Székelyföldi bányák újranyitásával indítanák be a romániai akkumulátorgyártást?

Az egyik állami tulajdonban levő vállalat újranyitná az Orotva környékén található bányákat, hogy ott egyebek mellett az elektromos autók gyártásához is szükséges ritkaföldfémeket termeljenek ki. A hírről nem csak a romániai sajtó , hanem még az olyan nagy gazdasági hírügynökségek is beszámoltak, mint a Bloomberg.

A bejelentést Nicolae Bădălău gazdasági miniszter tette. A miniszter egy eseményen azt nyilatkozta, hogy a szaktárca alárendeltségébe tartozó Radioactiv Mineral Măgurele Rt. a rendszerváltás óta premierként nyit újra három romániai bányát, valamint a vállalattal szeretnének csatlakozni az európai akkumulátorgyártás előmozdítására létrehozott szövetséghez, az Európai Akkumulátor Szövetséghez. Bădălău arra is ígéretet tett, hogy év végéig 530 romániai ércbányát fognak újranyitni.

A miniszter szerint az Orotva környéki bányák újranyitásával Románia olyan ritkaföldfémeket tudna kitermelni, amiből nagy hiány van a világgazdaságban, ezért az országot nem csak az európai akkumulátorgyártás térképére tennék fel a lépéssel, hanem egyenesen a terület fontos globális szereplőjévé válna. „A vállalat formális és informális támogatást is kért már ahhoz, hogy csatlakozhasson az Európai Akkumulátorgyártok Szövetségéhez. A csatlakozás azt jelentené, hogy olyan jelentős projektek valósulhatnának meg az országban, amelynek részeként legkevesebb 50 millió eurós beruházás után épülnének gyárak” – mondta Bădălău egy szakmai konferencián, majd arra is kitért, hogy a bányák újranyitása és a szövetséghez való csatlakozás legkevesebb egy ilyen beruházást biztosan jelentene.

Nem is bányák, hanem igazából vágatok

Orotva, és tágabb értelemben a Ditrói Alkáli Masszívum már régen is a földtani és nyersanyagkutatás középpontjában állt, a gazdasági miniszter nyilatkozata azonban inkább hangzatos, mintsem komolyan vehető kijelentéseket tartalmaz – mondta el megkeresésünkre Dr. Márton István érckutató geológus. A szakember szerint rendszeres és részletes kutatásokat az állami kutatóvállalat elsősorban a hetvenes és kilencvenes évek között végzett a térségben. Azóta viszont inkább tudományos jellegű kutatások történtek, és csak néhány esetben lehet tudni ipari, illetve bányászati célzatú kutatásról.

„Ezek a kutatások felszíni felméréseket, kutatóárkokat, mélyfúrásokat és mélyszinti kutató vágatokat is magukba foglaltak. Mivel azonban mindeddig ércbányászati hasznosítás, vagyis termelés nem történt, ezért ezeket a kutató vágatokat, tárnákat nem nevezném bányáknak, mint ahogy egy alagút sem bánya, még akkor sem, ha bányászati eszközökkel készül” – mutatott rá Márton István.

„Már a hetvenes és nyolcvanas évekbeli állami kutatások alapján is ismert volt, hogy a masszívum egyes részein molibdén, ritkaföldfém, nióbium, tantál, titánium és cirkónium dúsulások vannak, akkor ennek a gazdasági hasznosítását nem tudták igazolni” – válaszolta Márton István arra a kérdésünkre, hogy a Ditrói Alkáli Masszívum esetében valóban felmerülhet-e olyan értékes nyersanyagok esetleges kitermelése, mint amiről a gazdasági miniszter beszélt. Hozzátette: „a kétezres évek közepén, a molibdén globális árnövekedése idején, néhány évig egy magánbefektető ipari jellegű mélyfúrásokat végzett molibdén és esetlegesen kapcsolódó polimetalikus ércesedés feltárása érdekében, viszont nem járt sikerrel”.

Hosszú kutatási folyamat után lehetne bányanyitásról beszélni

A szakembertől azt is megtudtuk, hogy ipari jellegű feltárásra vonatkozó kutatási engedélyt utoljára 2017-ben adott ki az érintett ércesedésekre az Országos Ásványkincshatóság (ANMR). Az engedélyeket az állami hátterű Strategic Resources Central Kft. kapta meg, azonban az esetleges újabb kutatási eredmények nem publikusak. „Több éves érckutatási tapasztalattal úgy vélem, hogy pontos készlet és tartalék adatokkal még nem rendelkezhetnek, ez általában egy 5-10 éves kutatási folyamat eredményeként, részletes fúrás adatok alapján szokott megszületni” – mondta Márton István, aki arra is rámutatott, hogy a kutatási engedély egyébként is több évre szól, és részsikerek esetén meghosszabbítható.

Márton István elmondta, a gazdasági miniszter által jelzett „bányanyitás” mindezek ismeretében is csupán a régi kutató vágatok mintázás és kutatás céljából történő újranyitásaként értelmezhető, hiszen még sikeres érckutatás esetén is egy bányászati koncesszió megszerzése egy hosszabb folyamat és engedélyezési eljárás eredménye.

„Ritkaföldfém kutatás esetén külön szempont azok ásványtani és geokémiai eloszlása, ebben a tekintetben viszont a ditrói és orotvai ércesedés sajnos nem túl biztató: a ritkaföldfém tartalom nagyrészt monacit ásványhoz kötődik, amelynek kohászati feldolgozása – a thórium tartalom miatt is – nagyon költséges és körülményes” – mutatott rá Márton, majd azt is elmondta, hogy az ércesedésben az olcsóbb, könnyű ritkaföldfémek (lantántól a szamáriumig) dominálnak a drágább nehéz ritkaföldfémekkel szemben (gadolíniumtól a lutécumig). Elmondta, Orotván, Ditróban, Szárhegyen, Güdöcön és környékükön tulajdonképpen egy nagy kockázatú érckutatási program indult. Hasonló ritkaföldfém kutatási program jelenleg legalább 50 működik világszerte, és azoknak csak nagyon kis hányada lesz sikeres – tette hozzá.

A szakember szerint a gazdasági miniszter azon kijelentése, miszerint év végéig 530 romániai ércbányát nyitnak újra, inkább azt bizonyítja, hogy a tárcavezető nem ismer alapvető folyamatokat. „Hogyan lehetne egy év alatt 530 ércbányát újranyitni? Van ehhez intézményes háttér kiépítve? A geológia szolgálatot leépítették, a bányászati archívumok szétszóródtak, semmi nem érhető el digitalizálva. Van hozzáértő szakhatóság? Az Ásványvagyon Ügynökség politikai menhely lett. Vannak engedélyezett kutatási programok? Fél tucat, azok is csak döcögnek. Vannak szakembereink? Chilében, Kanadában, Svédországban, Szerbiában és még ki tudja hol dolgozunk. Vannak műrevalósági tanulmányaink? Teljes dilettantizmus van. Egy kutatási engedély megszerzésére is több évet kell várni. Ki az a befektető, aki egy ilyen rendszerbe érdemesnek tart befektetni?” – mutatott rá Márton.

Miért fontosak ennyire ezek a nyersanyagok a globális versenyben?

Arra a G7 mutat rá cikkében, hogy az akkumulátorok gyártásához szükséges ritkaföldfémek azért is ennyire fontosak, mert a világ legnagyobb gazdaságainak versengésében is egyre többször témát szolgáltatnak. Legutóbb például az ilyen nyersanyagok legnagyobb kitermelőjének számító Kína fenyegetett azzal, hogy kihasználja pozícióját, és visszavág az Egyesült Államoknak a kereskedelmi háborúban. Hogy egy ilyen húzásnak mekkora hatása lenne, az kérdéses, hiszen míg Kínában 93,8 ezer tonnáról 100,3 ezerre nőtt a kitermelés, közben a világ többi részén 18 ezerről 74,5 ezer tonnára. Kína továbbra is a legjelentősebb játékos, de a szerepe jelentősen csökkent.

A gazdasági portál emellett arra is rámutat, hogy nem feltétlenül érthető a gazdasági miniszter azon optimizmusa, miszerint a bányák újranyitása magával hozná gyárak idetelepülését is. Szerintük erre az is jó példa, hogy bár Magyarországon több olyan üzem is van, amely akkumulátorokat gyárt: Gödön a Samsung már működik, Miskolcon nemrég a japán GS Yuasa adott át üzemet, de a termelés ott csak novemberben indul be, Komáromban pedig a dél-koreai SK Innovation építkezik, és várhatóan 2020-ban már termel is. Szóval bár a nyersanyagok gazdasági előnye egyértelmű lenne, egy üzem építésére önmagában nem jelentenek garanciát.

Minél innovatívabb egy termék, annál jobban függ a ritkaföldfémektől

Az egyedi kémiai és fizikai tulajdonságaiknak köszönhetően a ritkaföldfémek a mai modern technológia szinte minden területén megtalálhatóak. Márton István szerint általánosságban elmondható, hogy minél innovatívabb és hatékonyabb egy ipari termék, annál nagyobb mértékben függ a ritkaföldfémektől. Például diszprószium, amit a hibrid járművek akkumulátoraiba mágnesként használnak, akár 90%-kal növelheti a hatékonyságot. A szamárium-kobalt mágnes előnye, hogy magasabb hőmérsékleten sem korrodálódik, ellenáll a sav és lúg roncsoló hatásának. Az európium vörös foszforként a képernyők nélkülözhetetlen eleme. A cérium a leggyakoribb és egyben a legolcsóbb ritkaföldfém, így több felhasználási területen is alkalmazzák, mint például polírozásban, üveggyártásban, valamint foszforként. A permanens mágnes technológiában fémötvözetként olyan ritkaföldfémeket használnak (neodímium, szamárium, gadolínium, diszprózium, prazeodímium), amelyeknek az elektronikai komponensek miniatürizálásában van szerepük a számítástechnikában, a telekommunikációban, az autógyártásban és a hadiparban.