A vállalkozó nem alkalmazza, hanem megmenti az embereket

Kosza Aliz üzleti mentor szerint bár egy vállalkozást nem lehet a nulláról felépíteni „szív nélkül”, a vállalkozók döntéseit gyakran túlságosan is az érzelmeik vezérlik. Kötelességüknek érzik, hogy megmentsenek egy rokont, egy barátot, valaki gyerekét, unokáját, aki esetleg nemrég végezte el az egyetemet, és nem tudott megfelelni a multinacionális vállalatoknál ránehezedő nyomásnak és szigornak. Gyakran „megmentik” a saját gyereküket is, akit valahogyan „muszáj” bevonni a családi vállalkozás működésébe, kezdőként gyakran vezető pozícióba – írja Kosza saját weboldalán Miért a vállalkozó a leggyengébb munkaerő-toborzó? címmel megjelenő írásában.

A vállalkozó nem alkalmazza, hanem megmenti az embereket

A szakértő szerint a vállalkozók gyakran követik el azt a hibát, hogy a betöltendő állasra jelentkező személyek értékelésénél a szakmai szempontok helyett inkább a személyiségjegyeket helyezik előtérbe. A növekedési potenciál vagy a kívánt szerepkörben való megfelelés vizsgálata helyett így az „okos / szorgalmas / őszinte / jó fiú, és lehetőséget akarok adni neki / nem igazán ért hozzá, de van benne potenciál / a fiatal önmagamra emlékeztet” érvek mentén választanak új munkatársat. Az első benyomás azonban nem tud választ adni a szakmai felkészültséggel kapcsolatos kérdésekre – figyelmeztet Kosza.

Az üzleti stratéga rávilágít, ugyan vannak kivételek, de a vállalkozók egyáltalán nem számítanak jó alkalmazónak. Az alkalmazásnál elkövetett hibák pedig egy helyesen felépített üzleti modell hiányából adódnak. Úgy gondolja, ezzel magyarázható az is, hogy a vállalkozók nem tudják világosan megfogalmazni azokat a kompetenciákat, vagy leírni azt az embertípust, amelyre szükségük van a csapatuk bővítésénél. „Csak azt tudják eldönteni, hogy egy állásinterjú végén egy személy tetszik nekik, vagy sem. És ennyi. Aztán felteszik maguknak a kérdést, hogy miért nem működik a csapatuk, az új alkalmazott miért nem tud beilleszkedni, vagy miért nem fogadják el a munkatársai...” – mutat rá.A szakértő szerint a vállalkozók azért sem jó munkaadók, mert nagyon gyakran hagyják figyelmen kívül, ha egy régi, a cégalapításnál is jelen levő alkalmazott már nem végzi megfelelően a munkáját. „Olyan sokszor találkoztam azzal a helyzettel, hogy egy vállalkozó azt mondta, »nem rúghatom ki, hiszen még én alkalmaztam a vállalat indulásánál«, hogy már azt hiszem, ez a tünet általánossá vált minden vállalkozónál.” Kosza kiemeli, azzal, ha egy vállalatvezető csak a szívével gondolkodik, egy inkompetens személlyel tölt be egy pozíciót, belső feszültségeket okoz, és hatékonytalanná teszi a vállalat működését.

Nem tudnak delegálni, vagy szerepköröket elválasztani egymástól

Kosza rámutat, a vállalkozók rendszeresen elkövetik azt a hibát is, hogy nem alkalmazottakat, hanem újabb, hozzájuk hasonló vállalkozókat alkalmaznak. „Ha a cégnek projektemendzserre van szüksége, a vállalkozó végül inkább egy kisebb tapasztalattal rendelkező, de ambíciózús, magas kockázati hajlandósággal és nagy magabiztossággal rendelkező személyt fog alkalmazni” – írja. Hozzáteszi: „így nem egy kimért, részletekre figyelő projektmenedzsernek ad lehetőséget, hanem gyakorlatilag egy másik vállalkozónak, akárcsak ő. Emiatt a projektek nehezen fognak megvalósulni, csúszásokkal, csapattal kapcsolatos problémákkal, valamint fölösleges kockázatok vállalásával”.

A szakértő szerint a vállalkozók energikus természetükből adódóan nem tudnak feladatokat delegálni, sem szerepköröket elkülöníteni egymástól. Sőt, gyakran el sem ismerik a vállalatnál létrejövő szerepkörök fontosságát, „mindig azt gondolják, hogy az ő vállalatuk teljesen más, nem hasonlítható más cégekhez” – írja. Kosza szerint a cégvezetők ezért is esnek abba a hibába, hogy azt gondolják, nincs azzal semmi baj, ha olyan munkatársat vesznek fel, akinek egyszerre több szerepkörben, több területen is dolgoznia kell. „Elfelejtik, hogy a megfelelő kompetenciákhoz specializálódásra van szükség elsősorban” – mutat rá.„A vállalkozásoknál az alapítást követő első években főként mindenes személyek dolgoznak. Olyan, a vállalkozó által alkalmazott személyek, akik egyidőben végzik a könyvelést, de foglalkoznak a humán-erőforrással is, dolgoznak az eladási osztályon, de közben a logisztikát is koordinálják. Miért? Azért, mert a könyvelésen dolgozó lány elég okos ahhoz, hogy a HR-es feladataival is megbírkózzon, vagy mert az eladási osztályon dolgozó fiú úgyis a telefonon lóg egész nap, úgyhogy a kiszállítást végző sofőrökkel is tudja tartani a kapcsolatot” – írja Kosza, aki szerint a felsorolt esetekben az a közös, hogy bár az alkalmazottak nagyon sokat dolgoznak, de rendkívül hatékonytalanul, és gyenge eredmények mellett végzik a munkájukat.

A munkaerő-toborzás egy kompetencia, nem előjog

A hazai üzleti élet realitásai mögött Kosza véleménye szerint az húzódik meg, hogy a vállalkozók úgy gondolják, a munkájuk során elegendő saját megérzéseik követése, és a vállalkozónak egyik alapvető előjoga kiválasztani azokat a személyeket, akikkel a jövőben együtt kíván dolgozni.A szakértő szerint viszont a vállalatok toborzási folyamatait szakemberekre kellene bízni, a vállalattulajdonosoknak pedig olyan szakmailag felkészült személyeknek kellene delegálniuk a kiválasztási feladatokat, akik helyesen el tudják készíteni az új alkalmazott profilját. „Egy teljesen más kérdés az, hogy a vállalkozónak lehetősége adódik egy végső interjúra a legjobb 2-3 jelölttel” – mutat rá.

A klaszikus dilemma a szív és az ész között

A vállalkozók más anyagból készültek, mint a nagyvállalatoknál edződött üzletemberek: ők ugyanis szívből-lélekből alapítanak vállalatot, és minden energiájukat annak szolgálatába állítják, anélkül, hogy különösebben érdekelné őket a szabályok, a praktikák, vagy az ajánlások betartása. „Emiatt nem is tudják objektív módon értékelni saját vállalkozásukat, és nem helyesen mérik fel a saját alkalmazottaikat sem” – magyarázza. Hozzáteszi: a szívvel meghozott döntések egy adott pillanatban a racionalitás próbáját is kiállják, de legtöbbször így is megbélyegezhetik a vállalkozást.