetni a kérdésben, de arról, hogy ez miben is állna sem akkor, sem később nem mondott semmit, viszont májusban röppent fel kormánypárti körökben a honatyák szolgálati nyugdíjai eltörlésének ötlete, amit aztán június végén a parlament rekordidő alatt meg is szavazott. Tény, hogy a nyár folyamán intenzív egyeztetések voltak az EB és a kormány között: Simona Bucura-Oprescu munkaügyi és Natalia Intotero, ifjúsági- családügyi- és esélyegyenlőségi miniszterek is Brüsszelbe utaztak annak érdekében, hogy elfogadható megoldást találjanak a kérdésre, ami figyelembe veszi az Alkotmánybíróság már akkor megjósolható döntését is.

Konkrét információk híján, illetve annak ismeretében, hogy a minap az EB jóváhagyta Románia számára a PNRR módosítását abban az értelemben, hogy a belső nemzeti össztermék 9,5 százalékánál nagyobb összeget fordíthat nyugdíjak kifizetésére, az feltételezhető, hogy a valamilyen egyezség mégiscsak létrejött erről a kérdésről.

Brüsszel számára ugyanis megnyugtató lehet az, hogy a képviselők és szenátorok különnyugdíjaira fordított pénz a jövőben csökkenni fog, tekintettel arra, hogy a kedvezményezettek egyre kevesebben lesznek, hiszen a jövőre megválasztandó honatyáknak már nem jár a juttatás, a jelenlegi jogosultak pedig lassanként – ahogyan Emil Boc fogalmazott – „távoznak a rendszerből”.

A költségvetésen ez azonban alig fog meglátszani. Nemcsak azért, mert hosszabb folyamatról van szó és az erre fordított közpénz arányaiban kevés, hanem azért is, mert a legtöbb szolgálati nyugdíjat nem a képviselők és szenátorok, hanem a bírák és ügyészek kapják. Az ő esetükben viszont nincs szó arról, hogy akárcsak a jövőben is eltörölnék.