Hova kellett volna befektetni 36 éve? Buffett rekordhozama és az alacsony béták

2012. október 5. – 04:34

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Ha a befektetőknek lehetőségük lenne egy időgép segítségével visszautazni az időben 1976-ba, melyik részvényből vásárolnának, és miért?

Ha a befektetőknek lehetőségük lenne egy időgép segítségével visszautazni az időben 1976-ba, melyik részvényből vásárolnának? Az amerikaiak számára a válasz egyértelmű: a legmagasabb, kockázathoz igazított hozam nem egy technológiai szektorból származó cég, hanem a Berkshire Hathaway vállalat részvényeivel lenne elérhető.Az elmúlt 36 évben Warren Buffett vállalkozása jobb teljesítményt nyújtott, mint bármelyik befektetési alap, amely túlélte ezt a hosszú időszakot. A New York University és az AQR Capital Management azonosították azok a tényezőket, amelyek az omahai cég rendkívüli szárnyalásához vezettek.

Mennyire kiemelkedő az eredmény?

Nagyon. Hasonlítsuk össze a Berkshire Hathaway Inc részvényindexét az S&P 500 indexszel, amely Amerika 500 vezető részvényének a súlyozott átlaga, minden iparágból tartalmaz részvényeket, azokból is a legjobbakat. Az alábbi grafikonon ábrázoljuk a nyilvános tőzsdeinformációkat, amely 1965 óta mind a Berkshire Hathaway-ről, mind a Standard & Poor's 500 indexéről rendelkezésre állnak.

Jól megfigyelhető, hogy a különbség óriási. Az S&P 500-as indexének az átlaghozama 9,4%, míg a Berkshire Hathaway hozama átlagosan 20,2% évesítve. Az évtizedek alatt folyamatosan növekvő hozamkülönbség a kamatos kamat hatásának köszönhető, ami exponenciálisan, tehát egyre gyorsuló mértékben növeli az összegyűlt tőke összegét.

Az ilyen nagy különbségek ábrázolására találták ki az úgynevezett logaritmikus skálát, amely segítségével a hozamot ábrázoló tengelyen nem lineárisan (arányosan) növekszenek a számok, hanem exponanciálisan (növekvő ütemben), tehát minden egyes azonos méretű fokozat egy tízszeres szorzót jelent. Egy ilyen grafikonon ábrázolva az adatsort a következő ábrát kapjuk:

Könnyen leolvasható: Warren Buffett befektetési cége átlagosan több, mint kétszer akkora átlaghozamot ért el, mint a S&P 500 index.

Mi a titok?

Ahhoz, hogy megértsük Mr Buffett sikerének a titkát, szükség van egy kis befektetési elméletre. A közgazdaságban a részvényeket a piaci mozgással szembeni érzékenység alapján vizsgálják. A béta az egyes értékpapírok kockázatának a mértékét tükrözi. Az 1-nél nagyobb bétájú részvények hajlamosak felnagyítani a piac mozgását, a 0 és 1 közötti béták azt jelentik, hogy az értékpapír ugyanabban az irányban mozog, mint a piac, de a mozgás az átlagosnál kisebb. A befektetési modell szerint a tőketulajdonosok nagyobb hozamot igényelnek a volatilisebb – és így nagyobb kockázattal rendelkező részvények esetén. A probléma a modellel az, hogy hosszú távon elrugaszkodik a realitás talajáról. Az alacsony bétájú részvények jobban teljesítettek, mint a magasabb együtthatóval rendelkezők, ha a kockázathoz igazítjuk a hozamokat. Az elmélet szerint az anomáliát úgy lehetne feloldani, hogy alacsony-bétájú részvényeket vásárol a befektető, és úgy fokozza a hozamot, hogy pénzt kölcsönöz – szakzsargonnal érve tőkeáttételt alkalmaz. A valóságban a befektetők azonban nem alkalmaznak ilyen stratégiát. A nyugdíj- és a befektetési alapok nem kölcsönözhetnek pénzt, így csak a magas bétájú értékpapírokkal tudják nyereségesebbé tenni a portfóliójukat. Az eredmény pedig az, hogy figyelmen kívül hagyják az alacsony bétájú részvényeket, így ezek alulértékeltté válnak.

Hogy lehet ebből hasznot húzni?

Mr Buffett kihasználta az anomáliát. Mindig is tudta, mikor vásároljon be a tőzsdén: 1980-ban az „új-kóla krízis” idején szerzett be Coca-Cola részvényeket, a General Electric ben a 2008-as pénzügyi válság idején vált résztulajdonossá. „Sokkal jobb egy csodás céget fair áron megvásárolni, mint egy fair vállalatot csodás áron” – nyilatkozta egyszer. Óvakodott az általa volatisnek megítélt szektoroktól, mint a technológiai, mert úgy vélte, hogy ezen a területen egy cég nem tud fenntartható kompetitív előnyökre szert tenni.

Tőkeáttétel nélkül Mr Buffett eredménye nem lenne annyira lehengerlő. A kutatók viszont azt becsülik, hogy a vállalat befektetéseinek átlagosan 60%-a adósságból volt finanszírozva, ami nagyban segítette a nem mindennapi hozam elérését. A cég olcsón tudott hitelt kapni: 1989 és 2009 között az adóssága AAA besorolást kapott a hitelminősítőknél, ami a lehető legmagasabb. Különböző stratégiáknak köszönhetően átlagosan 2,2%-os kamatrátán sikerült finanszírozni a tartozást, ami 3%-kal alacsonyabb, mint az amerikai kormányzat kötvényei után fizetett ráta.A Berkshire hatalmas előnyre tett szert azáltal is, hogy a finanszírozása stabil volt az évek alatt: hosszú távú kölcsönöket szerzett, így akkor sem változott jelentősen a költség, amikor a részvényei alulteljesítették a piaci átlagot.Ez a két tényező: a portfólió alacsony bétája és a tőkeáttétel megmagyarázzák a rendkívüli hozamot a tanulmány szerzői szerint. Ez persze kevés ahhoz, hogy ki lehessen jelenteni: a hosszan tartó sikersorozat megismételhető egy hasonló stratégiával. Ahogy a közgazdászok is jelzik: a titkot Mr Buffett már fél évszázaddal ezelőtt felfedezte és gyakorlatba is ültette. A tanulmány eredményeiről a The Economist The secrets of Buffett’s success című cikke alapján számoltunk be, a diagramokat pedig Warren Buffett internetes oldaláról kölcsönöztük.

Nélküled nem tudunk működni

A Transtelex egy órányi működése nagyjából 80 lejbe kerül. Az olvasói mikroadományok azonban nem tartanak ki a hónap végéig. Legyél te is a támogatónk, csak veled együtt lehet Erdélynek saját, független lapja.

Támogató leszek!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!