Választások előtt a robosztus brit gazdaság

Sok fejlett ipari ország tekint irigykedve a robusztus ütemben növekvő brit gazdaságra, és ezeknek az országoknak a politikusai is szívesen vágnának bele választási csatába olyan makrogazdasági mutatókkal, amilyeneket a csütörtöki parlamenti választásokra készülő Nagy-Britannia mutathat fel. A brit gazdaság sem szabadult még meg azonban a globális pénzügyi válság utáni mély recesszió komor örökségétől.A brit hazai össztermék (GDP) értéke összességében most már 4 százalékkal meghaladja a recessziós évek előtt, 2008 első negyedében mért legutóbbi csúcsértéket. A brit statisztikai hivatal jelenleg érvényes becslése szerint az akkori csúcs és a 2009 második negyedében elért mélypont között 6 százalékkal zuhant a brit GDP-érték.A tavalyi negyedik negyedévben az egy főre jutó hazai össztermék reálértéken 4,8 százalékkal volt magasabb, mint 2010 második negyedévében, amikor a most leköszönő konzervatív-liberális brit koalíció kormányra került. Martin Wolf professzor, az egyik legelismertebb, nemzetközi tekintélyű brit közgazdasági szakíró, a Financial Times gazdasági szerkesztője kimutatta ugyanakkor, hogy a fejenkénti nemzeti jövedelem 2014 negyedik negyedévében, reálértéken számolva valójában ugyanott járt, ahol 2007 első negyedévében is volt, és csaknem 16 százalékkal elmaradt attól a szinttől, amelyet akkor érhetett volna el, ha a brit gazdaság 1955 és 2007 közötti növekedési pályája nem törik meg.Wolf professzor szerint ráadásul a globális pénzügyi válságot követő mély recesszió óta végbement, egyre robusztusabb kilábalás sem szűkítette ezt az elméleti különbséget, és jórészt ez magyarázza, hogy a brit gazdaság növekedése ellenére – amely a leggyorsabb a hét vezető ipari hatalom (G7) csoportján belül – miért tapasztalható széleskörű választói elégedetlenség az általános nagy-britanniai életszínvonallal kapcsolatban.A Nemzetközi Valutaalap (IMF) mérési módszerei alapján a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó brit hazai össztermék 2014-ben az amerikai szint 72 százaléka volt, miközben Németországban 84 százalék, a brit politikusok által sokszor elrettentő gazdasági modellként emlegetett Franciaországban pedig 74 százalék ez az arány.Martin Wolf professzor szerint ennek alapján „fantáziálás” George Osborne brit pénzügyminiszter azon jóslata, hogy 2030-ra Nagy-Britannia válhat a legtehetősebb országgá a világ vezető ipari hatalmai között.Londoni elemzőházak szerint mindazonáltal Nagy-Britannia legalábbis Németországgal helyet cserélhet ezen az időtávon belül.Az egyik legtekintélyesebb citybeli gazdasági-üzleti elemzőcég, a Centre for Economics and Business Research (CEBR), amely minden évben összeállítja hosszú távú prognózisát a világ vezető gazdasági erőcentrumainak sorrendjéről a fejenkénti nominális GDP alapján, idei előrejelzésében azt jósolta, hogy Németország – a legnagyobb euróövezeti gazdaság –, amely sokáig a világ a harmadik legnagyobbja volt, jelenleg pedig a negyedik helyen áll, 2030-ra a 7. helyre csúszik vissza, és addigra – 1954 óta először – Nagy-Britannia is megelőzi. Ha azonban Skócia időközben elszakad az Egyesült Királyságtól – ahogy azt a skót kormány a szeptemberi függetlenségi népszavazás elvesztése ellenére továbbra is tervezi –, akkor a CEBR számításai szerint a német-brit helycserére 2037-ig várni kell.A konzervatív-liberális brit kormánykoalíciónak azonban nem 15, még kevésbé 17 év alatt, hanem a csütörtöki parlamenti választásokig kellene meggyőznie a brit választókat eddigi gazdaságpolitikájának sikerességéről. (mti)