A szakembereket meg kell fizetni, nincs mese

Kaszás Anikó (Szeged) – a Transcommers Kft. tulajdonosa és ügyvezetője, az Effekta Hungary Kft. ügyvezető igazgatója

„Szegedről érkeztem, de a Vajdaságban születtem, tehát mondhatom, hogy két hazám van. Villamosmérnök vagyok, ez nem igazán női szakma, amikor én kezdtem, akkor meg pláne nem volt az. Szegeden van cégünk, amelyet a férjemmel közösen irányítunk. Alapvetően gyártással foglalkozunk, profilunk szünetmentes tápegységek gyártása, majdnem 100 százalékban német piacra. Azt szoktam mondani, hogy mi álomgyár vagyunk, hiszen van egy K+F részlegünk, ahol egyedi termékeket fejlesztünk és dobunk piacra.”

Nagy István (Szabadka) – a Yumol Kft. tulajdonosa és elnöke

„A szabadkai székhelyű Yumol Kft. építőipari és szakipari munkát végző vállalat tulajdonosa vagyok. A múlt században, 1987-ben alapítottuk a céget. A besorolásunk – kis- vagy középvállalkozás – a szabályozásoktól függően változott ez alatt a 27 év alatt. A szakma mivolta miatt mi nem műhelyben dolgozunk, hanem folyamatosan vándorolunk, épületről épületre. A fő tevékenységi körünk régi épületek revitalizációja, adaptálása és rekonstrukciója.”

Telek József (Martonos) – paprika és fűszertermelő vállalkozó

„Egy vajdasági, Martonos nevű kis faluból származom. A földjeink határosak a röszkei földekkel, tehát a szegedi paprika tájkörzetéhez tartoznak. Éves szinten 80-100 hektáron termelünk paprikát, a magyarországi Penny Market kizárólagos beszállítói vagyunk. 900 hektáron termelünk saját szervezésben, jelentős mennyiségben szállítunk petrezselyemlevelet, spenótlevelet és kaporlevelet, ami éves szinten 1600 tonnát jelent.”

Tamás Péter (Temesvár) – a Tifel Kft. ügyvezető igazgatója, a T&S Handel GmbH cégvezető-tulajdonosa

„Temesvári vagyok, igazi régi temesvári családból. A Tifel cég, valamint a T&S Handel GmbH tulajdonosa vagyok. Inkább Stuttgartban élek. Akik bánságiak, mind jól ismerik a Tifel céget, hiszen egy nálunk nagyon ismert vállalatról van szó, amikor festékekről és környezetbarát lakkokról beszélünk. A gyárat 1993-ban alapítottuk, nagyon sikeres középvállalkozássá nőtte ki magát. A téli hónapok gyérsége miatt ugyanakkor borokat is elkezdtünk forgalmazni.”

Kezdd a legnehezebbel!Élvezd a munkád!Ne félj a kudarctól!Folyamatosan tanulj!

Mennyire sikerült implementálni a saját életükben a sikeres vállalkozók alapelveit?

Kaszás Anikó: – „Én azt hiszem mind a négyet alkalmazzuk nap mint nap a vállalkozásunkban. Azt szoktam mondani, hogy bárhol vállalkozunk manapság a világban, a három V-vel meg kell küzdeni. Ezek a vevő, a versenyhelyzet és az állandó változás. Szerintem ez az utóbbi a mi generációnknak már egyre nehezebb, a fiataloknak talán könnyebb lesz. Mi szakoktatással is foglalkozunk, teljesen önös célból, hiszen a legjobbakat felvesszük. A diákoknak azt szoktam mondani, hogy a szíveddel gondolkodj és az agyaddal érezz. Csak azt szabad csinálnod, amit élvezel, ami a szívednek, a lelkednek jó. Viszont nagyon higgadt, pontos terv kell, hogy ezt megvalósítsd.A problémákkal és a kudarccal csak addig szabad foglalkozni, amíg levonjuk belőlük a megfelelő következtetéseket. Nem szabad megállni, összeroskadni és azon tépelődni, hogy mi lett volna, ha… Úgy gondolom, hogy a fiataloknak sem a sikert élvezetét kell megtanítani, hanem meg kell őket tanítani felállni.”

Nagy István: – „Mi főleg kivitelező vállalat vagyunk. Mindig azt vallottuk, hogy kereskedni nem tudunk. Azt szokták mondani, hogy a siker ösztökél, a sikertelenség ugyanakkor még inkább, hiszen ilyen helyzetben bizonyítani szeretnénk. Mi nem kísérletezünk új dolgokkal, nem tudunk új anyagot feltalálni ebben a szakmában, de alkalmazzuk azt, ami már létezik. Kísérjük, olvassuk az újdonságokat. A mi szakmánkban nagyon sok a kézimunka, például egy revitalizálás vagy felújítás esetében. Ilyen munkákban újat nem tudunk nyújtani, talán csak az anyagok felhasználásának tekintetében.” Telek József: – „A kilencvenes évek elején abban az országban, ami akkor még sokkal nagyobb volt, megpróbáltunk vállalkozni, úgymond a semmiből. Próbáltunk ügyeskedni, ahogy csak lehetett. Amikor nincs mit veszítenie az embernek, sokkal könnyebben megy bele bármibe. Folyamatosan tanulni kell, nem szabad ugyanazt a hibát kétszer elkövetni. Az emberekkel kapcsolatban azt gondolom, hogy mindenkiből ki kell hozni a legjobbat, de azon a munkahelyen, ahol a legjobbat tudja nyújtani. Ha valaki nem érzi jól magát egy bizonyos munkakörben, akkor nincs a közösség, a csapat segítségére.Rengeteg gépet fejlesztünk annak érdekében, hogy a saját technológiánknak megfeleljen. Talán azért van ez így, mert mindig jobb akarok lenni, mint a másik, hiszen ez visz minket előre.” Tamás Péter: – „Édesapám a nyolcvanas években Temesváron egy olyan festékgyárban dolgozott, ahol állandó robbanások voltak, ezért az volt az álma, hogy létrehozzon egy környezetbarát, víz alapú termékeket gyártó üzemet. Nyilván az álmok nagyon jól hangzanak, de az út nagyon nehéz. Ha az ember itt Romániában vállalkozik, állandó nehézségekkel küzd, de azokat le lehet győzni. Úgy gondolom, ha megvan a hozzáállás, hogy a minőség kedvéért valami jót tegyél az asztalra, akkor sikeres is leszel. A mi cégünk ezt a mai napig követi, próbálja megvalósítani. Húsz év elteltével a multik – sorolhatnék itt hatalmas kémiai cégeket, amelyek megérkeztek Romániába – nem tudtak legyőzni, mert mi foglalkozunk az ügyfelekkel, az emberekkel, és megpróbálunk mindenre odafigyelni.”

Miért vonzó önök számára a romániai piac? Miért szeretnének itt dolgozni?

Kaszás Anikó: – „Mindig célzunk meg réspiacokat is. Nem vagyunk nagy cég, de egyedi termékeket gyártunk, itt pedig, ahogy hallottam, az áramellátással és a feszültségstabilitással akadnak olyan gondok, amelyek a meglévő gépparkot is tönkretehetik. Ezért gondolom, hogy ezeknek a termékeknek itt lenne piaca.” Nagy István: – „Mindig kutatunk az új piac iránt, bárhol, ahol lehetőségünk van bemutatkozni, új megbízást találni. Fel szeretnénk kutatni a romániai piacot is: megtudni, mekkora igény van a tevékenységünkre, milyen pályázási lehetőségek léteznek.”

Telek József: – „Partnert szeretnénk találni a romániai piacon. Épp itt volna az ideje, hogy minőségi javulás álljon be a paprikafogyasztást illetően. Beszállítói vagyunk a Nestlének, különböző levesporok, ízesítőszerek készítéséhez is szállítunk fűszernövényeket. Ebben az irányban is szeretnénk előrelépni.” Tamás Péter: – „Én temesváriként elmondhatom, hogy Romániában még rengeteg tennivaló van. Nagyon fontos az is, hogy nem egy kis országról beszélünk. A nehézségeket én abban látom, hogy a Temesvár melletti gyárunkból például a nagy esőzések alkalmával negyedóránként vették el az áramot. A lehetőségekért vagyunk itt. A munkaerő relatív olcsó, igen képzett, ha megtalálja az ember.”

Hogyan tudják összehozni a családot?

Kaszás Anikó: – „Nekem általában legkésőbb 6 órakor kezdődik a napom, ha este 10-kor abba tudok hagyni mindent, akkor az jó. A Csongrád Megyei Iparkamaránál is dolgozom, de megszoktam ezt a pörgést. Az ember már egy idő után, ha nincs meg a megfelelő nehezék rajta, nem érzi jól magát.Ma már két felnőtt fiam van, de sokkal nehezebb volt, amikor a gyerekeim kicsik voltak. Akkor azt mondtam: nem tudnak annyit fizetni, hogy legalább napi négy órát ne tudjak a gyerekeimmel tölteni.” Nagy István: – „Azt gondolom, hogy a problémáink hasonlóak. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a feleségemben egy nagyon jó partnert találtam, aki kibírta azt a 27 évet, mióta magánvállalkozó vagyok. Elfogadtuk az elején, hogy mindent alárendelek a munkának. Az én dolgom a munka volt, a feleségemé a család összefogása.” Telek József: – „Nekem három fiam van. A nagyobb Budapesten tanul. Nagyon örülök, ha például a németországi üzleti utakra elkísér, hiszen magyarul és szerbül jól beszélek, németül nem annyira. A középső fiam mezőgazdasági mérnöknek tanul, ezért bízom benne, hogy a vállalatnál dolgozik majd. A kisebb fiam még nyolcadikos, de elég kommunikatív – nyilván nem az apja fia – bízom benne, hogy megtalálja ő is a helyét.”

Tamás Péter: – „Nincs családom, de nagyon nehéz az ide-oda utazgatás. De szerencsés vagyok, mert nagyon jó csapatom van itt Temesváron. A fiataloknak azt tanácsolnám, hogy figyeljenek oda a szervezésre. Ez nagyon fontos.”

Hogyan próbálják a saját belső közösségüket építeni? Mit tesznek a helyi közösség érdekében?

Kaszás Anikó: – „Nagyon sokat áldozunk vállalaton belül csapatépítésre. Szoktunk évente 2-3 céges bulit tartani, szerintem ez a titok kulcsa. A helyi közösség szintjén próbálunk sok rendezvényt támogatni. Szakoktatással is foglalkozunk, fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok számára tudjunk iránymutatást nyújtani, lehetővé tenni az itthoni boldogulásukat.” Nagy István: – „Romániában sem és Szerbiában sem olyan magasak a bérek, mint nyugaton, ezért nagy a munkaerő kivándorlás. A mi cégünknél viszont szerencsére nem nagy a fluktuáció, volt olyan alkalmazottunk, aki az első naptól nálunk dolgozott, és tavaly tőlünk ment nyugdíjba. A vállalat úgy működik, mint egy nagy család. Nagyon fontos, hogy az alkalmazottaknak biztonságot tudjunk nyújtani, azzal dicsekedhetünk, hogy a 27 év alatt soha nem kellett valakit hazaküldeni azért, mert nincs munka.” Telek József: – „Szerintem olyan egy cég, amilyen a tulajdonosa. Ha egy céget rosszul építünk fel, akkor az úgy is működik. Meg kell fizetni a szakembereket, nincs mese. Együttműködünk a magyarkanizsai mezőgazdasági iskolával, akik az oktatásban figyelembe veszik azt, hogy a jövőben milyen szakembereket tudnánk alkalmazni. Az igényeknek megfelelően indítják a tagozatokat.” Tamás Péter: – „A hangulat nálunk is családi, de azért a tapasztalataim szerint nem szabad túlzásba esni, mert ilyen esetekben van, hogy lustul is a ”család„. Nem dicsekvés, de több szervezetet is, kisebb összegekkel, de támogatunk. Véleményem szerint ez egy nagyon lényeges pont.”