Szárazság veszélyezteti az idei termést – „Aki homokbuckára vetette a kukoricát, semmit sem fog idén betakarítani”

A mezőgazdasági minisztérium augusztus 9-i jelentésében arról ír, hogy a teljes kiszáradás országos szinten főként a búza és tritikálé (a búza és rozs keresztezéséből létrehozott takarmánynövény) ültetvényeket érintették, a kárfelmérések alapján pedig az eddigi sorrend így alakult: kukorica, árpa, tönköly, zab, rozs, repce, szójabab és napraforgó ültetvények. A mezőgazdasági miniszter kedden arról nyilatkozott az Agerpresnek, hogy a károk ellenére igazából nincsen olyan nagy baj, a búza minősége nagyon jó, a napraforgó készletek pedig kielégítik a piaci igényeket.

A dél-keleti megyék gazdaszervezeteinek képviselői már jóval másabb felütésben beszéltek a sajtónak. Ők állítják, hogy Romániában tavaly 11,3 millió tonna búzát takarítottak be a hazai gazdák, idén körülbelül 7,5 millió tonnát becsülnek előre, a kukorica esetében 2022-re 8 millió tonna termésre számítanak, szemben a tavalyi 15 millió tonnával. A Ziarul Financiar cikkében arról olvasni, hogy Románia felszínének mintegy 75%-át érintette az aszály valamilyen formája, Vrancea megyét kiváltképp, ahol a megművelt területek 70%-a teljesen tönkre ment.

„Vrancea megyében a nem öntözött területeken az összes kukorica ültetvény kiégett, a napraforgók körülbelül 80-90%-a ment kárba” – meséli a drasztikus helyzetet Teofil Dascălu, a megyei Gabona- és Növénytermesztők Szövetségének (ACCPT) elnöke. Mint rámutatott, Vranceaban a gabonaföldek alig 5%-a van ellátva öntözőrendszerrel, tehát hatalmas a kár, úgy ahogy más helyeken is, mint Buzău, Galați Olt, Dolj, Teleorman és Brăila megyéknél, ahol a Duna és más víztározók alacsony vízszintje miatt nem tudták öntözni a földeket. Dascălu szerint állami támogatás nélkül a gazdáknak nem lesz pénzük arra, hogy új évet kezdjenek.

„Banki hitelezés és állami kompenzáció nélkül meglehetősen nehéz dolguk lenne idén a gazdáknak. Szinte lehetetlen lenne új mezőgazdasági évet kezdeni segítség nélkül, hiszen felgyűlnek a tartozások és nem lesz pénzük az őszi vetés megfelelő előkészítésére, ami nagyban befolyásolhatja a jövő évi gabonatermést” – mutatott rá Dascălu.

Partiumban is bajban vannak azok a gazdák, akik a tavaszi vetésre alapoztak

Egy Bihar és Szilágy megyei falugazdászt is felkerestünk, hogy az északnyugati megyék helyzetéről érdeklődjünk. Mindketten arról beszéltek, hogy főként a kukorica ültetvények károsultak a szárazság miatt. Amikor a károk mértékéről kérdeztük őket, azt állították, hogy a felmérések épp zajlanak, semmi konkrét adattal nem tudnak szolgálni, viszont azt bizton állítják, hogy a búzatermesztők veszteségei nem jelentős mértékűek, igaz, ők sem fognak akkora mennyiségű termést betakarítani, mint tavaly.

„Az Érmellékről tudni kell, hogy nincsenek a közelben olyan folyók, amelyekből öntözni lehetne a termőföldeket. Öntözőrendszer sincs kiépítve, úgyhogy bizony vannak gazdák, akik totális csődről beszélnek, főként azok, akik csak kukoricát termesztettek. Ellenben, akiknek volt repcéje és gabonája, azoknak a szárazság ellenére is jó aratásuk lehet, hiszen az őszi vetés kapott csapadékot az őszi és téli időszakban. Ezeknek a gazdáknak átlagos és átlagon felüli termésük volt idén” – vázolta a helyzetet Nagy László falugazdász. Mint mondta, az Érmellék észak-nyugati részét érintette igazán rosszul az aszály. Ezeken a területeken általánosságban homokdombok vannak, ide szoktak ültetni napraforgót, nádat, kukoricát. „Na, akik ide vetettek, azok semmit nem fognak aratni” – részletezte.

A Szilágy megyei Sütő Attila szinte szó szerint ugyanezt vázolta fel a Transtelex megkeresésére. Őt külön megkérdeztük a szilágysági szőlők állapotáról is, elmondta, a szőlő bírja a hőséget és egy bizonyos fokig a szárazságot is, úgyhogy a visszajelzések alapján a szőlőültetvények nem sínylették meg az elmúlt két hónap időjárását. „Eddig szerencsére nem volt jég, reméljük nem is lesz. Egyelőre úgy néz ki, hogy jó a szőlők cukortartalma, tehát ezen a területen nincsenek problémák” – mondta.

A két szakembert arról is megkérdeztük, hogy az aszály miatt pénzügyi nehézségbe kerülő gazdák egyáltalán milyen támogatásra számíthatnak?

„Ez nagyjából úgy működik, hogy az aszálykárral sújtott gazda (akinek legalább 30 százalékos terméskiesést okozott a szárazság – szerk. megjegyzés) jelentést tehet annál a polgármesteri hivatalnál, ahová a szántóterülete tartozik. Ha ezt megtette, akkor idő előtt silózhat, csupán a megművelt föld 5%-án kell meghagyni a szétszáradt termést, hogy amikor jönnek az illetékesek, lássák, hogy valóban aszálykárosulásról van szó. Ilyen esetben a gazda továbbra is jogosult marad a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) területalapú támogatására, mintha rendesen lett volna termése. Más kompenzációs eljárásról egyelőre nincs semmi kilátás” – magyarázta Sütő, aki egyébként egészen szkeptikus a kárjelentések nyomán a károk megtérítését illetően. Azt mondja, hogy a gazdák kézzel írott szöveget adnak le az önkormányzatoknál, „még egy formanyomtatvány sincs arra”, hogy bejelenthessék az államnak a veszteségeiket. Mint mondta, arról sincs információjuk, hogy miként zajlik majd ezeknek a kárjelentéseknek az ellenőrzése, hogy valós-e mindaz, amit a gazdák lejelentettek.

„A frissen kinevezett Daea miniszter körbejárta az észak-nyugati megyéket, itt az Érmelléken is volt, kimentek terepre a gazdákkal és a polgármesterekkel. Ígéretek, tervezetek voltak és vannak, csakhogy konkrét kompenzálási módszerről még semmit nem lehet tudni” – fejti ki Nagy, megerősítve a Szilágy megyei kollégája által elmondottakat. A szakember arról is beszélt, hogy a gyakori miniszter-váltások miatt egy-egy kezdeményezés legtöbbször a süllyesztőbe kerül, emiatt rengeteg megoldatlan kérdés marad a levegőben.

Na de mi van az öntözőrendszerekkel?

Évek óta nyári sláger az öntözőrendszerek körüli vita. Legutóbb az országos helyreállítási terv (PNRR) körül alakultak ki ezzel kapcsolatosan nézeteltérések a politikai elit szintjén, ugyanis a kezdeti tervezetekben egészen nagy finanszírozási keretet szántak volna olyan öntözőrendszerek kialakítására, amelyek a hagyományos módszer alapján, vízpumpák segítségével vonták volna ki a talajvizet, hogy a megművelt földeket locsolják. Csakhogy az Európai Bizottság kategorikusan kijelentette: nem adnak pénzt olyan korszerűtlen technikára alapozó öntözőrendszerek kialakítására, amelyek hosszú távon károsak a környezetre és elsivatagosodáshoz vezetnek. Borbély László, a Fenntartható Fejlődésért Igazgatóság elnöke a Transtelexnek nemrég elmondta, számára egészen érthetetlen, hogy miért nem sikerült a PNRR-be bevinni az öntözőrendszereket, hisz voltak elképzelései a mezőgazdasági minisztériumnak, csak nagyon sok pénz kellene hozzá.

„A kommunizmus alatt nagyon sok árterületet lecsapoltak és átadtak a mezőgazdaságnak. Sok olyan terület van, melyet régen víz borított, de mára a biodiverzitás kihalt. Nagyon keveset tettünk annak érdekében, hogy ezeket visszahozzuk, pedig voltak ezen a téren elérhető programok, források” – nyilatkozta.

Ha már a kommunizmust emlegetjük, érdekes összefüggés alakult ki a múlt századi időszak és a legújabb fejlemények között. Augusztus 3-án ugyanis a mezőgazdasági szaktárca javaslatára egy grandiózus tervezetet fogadott el a kormány, melynek értelmében másfél milliárd eurót (!) különítenének el az állami költségvetésből 2027-ig az öntözőrendszerek kiépítésére, eszerint az öntözhető területek nagysága szinte a duplájára emelkedne, 800 679 hektárról 2 600 439 hektárra. Csakhogy Valeriu Tabără, a Văcăroiu és Boc-kományok (1994-1996/ 2010-2012) egykori agrárminisztere szerint van itt még egy fontos részlet is, amit a kormánykommunikáció nem emelt ki annyira: a határozat által egyben olyan öntöző létesítményeknek adták vissza a „közüzemi jelleget”, amelyeket a rendszerváltás után lefokoztak.

Az egykori agrárminiszter szerint az öntözési infrastruktúra rehabilitációjára még 2016-ban létrehoztak egy nemzeti programot, amely által csaknem 155 öntözőberendezést „hoznának vissza a múltból”, köztük azt a 23 kilométer hosszú csatornát, mely a Szeret folyót köti össze a Bărăgannal. Ezt a projektet még 1986-ban hagyta jóvá Nicolae Ceaușescu.

„A kormány döntésével most igyekeznek tartalmat adni Petre Daea jelenlegi mezőgazdasági miniszter bejelentéseinek, miszerint Románia a súlyos aszály fényében ambiciózus programot indít az öntözőrendszerek helyreállítására” – fogalmazta a cursdeguvernare.ro portálnak Tabără. A volt miniszter kiemelte, hogy jelenleg az öntözőrendszerek kiépítése csaknem annyira fontos stratégiai lépés lenne, mint az autópályák megépítése, ám szerinte nem jó utat követ Daea.

„A kommunizmusból hátramaradt rendszereket gyökeresen át kellene alakítani, remélem Daea kolléga megérti, mielőtt túl késő lenne” – mondta. Magyarázatként hozzátette, hogy a Ceaușescu idejében kigondolt vízgazdálkodási módszereket a jelenlegi éghajlati viszonyok között egyszerűen nem javallott gyakorlatba ültetni.

Romániának egyébként 1989 előtt egy nagyjából 3,2 millió hektárt lefedő öntözőrendszere volt, jelenleg úgy állunk, hogy körülbelül 2,6 millió hektárra kellene az új rendszereket kiterjeszteni.

Ha a nemzetközi mértékben nagy öntözőrendszernek számító 500 hektáros területeket ellátó rendszereket vesszük alapul, a rendszerváltás előtti Romániában egészen nagy és kiterjedt öntöző struktúrák voltak kiépítve. A több mint 100 rendszer közel felével csaknem 50 ezer hektáros mezőgazdasági területeket öntöztek. A vízellátást nyitott, illetve vasbetonból készült, felfüggesztett csatornákon keresztül oldották meg, ezekbe vízpumpák segítségével nyomták fel a vizet. A rendszerváltás után ezeknek a struktúráknak a legnagyobb része tönkrement, rengeteg elemet elloptak, a szivattyúktól kezdve a csatornákat szegélyező betonlapokig. A parlament szakbizottsága 2019-ben körülbelül 15-16 milliárd euróra becsülte összességében a talajjavító intézkedések (melynek része az öntözés is) veszteségeit. A számvevőszék egy 2014-es jelentésében az áll, hogy csak 2010 és 2013 között mindössze 25 millió eurót költöttek a meglévő öntözőrendszerek védelmére.