Hova vezet az automatizált tőzsdei kereskedés?

Az elmúlt időszakban sokat lehetett hallani arról, hogy különböző profilú vállalatokból álló konzorciumok hatalmas összegeket áldoznak az adatforgalmi infrastruktúra fejlesztésére. A legutóbb megvalósult ilyen beruházás értéke mintegy 450 millió dollárra tehető. Az invesztíció során a Csendes-óceán ázsiai térségében lehelyezett 7 800 kilométer kábel több olyan gazdaságilag fejlett régiót köt össze, mint Tokió, Szingapúr vagy Malajzia. Az infrastrukturális fejlesztés az adatforgalom alig érzékelhető gyorsítását hivatott szolgálni: az augusztusban üzembe helyezett nagy átviteli kapacitású kábelek az azelőtt üzemelő hálózat teljesítményét csupán három ezredmásodperccel múlják felül.

Egy másik nagyszabású terv keretén belül 16 ezer kilométer kábelt fektetnek le London és Tokió között a Sarkvidéken keresztül. A beruházás célja a meglévő hálózat válaszidejének csökkentése 230 ezredmásodpercről 170 ezredmásodpercre. Ebben az esetben a költségek meghaladhatják akár a három milliárd dollárt is. Kiknek éri meg ekkora összeget áldozni csupán 0,06 másodpercért?

Dollármilliókban mért másodpercek

Tény, hogy az új hálózat által javul a telekonferenciák, az interaktív online oktatás minősége, felgyorsulnak az élő távsegítség-kérések, de olyan csekély mértékben, hogy az nem indokolja a csillagászati összegek befektetését. A kérdés megválaszolásához olyan területen kell kutakodni, ahol a másodperc tört részét dollármilliókban lehet mérni. Valószínűleg mindenki egyetért azzal, hogy egy lehetséges ilyen szektor az algoritmusok uralta tőzsde, ahol néhány milliszekundumos eltérés óriási összegek sorsáról dönthet. Példaértékű, hogy még az augusztusi uborkaszezonban is a New Yorki Értéktőzsdén naponta 3,3 milliárd részvény cserél gazdát – azaz másodpercenként több mint 100.Visszatérve egy előbbi kijelentéshez, nem túlzás azt állítani, hogy a tőzsdéket a kereskedési szoftverek uralják: egyes kimutatások szerint a világ legnagyobb tőzsdéinek forgalmát javarészt robotok bonyolítják le. A New Scientist tudományos folyóirat felmérése szerint a jelenlegi piaci viszonyok mellett a robot-brókerek akár 5%-al is jövedelmezőbbek lehetnek, mint humán társaik – magától értetődő, hogy a legnagyobb piaci szereplők élnek ezzel a lehetőséggel, és egyre szélesebb körben alkalmazzák a számítógép vezérlésű tőzsdecápákat. Twitterező robotok A számítógépek az utóbbi 30 évben hatalmas fejlődésen mentek keresztül, olyannyira, hogy az árupiacokon a szén helyét átvette a szilícium. Ezzel együtt fejlődtek a tőzsdén használt kereskedési szoftverek is. Az elektronikus utasításokat kezdetben a kis volumenű megbízások teljesítésére használták a brókerek, gyakorlatilag a tőzsdei üzletkötők tehermentesítésére – akik így a nagy volumenű, tehát nagyobb odafigyelést és piacismeretet igénylő megbízások végrehajtására koncentrálhattak. Mára már a szoftverek kinőtték magukat, és a tőzsdei tranzakciók lebonyolításánál alkalmazott technológia nem korlátozódik ilyen minimális szerepre. Léteznek manapság olyan rendszerek, melyek képesek Twitter-bejegyzéseket figyelni, és ezek függvényében döntéseket hozni. Továbbá fellelhetőek olyanok is, amelyek próbavásárlások során mérik fel az adott áron valóban jelenlevő volument, és ha szükséges, szabványosított méretű vásárlásokat hajtanak végre, hogy működésük kevésbé legyen feltűnő – és mindezt emberi beavatkozás nélkül.

A világ vezető tőzsdéin az utóbbi néhány évben elterjedt megoldás alapját a „high frequency trade”, azaz magas fordulatszámon történő kereskedés képezi. Mint ahogyan azt a neve előrevetíti, az eljárás lényege abban áll, hogy valamilyen piaci eseményre – árelmozdulások, forgalom, hírek bejelentése stb. – villámgyorsan reagálva az algoritmusokon alapuló rendszer akár több ezer vételi vagy eladási üzenetet küld másodpercenként.

Ilyen jellegű megbízásokat a különböző tőzsdei közvetítő portálokon keresztül bárki tehet díjfizetés ellenében, a leggyorsabb tranzakciókat végző gépek azonban a legtőkeerősebb cégek tulajdonában vannak és üzemelnek. A pénzpiacok emiatt kétszintűvé váltak: a költséges gépeket megengedni nem tudó átlagos traderek a külső körbe szorultak. Egyes becslések szerint az Amerikai Egyesült Államokban működő 2000 befektetési cég 0,2%-a foglalkozik algoritmikus kereskedéssel, azonban ez a pár vállalatból álló csoport adja a tőzsdei forgalom közel 70%-át. Mivel jár a humán tényező kizárása? Nem ez az egyetlen negatív hozadéka az algoritmikus tőzsdézés térhódításának. Az emberi beavatkozás nélkül zajló adásvétel jelentősen növeli a piac likviditását, ugyanakkor komoly kockázatokat is rejt. A magasfrekvencia-kereskedéssel járó óriási sebesség és adatforgalom veszélyezteti a piacok kereskedési platformjainak integritását: egyre gyakrabban hallani a tőzsdék átmeneti kimaradásairól, amiket a különböző tőzsdefelügyeleti szervek a rendszerek túlterheltségével magyaráznak.Továbbá nagyságrendekkel megnőtt a számítógépes hibák veszélye is. A legjobb példa erre a pénzügy történelmébe Flash Crash néven bevonult eset. Az esemény 2010. május 6-án történt: az amúgy is gyenge napon egy nagy befektetési alap egy szokatlanul nagy kontraktuscsomag eladása mellett döntött, amivel kiszívta a piacról a kevés számú vásárlót. A fejleményeket érzékelve a komputeres kereskedési rendszerek agresszív értékesítésbe kezdtek, amivel felnagyították az alap eladásának hatását, és beindították az óriási áresést. Mindössze húsz perc leforgása alatt 9%-kal zuhantak az amerikai tőzsdeindexek, és hasonló mértékben lengtek ki a devizaárfolyamok is. A Flash Crash azóta kisebb méreteket öltve többször megismétlődött. Az észak-karolinai Progress Energy nevű cég részvényei ok nélkül és helyrehozhatatlanul zuhantak 90%-ot, de még az Apple-lel is megtörtént, hogy értékpapírjai négy százalékot estek mindössze fél perc alatt. Ezek az előzmény nélküli és a piaci kontextustól független zuhanások mára már mindennapossá váltak.Ezek között található több, kimondottan szórakoztató eset is. Az egyik ilyen a Boeing nevéhez kapcsolódik: nemrég az interneten elterjedt egy téves hír, miszerint a repülőgépgyártó vállalat, különböző okok miatt a csőd szélére jutott. A nagy befektetési alapok igájában levő hírolvasó kereskedési szoftverek a „Boeing” és „csőd” kulcsszavakra reagálva azonnal a vállalat részvényeinek eladásába kezdtek. Egy kis idő elteltével kiderült, hogy a csődről szóló híreszteléseknek semmi igazságalapjuk nincs, azonban az már semmit sem változtatott a tényeken: a szoftvereket alkalmazó cégek jelentős veszteségeket könyveltek el, ugyanakkor komoly károk érték a Boieinget is, ugyanis a nagy volumenű eladássorozat következtében a vállalat részvényeinek árfolyama számottevően csökkent.

440 millió dollárnyi rejtett költség

Az elmúlt egy év legköltségesebb esetét a Knight Capital kereskedési vállalathoz lehet kötni. A brókercég a tőzsdén kereskedett alapok, azaz EFT-k egyik legnagyobb árjegyzője.

Az idei év első negyedévben az ETF-ek forgalmának például 17%-át adta a vállalat. A csoport azonban augusztus elején komoly bajba került, egyik újonnan bevezetett tőzsdei kereskedő robotjuk ugyanis technikai hiba miatt több téves kereskedési megbízást adott ki. Számtalan értékes és teljesen értéktelen részvényre kötött ügyletet, a Fordtól az American Airlines-ig, percenként tízmillió dollárt fecsérelve el. A programot 45 perc randalírozás után állították le, ami alatt az 440 millió dollárnyi veszteséget termelt. A Knight Capital részvényei ezt követően 72%-ot estek, és a csőd elkerülését csak a segítségére siető nagy brókercégeknek köszönheti.

Idővel beindul a piac önszabályozó mechanizmusa

Az ilyen és ehhez hasonló szerencsétlenségek elkerülése végett az Egyesült Államok, az Európai Unió és Nagy-Britannia több alkalommal is célul tűzte ki az algoritmikus tőzsdei kereskedés szabályozásának szigorítását, azonban az események alakulása alapján úgy tűnik, nem voltak túl hatékonyak az illetékes felügyeleti szervek. Az eddigi fejleményekből az derül ki, hogy nem az állami kényszer lesz az, ami megregulázza a tőzsdéket, hanem a piaci szereplők költségkímélő magatartása – a hibák miatt keletkező hatalmas veszteségek arra késztetik őket, hogy áttanulmányozzák elektronikus kereskedési rendszereiket, és újragondolják szoftvereik tesztelésének folyamatát.