A saját bőrünkön is érezhetnénk, ahogy a kínai vállalatok letarolják a világot

Talán sokan emlékeztek még arra, amikor 2014 szeptemberének első napjaiban Victor Ponta volt miniszterelnök, miután kipróbálta a Peking-Tiencsin között 300 km/órás sebességgel is közlekedő gyorsvasutat, a sajtó képviselőinek rögtönzött sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a szállítási tárca akkori minisztere, Ioan Rus előrehaladott tárgyalásokat folytat kínai vállalatokkal egy Bukarest-Iași közötti hasonló vasútvonal megépítéséről.

Ponta akkor éppen azon a hivatalos látogatáson vett részt, amely részeként egyéb jelentős beruházási projektekről is tárgyaltak a kínai féllel:

• például a tarnicai vízerőmű fejlesztési munkálatairól,
• a Pitești-Craiova és a Comarnic-Brassó autópálya-szakaszok megépítéséről,
• a konstancai kikötő korszerűsítéséről,
• bányászati beruházásokról a Zsíl völgyében,
• vagy éppen egy hatalmas craiovai ingatlanberuházásről, amely részeként gyakorlatilag egy teljesen új negyedet húztak volna fel kínai ingatlanfejlesztők a városban.

A Ponta-kormány 2013 és 2014 között körülbelül 8-10 milliárd dollár értékben kötött különböző szintű beruházási megállapodásokat rendkívül tőkeerős kínai vállalatokkal. A projektek többsége azonban semmilyen formában sem valósult meg, vagy sok esetben a milliárdos összegek milliós beruházásokká apadtak . A kínai cégek visszavonulásának egyik okát Costin Borc jelenlegi gazdasági miniszter abban látja, hogy korábban a hatóságok hamis képet alkottak a kínai befektetőkről.„A kínaiak realista projektekeket, befektetéseket keresnek. Mi korábban azzal az elképzeléssel ültünk le velük tárgyalni, hogy azokra a projektekre, amelyekre nem sikerült Európai Uniós finanszírozást bevonni, a kínaiak tapsolni fognak örömükben, és pénzzel árasztják el Romániát, autópályákat és gyorsvasútat építenek” – magyarázta Borc még év elején.

Idén mindössze 118 millió euró értékben kötöttek megállapodást

Ezen a nyáron a gazdasági miniszter kíséretében több romániai vállalat képviselője is ellátogatott a kínai Ningbo városába, ahol immár második alkalommal tartottak gazdasági és kereskedelmi találkozót Kína és a közép-kelet-európai országok miniszterei között. Az esemény ideje alatt öt konkrét romániai illetőségű megegyezés született, amelyek szerint kínai vállalatok összesen – vagy a korábbi számok ismeretében mindösssze – 118 millió eurónyi beruházásra vállaltak kötelezettséget Romániában.Fontos pillanat volt továbbá, amikor a romániai delegáció Kína kereskedelmi miniszterével, Gao Hucheng gel találkozott. A beszélgetés során a kínai miniszter kijelentette, hogy Románia rendkívül jó turisztikai potenciállal rendelkezik, ezért a kínai fél hajlandó lenne befektetni a szegmensben. De arra is kitért, hogy a kínai kormány minden olyan kínai vállalatot támogatni fog, amely vasúti infrastruktúrába, turizmusba, illetve energetikai projektekbe kíván befektetni Romániában. Arról viszont, hogy a korábban beharangozott Oltenia Energetikai Komplexum részét képező rovinari-i erőmű, valamint a cernavodai atomerőmű hármas és négyes reaktorjait érintő kínai beruházásokról szóló tárgyalások milyen stádiumban vannak, Costin Borc csupán annyit mondott, hogy ebben a témában a szeptemberben Bukarestben rendezett Kína-KKE energetikai csúcstalálkozón remélnek előrelépést.

Az ígért nagyberuházásokból semmi nem valósult meg, a kínai vállalatokat viszont jó lenne komolyan venni

Évtizedeken át a kínai vállalatokról a rendkívül olcsó gagyi termékek jutottak eszébe mindenkinek. Ma viszont ez már egyre kevésbé van így. Az, hogy az 1,3 milliárd lakosú ország egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az export alapú gazdasági modellről átálljon a fenntarthatóbb növekedést ígérő fogyasztás alapú gazdasági modellre, azt is eredményezte, hogy a kínai vállalatok jelentősen változtattak a politikájukon. Azt is mondhatnánk, hogy már nem a termékeikkel, sokkal inkább a nagy energetikai, gépjárműipari és élelmiszeripari vállalataikkal tarolnák le a világot.S bár a Ponta-kormány példáján is jól látszik, hogy a kínai beruházási ígéreteket érdemes két lábbal a földön kezelni, vannak olyan adatok, amelyek mégis azt támasztják alá, hogy Kína igenis észveszejtő költekezésbe, főként külföldi beruházásokba kezdett.

Create column charts

Ezek az adatok is a Der Spiegel egyik elemzését támasztják alá, amely szerint Kína egy olyan globális kereskedelmi „birodalom” felépítésén ügyködik, amely új kapcsolatokat teremthet az állami bankszektornak köszönhetően hatalmas pénzügyi forrásokkal rendelkező ország és Nyugat-Európa között. Hszi Csin-ping , a Kínai Népköztársaság elnöke már többször is beszélt arról a tervéről, hogy megépítené a Selyemút modernkori verzióját. A kínai kommunista párt elnöki pozícióját is betöltő poltikai vezető egy olyan gigaprojektben gondolkodik, amely Pekinget 60 országon át kötné össze az emberiség felével.

Hogy mennyire kell komolyan venni a kínai vezetés terveit, az is jelzi, hogy Peking összesen 40 milliárd dollárt szán a terv megvalósulására. A Ziarul Financiar elemzése szerint a hatalmas összegből utakat, vasutakat, az energiaszektorban használatos vezetékeket és kikötőket létesítenének Litvániától Afrikáig. Megszületett emellett már két vasútvonal terve is, amelyek közül egyik Zhengshou (magyar átírásban Csengcsou) városát Hamburggal, a 30 milliós Csungking városát pedig Duisburggal kötné össze. A terv megvalósulására nagy valószínűséggel nem is kellene olyan sokat várni, Kína gyakorlatilag Lengyelországgal már most vasúti összeköttetésben van.

Ennek fényében még inkább elgondolkodtató a kínai vállalatok elképesztő terjeszkedése. A kínai felvásárlások száma az európai vállalati szférában egyetlen év alatt duplázódott meg, úgy, hogy a tranzakciók értéke háromszorosára növekedett. Az egyik leghangzatosabb ilyen felvásárlás is az elmúlt évben történt, amikor a ChemChina 7,7 milliárd dollárért felvásárolta Olaszország egyik legjelentősebb vállalatát, a gumiabroncsokat gyártó Pirellit.

Azért mi sem maradtunk ki teljesen, a Rompetrol lehet az első lépés

Mielőtt még bárki is azt mondaná, hogy Romániában semennyire sem érezzük a kínai vállalatok terjeszkedését, gyorsan fel lehet idézni azt az április végén bejelentett tranzakciót, amely szerint a China Energy Company (CEFC) és a kazah KazMunayGaz (CN KMG) hivatalosan is megegyezett egymással arról, hogy a kínai vállalat felvásárolja a Rompetrolt is tulajdonló KMG International (régi nevén Rompetrol Csoport) 51%-os részévnypakettjét a nehéz helyzetben levő kazah vállalattól.Azt, hogy a CEFC mennyire más ligában játszik, mint a legtöbb európai energetikai vállalat, az is jelzi, hogy a kínai cég árbevétele 2014-ben 35 milliárd dollár volt. A vállalatcsoport pénzügyi helyzetét ismerve pedig már az sem meglepő, hogy 4 milliárd dolláros felvásárlási programról írtak alá megállapodást a kazah tulajdonossal, amely részeként körülbelül 3 milliárd dolláros beruházási kötelezettségeket is vállaltak. (Figyelembe véve, hogy a felvásárláskor a cég részvénypakettje legfönnebb 1 milliárd dollárt érhetett.)

A KMG International egyébként Európában ezernél is több töltőállomást működtet. Románia mellett a vállalat Moldovában, Bulgáriában, Franciaországban, Spanyolországban és Grúziában van jelen. Emellett olyan jelentős romániai olajfinomítók is a vállalat tulajdonában vannak, mint a Petromidia Năvodari és a Vega Ploieşti. A Reuters még ősszel arról írt, hogy a tranzakcióhoz közeli források szerint a CEFC vezetőségének az az egyik célja, hogy a cégcsoport tulajdonában levő európai töltőállomások száma elérje a 3 ezret. Így joggal lehet várni a Rompetrol fellendülésére is.

Mi a célja ezzel Kínának?

De mit akar elérni Peking a Selyemút feltámasztásával, a külföldi tőkeberuházások elképesztő szintjével, valamint a befele fordulás évtizedei után immár 180 országban jelen levő nagyvállalataival? A választ ezekre a kérdésekre aWall Street Journalszerint Philippe Le Corre , a Brookings Institution, valamint Alain Sepulchre , a Hong Kong-i BCG munkatársainak közös könyve ad jó választ. „Kétségtelen, hogy a pekingi kormány nagyon jó abban, hogy a beruházásokat eszközként felhasználva varázsolja el a világ országait. Valamikor még az európai országok azért küzdöttek, hogy legalább egy nagyon alacsony részesedéshez jussanak a világ legnagyobb piacát jelentő Kínában. Most viszont azért versengenek, hogy kínai beruházók fogadják őket a kegyeikbe” – áll a Kínai offenzíva Európában című könyvben.

A szerzők szerint ugyanakkor semmilyen nagy kínai mestertervről nincs szó. Európának egyszerűen már a kilencvenes években alapszerepe volt Kína világgazdaság fele való nyitásában, majd a 2008-2009-es európai adósságválság ennek további elmélyítésére volt jó alkalom a kínai vezetés számára.A kínai vállalatok terjeszkedési motivációjának pedig három fontos alappillére van:

• Egyrészt, hogy az olcsóbb, elérhető termékek helyett ma már jóval kifinomultabb termékeket és szolgáltatásokat szeretnének nyújtatni.
• Másrészt, az első cél eléréséhez nem elegendő csak az alacsonyabb vásárlóerővel rendelkező kínai lakosságra építeni, be kell törniük a magasabb árrést biztosító nyugati piacokra is.
• Harmadrészt, a fejlett nyugati piacokon történő felvásárlásokkal a kínai vállalatok olyan technológiához is jutnak hozz, amelynek köszönhetően jelentős előnybe kerülnek a hatalmas kínai piacon is.