Több nevezés, eggyel több versenykategória, amerikai sztárok, meleg mediterrán eső, láthatóan kevesebben villognak a táblagépeikkel és némi főhajtás azelőtt, hogy nem igen tudjuk, mi lesz ezután a reklámiparban és a médiában.
Így foglalhatnám össze a Cannes Lions első napjának legfőbb fejleményeit.
A Samsung a legújabb okostelóit és óráit kölcsönzi, az pedig, aki a szervezők szerint az év hirdetője, egész napos ingyen süti- és kávészolgálatot tart. A kínaiak ismét standdal nyomulnak, nem egészen érthető miért, aztán némi beszélgetés után kiderül: érdekli őket, kik azok a kínaiak, akik nemzetközi ügynökségeknél dolgoznak. Bölcs! Korea is külön standdal nyomul, Puerto Rico pedig egyféle fiskális paradicsomként pozícionálja magát a produkciós vállalatok számára.
Lesz brazil nap is, ami egészen érdekesnek ígérkezik. A legnagyobb élmény, hogy az idei kulcsszavak, legalábbis egyelőre, elmaradtak. Hacsak az nem számít szakmai paradigmának, hogy nem tudjuk, mi lesz. A média változik, a technológia is, a Z generációról azt tudjuk, hogy nem igazán tudjuk, mi lesz velük, ha felnőnek, mi marad meg bennük abból, amit fogyasztanak. A térkép tisztán mutatja, hogy aki nem vállal kockázatot, az nem nyerhet, aki sokat kockáztat, jó eséllyel veszít. Igazságok feletti igazságok dominálják a cannesi reklámosok közérzetét. Senki sem nagyon lelkes, ez egyféle pszichológiai korrekciója lehet annak a technológiai és közösségi médiás eufóriának, ami a korábbi éveket jellemezte.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!