Fák ültetéséből csinált működő üzletet egy csíkszeredai vállalkozó

2022. november 15. – 10:22

frissítve

Fák ültetéséből csinált működő üzletet egy csíkszeredai vállalkozó
Lucfenyőcsemetéket ültetnek a Békás szoros-Nagyhagymás Nemzeti Parkban – Fotó: Transylmagica Facebook-oldala

Másolás

Vágólapra másolva

Sokan megtorpantak attól, hogy céget indítsanak a koronavírus után és gazdasági válság idején. Kósa István csíkszeredai vállalkozó viszont az erdélyi vállalkozók körében szokatlan ötlettel rukkolt elő, és éppen ezekben a viharverte időkben indította el a faültetéssel foglalkozó, Transylmagica nevű cégét. Legutóbb Csíkszentkirály szélén, a környék egyetlen gyurgyalag-költőtelepe mellé emeltek bokros-fás zöld falat, hogy a költési időszakban a madarakat elválasszák a közelben nyüzsgő emberek és gépek zajától. De hogyan kapcsolódik az ajándéktárgyak gyártása a környezetvédelemhez, és mennyire vevő erre az erdélyi társadalom? Vállalkozói profil.

Viszonylag újszerűnek számít Erdélyben, de minimum ritka a romániai cégek körében az a piaci modell, amelyben ti működtök. A faültetésen van a hangsúly, de ezzel párhuzamosan a természethez, kirándulásokhoz kötődő ajándéktárgyak eladásával is foglalkoztok. Honnan jött az ötlet?

Eléggé profán a dolog. Évtizedekig nonprofit szervezeteknél tevékenykedtem, közben a privát szférába is belekóstoltam, és akkor jött az ötlet, hogy a két világot valahogy ötvözni kellene. A Transylmagica megszületéséhez az utolsó löketet végül egy startup pályázat adta, ami anyagi hátteret biztosított egy ajándéktárgyakat gyártó cég beindításához, és mi ehhez kapcsoltan ültetjük a fákat. A Transylmagica gyakorlatilag egy cégformátumban működő civil szervezet, aminek jelenleg is zajlik a kibogozása, mert egyre inkább visszacsúszunk a civil szervezeti működésbe, és egyre inkább háttérbe szorul a céges működés.

Melyik volt az a civil szervezet, amelyikből végül kialakult a Transylmagica?

Azóta is működik a Pando Egyesület nevű szervezet, amit Hajdu László Hunor barátommal együtt alapítottunk, és kezdtük el vele együtt ezen belül az ültetéseket. Aztán a cégalapítása után kicsit különváltak az útjaink: ő civil szervezetként működött tovább, és én gyakorlatilag átlovagoltam a céges életbe. Viszont mivel hasonló utakon járunk, ezért továbbra is vannak találkozási pontjaink. Nekem azonban a civil szervezeti működésből mindig is hiányzott a stabilitás és a folytonosság. Mindig várni kellett valamilyen finanszírozási lehetőségre, pályázatra. A cégnél ez nincs jelen, itt előre lehet tervezni. De nyilván egy lassú folyamat, és néhány hónap alatt nem lehet elkönyvelni sem a sikert, sem a sikertelenséget a faültetős projektekben. Évek kellenek, amíg ezeknek a projekteknek az eredményessége kimutatható lesz.

Nehéz összeegyeztetni a piaci igényeket a környezetvédelemmel?

Nagyon jópofa volt, figyelemfelkeltő és pénzügyileg is sokkal jobban megéri természettel kapcsolatos motívumokkal ellátott, kézműves tárgyakkal összekötni a faültetést. Nagyon szerették a vásárlók, hogy minden egyes termék megvásárlásával egy fa elültetéséhez is hozzájárulnak. Kezdett is lendületet kapni, cégek már nagyobb csomagokat is elkezdtek tőlünk vásárolni, viszont úgy éreztük, hogy az ajándéktárgyak fabrikálásával annyira nem tudunk azonosulni, hogy minden egyes facsemete elültetéséhez legyártsunk egy vászontáskát.

Ráadásul a kézműves termékek gyártása rengeteg energiát elvisz. Ezek a termékek eléggé személyesek, és a gyártását ezért nem is nagyon lehet automatizálni és kiszervezni. Így viszont nagyon sok időnk elment az ajándékok előállítására, és rájöttünk, hogy gyakorlatilag ötszörösen megdolgozunk minden egyes csemete elültetéséért – miközben nekünk az elsődleges célunk mégiscsak a faültetés lenne.

Forgalmaztok olyan terméket is, amit nem ti gyártotok le?

Gyakorlatilag mi készítünk el mindent, pont ezzel van a baj. Csak az alapanyagokat vásároljuk meg. Például vannak ezek a fém, kemping bögrék. Ezt egy romániai gyárban állítják elő nekünk, és kézi szitanyomással készítjük a dekort hozzá. Minden egyes termék a mi kezünkön megy át, az elmúlt fél évben ezért nem sok készült. Próbálunk olyan bedolgozókat is keresni, akik ezekhez értenek, de ilyen emberből nem túl sok hányódik Erdély-szerte.

Hogyan kell elképzelni a gyakorlatban azt, hogy egy ajándéktárgy gyártásával akár ötszörösen is megdolgoztok egyetlen csemetéért?

Ki kell találni egy ajándéktárgyat, elő kell állítani, meg kell reklámozni, el kell adni, el kell küldeni, és ezután következik a fa elültetése. Utána pedig a vásárlóknak azt ígértük, hogy híreket kapnak a fáról, illetve az elültetett facsoportokról. Ez a többlépcsős folyamat egy kicsit sok, így arra gondoltunk, hogy “ez így szép és jó, de le kellene faragni ebből a folyamatból, mert okosabb lenne az utolsó két lépésre – az ültetésre és az arról szóló beszámolóra – koncentrálni, mert az a lényeg.

Ez eddig úgy működött, hogy mindenkinek megígértük, hogy a fáról külön fotót is küldünk. Viszont most már ezt nem igazán csináljuk, mert ez is elkezdett elérni egy bizonyos megvalósíthatósági határt, mert 3000 fát be lehet fotózni egy szezonban, de mondjuk 15 000-et már nehezebb,

mert ezeket aztán még el is kell küldeni külön-külön a megfelelő személyeknek. Hogy a tizenötezer fa fotója elkerüljön a vásárlókhoz, a pontos helyzetével, ezen egy kicsit lazítunk, viszont azon nem, hogy minden szezonban kapjanak egy beszámolót, hogy azon a területen, ahova ültettük a fájukat, mi történik, és hogy változik, és mi változik jó irányba vagy rossz irányba. Tehát, hogy itt maradjon meg egy valamilyen szinten személyes kapcsolat azzal a fával, amit oda elültettünk, tehát hogy ne csak az ültetést kipipáltuk és kész, mert csak utána kezdődik a történet.

Kemping bögre – Fotó: Transylmagica Facebook-oldala
Kemping bögre – Fotó: Transylmagica Facebook-oldala

Három év alatt mennyi fát ültettetek?

Az első évben még a Pando Egyesülettel közösen ültettünk, most pedig körülbelül olyan 20-25 ezer fánál tarthatunk.

Mi lesz az ajándéktárgyak sorsa?

Az elmúlt évben már alábbhagytunk az ajándéktárgy-gyártással. Természetesen most is működik, és készülünk a karácsonyi szezonra, de nem ezt fogjuk előtérbe helyezni. A későbbiekre nézve, jó volna, hogyha egyszerűen ki lehetne szervezni, átadni másnak ezt a feladatot, mert igazából lenne rá igény. Egyelőre viszont még nem sikerült odaadni a gyártási jogot, mert pont a kézművesség okán nem olyan egyszerű bárkinek átadni.

Az ültetésre fókuszálva előre tudtatok haladni?

Már előre le van szervezve a tavaszi ültetés, vannak cégek, sőt, már nemcsak cégek, hanem magánszemélyek is, akik ültetendő fákat “vásárolnak” ajándékba a céges alkalmazottaknak, vagy esküvők esetében az ifjú párnak.

Mit kapnak kézbe a vásárlók az ajándéktárgyak nélkül?

Fizikailag semmit. A fa ültetésének a tényét kapták ajándékba, illetve az utólagos beszámolókat, fotókat, néha videókat, a fák pontos helyzetét. Úgy kell elképzelni, hogy az új irány szerint jórészt ültetendő csemetéket lehet vásárolni. Ilyenkor a kedvezményezett kap egy kódot. Ez a kód rá van pecsételve a fa kártyájára, és van egy link, ahol – ha szeretnék – be tudják regisztrálni valamelyik projektünkbe, így gyakorlatilag ők dönthetik el, hogy hol legyen elültetve a facsemete.

Az ültetésen részt lehet venni, de beszámolót és képeket is küldünk róla. Ez az ajándék. Ebben hiszünk, mert így az embereknek – ha virtuálisan is – , de személyes kapcsolat fűzi majd ezekhez az ökológiai restaurációs projektekhez, és az is a célunk, hogy az emberek számára ezek a fák ne csak számok maradjanak. Ha van egy fád, akkor tudd, hogy hova került, mikor ültették el, és legfőképpen, hogy miért ültetjük el, mert önmagában az, hogy fát ültetünk, az még fölösleges is lehetne. Mi viszont arra törekszünk, hogy olyan helyre ültessük és olyan projekt keretében, ahol tényleg van értelme fákat ültetni, nem csak az, hogy egy fával több legyen a világon.

Céges szempontból van hova fejlődni? Van ennek piaca?

A faültetésnek mindenképpen. Ha meghúznánk a vonalat és maradnánk csak a faültetésnél, azzal nagyon egyszerűen tovább lehetne terjeszkedni. Most viszont azon is gondolkodunk, hogyan lehetne összebékíteni a faültetést egy kicsit szerteágazóbb iránnyal, amit ennél nehezebb fogyaszthatóvá és ezáltal megvalósíthatóvá tenni.

Például egy ilyen gyurgyalag parknál, ahol madáretetők és rovarhotelek is lesznek, meg vadvirágos mező, a projektet több kicsi darabkára kell felosztani. Ezért is kezdtünk el azon gondolkodni, hogy a Transylmagica mellé még be kell társulnia egy nonprofit szervezetnek is, és ez a kettő egymást erősítve kell tovább haladjon. Cégként ilyen projekteket finanszírozni ugyanis nem igazán lehet, de erre léteznek különböző pályázatok vagy támogatók, amelyek egy csomagban támogatni tudnak egy ilyen kis projektet.

Elég pénz jön össze ebből ahhoz, hogy a beszerzés, a projektek megszervezése, a fák elültetése és utólagos fotók, beszámolók mellett az alkalmazottak és a cég költségeit is lefedje?

Nagyon kicsi cég vagyunk. Hivatalosan ketten vagyunk alkalmazva, mert főleg bedolgozókkal fedjük le a munkát. Így stabilan 50-60 személlyel dolgozunk együtt egy-egy projekt megvalósítása érdekében. Innen is jött az ötlet, hogy a céggel párhuzamosan jó lenne civil szervezetként is működni, mert akkora pályázatokhoz is hozzáférnénk.

Kósa István – Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex
Kósa István – Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex

Az a küldetéstudatunknak tudható be, hogy úgy indultunk el, hogy közpénzt egyáltalán ne használjunk fel, és csak magánszemélyek, valamint cégek privát összegeit fogjuk felhasználni. Ebben az a jó, hogy stabilak vagyunk, nem függünk másoktól, kicsiben előre tudunk lépkedni, és így azt csináljuk, amit és amikor jónak látjuk. Tehát nem kell pályázati rendszereknek sem megfelelni. Szép lassan talán jobb is volt építkezni, mert beérnek a dolgok. Viszont ez egy kicsit olyan, mintha a jobb kezünket hátra kötnénk. Egy örök szélmalomharc, miközben már kicsit nagyobb léptékűre is lehetne tervezni.

Maga a cég csíkszeredai székhelyű, és még ha a vonzáskörét Székelyföldre és Erdélyre is kiterjesztjük, akkor is főleg vidéki településekről beszélhetünk. A vidéki és a városi ember pedig sokszor másképp gondol a környezetvédelemre, mások a prioritások. Mennyire van ilyen környezetben érdeklődő a program iránt?

Azok, akik a projektekhez szükséges anyagi hátterét finanszírozzák, döntő többségében nagyvárosok lakói, illetve ott dolgozó cégek alkalmazottai. Vannak ugyan kivételek, sokan átérzik vidéken is a faültetés fontosságát, de azért azt be kell vallani, hogy nem ez a jellemző hozzáállás.

Valószínűleg minél közelebb él valaki a természethez, annál kevésbé tűnik számára értékesnek az, hogy anyagilag is támogassa a faültetést. Viszont ez az arány teljesen megfordul az ültetéseken. Ültetésekkor igyekszünk megszólítani a helyi közösségeket, és nyilvános ültetéseket szervezünk, ilyenkor a helyiek közül sokan jönnek és segítenek. Azokból viszont helyben kevesebben vannak, akik valamilyen módon anyagilag is támogatják a faültetést. De ez teljesen rendben is van így, mindenki azzal segíti a természetet, amire lehetősége van.

A távlati terveitek között a nemzetközi piac megcélzása is szerepel? Legalábbis a honlapotokon elég hangsúlyos az angol nyelvű kommunikáció, ami nyilván elsősorban nem a székely góbékhoz és a bukaresti románokhoz szól.

A céget hirtelen nem lehetett túl nagy szintre fejleszteni, és most mi is romániai szinten gondolkodunk. De igazából, akik a mostani ültetéseinket finanszírozzák, ők nagyrészt már multinacionális cégeknél és nagyobb román vállalatoknál dolgoznak. A fák finanszírozásának a jó része nekik köszönhető, és ott a kommunikáció az általában angolul megy. Azaz nem jelent számukra problémát az angol nyelvű oldal, és ez így pont jó, mert bár jó volna mindent szépen, rendesen lefordítani több nyelvre, de egyszerűen nem jut rá elég idő. Ezért a fő irányt képviselő forest.transylmagica.com csak angolul jelenik meg.

Bár még soha nem reklámoztuk a tevékenységünket Románián kívül, de jól tudjuk, hogy a környezetvédelem iránti fogékonyság Kelet-Európában nem épp olyan, mint a nyugat-európai országokban, tehát valószínű, hogy előbb vagy utóbb az következik. Ki kell lépnünk a nemzetközi porondra is, csak azelőtt szeretnénk látni, hogy a cég biztos alapokon nyugszik. Mert ott már nem igazán van helye az improvizálásnak.

Melyik faültetési akcióra vagytok a legbüszkébbek?

A leghangulatosabb ültetésünk eddig a Pando Egyesülettel közösen volt. Egy 50 hektáros fennsíkon ültettünk elszórt fákat Deményháza és Székelyhodos között. A 19. század elejéig az, hogy különálló, kifejlett nagy fák legyenek elszórva egy füves térségben (ún. fás legelők – szerk. megj.), erdélyi jellegzetességnek számított, de idővel ezeket az élőhelyeket kiirtották, mostanra eltűnőben vannak.

Ebben a térségben is egy régi katonai térképen jól kivehetőek voltak azok a nagy fák, amelyeknek ez volt a természetes élőhelye. Az egyik kedvenc projektem során ezeket az őshonos fákat ültettük vissza még 2020 őszén.

A legújabb és egyben legfurcsább, leglehetetlenebb helyen történő ültetésünk pedig Csíkszentkirályban volt. A település szélén van egy gyurgyalag költőtelep, és a fák elültetésével igazából nekik próbáltunk segíteni azzal, hogy a figyelmet a gyurgyalag költőtelepre irányítottuk, másrészt a fák segítségével élő, zöld falat hoztunk létre, ezáltal a zavaró tényezőktől elválasztottuk a fészkeket.

Az ember gyakran elgondolkodik a faültetési projektek kapcsán, hogy hol éri meg igazán munkálkodni, mert például olyan lucfenyő erdőben, ahol a szél több fát is kidöntött pár évtizeddel később, a természetes folyamatoknak köszönhetően ismét benépesülne a terület, nem maradna fák nélkül. Mi ilyenkor csak felgyorsítjuk a folyamatokat. De egy ilyen esetben, amikor egy ilyen lepusztult helyre ültetünk, és van valami nagyon rövidtávú, konkrét célja a projektnek, az egészen más. A csíkszentkirályi faültetés is egy ilyen projekt volt. A gyurgyalag fészkek mellől egyesek homokot termelnek ki. A gyurgyalagok viszont főleg a nyári költési időszakban nagyon érzékenyek az emberi jelenlétre. A projekt nélkül azonban önmagában nem alakulna ki egy minierdő a helyszínen, hogy megóvja a madarakat.

A gurgyalag lakótelepnél másfél ezer kocsánytalan tölgycsemetét ültettek el – Fotó: Transylmagica Faceook-oldala
A gurgyalag lakótelepnél másfél ezer kocsánytalan tölgycsemetét ültettek el – Fotó: Transylmagica Faceook-oldala

Hogy jönnek ezek a projektek, érkezik hozzátok egy megrendelő cég, aki valahol, valamit nagyon fontosnak gondolna beültetni? Vagy Csíkszentkirályon ti figyeltetek fel a gyurgyalagokat érintő problémára, és a kiaknázatlan lehetőségekre?

Mi ajánljuk fel a projekteket a finanszírozók részére. Visszafelé ez nem igazán működik. Ezt is megpróbáltuk, de nem működik úgy, hogy egy cég bizonyos város mellett ültetni akar, mert nagyon improvizált és a legtöbb esetben majdnem felesleges ültetés lesz a vége. A projektjeinket jobb szeretjük mi kidolgozni és kiajánlani, hogy mi az, amit érdekesnek és fontosnak tartunk megvalósítani.

A csíkszentkirályi projekt esetében egy informatikai cég eredetileg a csíki tölgyek visszatelepítését támogatta volna, és akkor jött a Csíkszentkirályi bánya revitalizációjának az ötlete, és felajánlottuk számukra, hogy oda ültetnénk az általuk vásárolt fákat, amire ők rábólintottak, mert nekik is tetszett, hogy kettős haszna van a dolognak: segítünk a madaraknak és egy lepusztult bányagödörből ligetet alakítunk ki. Úgyhogy ezek így alakulnak. A munkánk legnagyobb része az értelmes projekteknek a megtalálása. Tehát, hogy ne azt csináljuk, amit amúgy a természet idővel magától is megcsinálna.

Ahogy én látom, azért arra is hangsúlyt fektettek, hogy ahol lehet, minél különbözőbb fajtájú, őshonos fákat ültessetek el. Említetted, hogy egy régi katonai térképről néztétek vissza, hogy az egyik élőhely hogyan nézett ki a 19. század előtt. A tervezési folyamat alatt kutatásokat is végeztetek?

Az ilyen csíkszentkirályi minierdőknél alapkövetelmény, hogy megnézzük, milyen fajok vannak a területen, és ha évszázadokig érintetlenül marad, akkor milyen fajok jelennének meg. Így jutunk el odáig, hogy ezeket a fajokat kombinálva elültetjük a helyszínen. Viszont ennél érdekesebb, amikor történelmi forrásokból jön az ötlet, mint a Csíki-medence tölgyeinek a visszatelepítése esetében is, ami után biológusokkal és szakemberekkel is egyeztettünk, és kiderült, hogy mindenkinek a fejében volt az, hogy a Csíki-medencében helye volna a tölgyeknek, de a megvalósításig nem jutottak el.

Nekünk a csíki tölgyek gondolata onnan jött, hogy Botár István régésznek elkészült a csíki település történetről szóló doktori disszertációja, amelyből könyv is született. Ebben találtunk egy olyan részletet, ahol a középkori csíki templomok tetőgerendáinak és a helynevek vizsgálata során nagyon sok utalást találtak a tölgyekre, vagyis a cserjésekre. Csíkszereda környékén azonban jelenleg már nem jellemző, hogy tölgyesekre bukkannánk. Csíkszentdomokos fölött ültettek egy foltot és pár elszórt fát látni itt-ott. Ezeket a fákat még a XVII. században kipusztították a Csíki-medencében, és mivel ez egy ilyen zárt, hűvös medence, nem volt, ahogy visszatelepedjenek. De a terület művelése sem a nagy lombhullató erdők visszatelepedésének kedvezett. Mivel azonban a tölgyek "nyertesei" lesznek a klímaváltozásnak, mert melegebbé és szárazabbá válik a klíma, ami ötven év múlva a tölgyeknek fog kedvezni, ezért arra gondoltunk, hogy itt az ideje visszatelepíteni őket, mert amikor ezek Csíkszentkirály mellett és máshol felnőnek, és teremni fognak, akkor természetes úton kezdenek tovább kolonizálni.

Csíkszentkirályon nem csak fákat ültettetek a gyurgyalagok védelme érdekében, a későbbiekben parkot, madárlest, rovarhoteleket is terveztek a helyszínen. Mintha a Transylmagica tevékenységei elkezdtek volna bővülni. A kivétel erősíti a szabályt, vagy ez tudatos tervezés eredménye?

Ez nagyon jó meglátás. Igen, az lenne a lényeg, hogy a fákra ne szent grálként gondoljunk. A faültetés témáját mindenki szereti, tehát a vidékitől a nagyvárosi emberig mindenki érti, hogy miről van szó, és ez gyakorlatilag egy trójai faló, amivel egyrészt finanszírozást lehet szerezni ezekre a projektekre, másrészt így az emberek elfogadóbbak a természetvédelmi akciókkal kapcsolatban is. De lehet, hogy van, amikor nem pont a fák jelentik a lényeget, hanem valami más, ami indirekten részesül a védelemben vagy a figyelemben.

A fák a kulcselemei a projekteknek és a szárazföldi ökoszisztémáknak id, de mindig hangsúlyozzuk, hogy nem csak ők a lényeg, hanem az az életközösség, amit el fognak tartani, és az összes többi faj, amelyek életközösségének részei a fák. Ezért fontos őshonos fákat ültetni, mert azok eltartanak egy csomó rovart, egy csomó madarat, és így tovább: egymásra épülnek ezek a dolgok. Semmi értelme nincs invazív fákat ültetni, amelyek több rosszat csinálnak, mint jót.

Említetted te is az invazív fajokat, az akácfa is ide tartozik, mégis akár civilek, akár a hatóságok részéről is láttuk, hogy nagy erőkkel ültetik Romániában…

Sajnos még mindig nagyon kevés az átmenet a természetvédelem és az erdészet között. Furcsa módon az erdészet – nem csak Romániában, hanem ugyanígy világszinten – ipari szemléletet képvisel. Pedig épp hogy az erdészeteknek van a legnagyobb beleszólása és ráhatása az erdő ökoszisztémájának állapotára. Ezért is van az, hogy az erdészetek általában támogatják az invazív fajok betelepítését, nekik semmiféle problémájuk nincs azzal, hogy akácot ültessenek, mert azok megélnek: nem kell kínlódni velük, bele kell ültetni a földbe és elkezd nőni. De ez csak egy Észak-Amerikából betelepített faj, amihez semmi más nem kapcsolódik. Nincsenek "kártevői", nem is tart el rovar közösségeket és gyakorlatilag semmilyen életközösséget sem. Sajnos a fejekben még nem tudatosult, hogy ez nem csak egy bizonyos fáról szól, hanem arról, hogy mit fog eltartani, és milyen ökoszisztémát fog kialakítani maga körül.