Devizahitel? Árfolyamfüggő export-import? Euróban meghatározott lakbér vagy mobilszámla? A kockázat a múlté! A Pénzcsinálók 10+1 pontja megoldásokat kínál, és forradalmat hirdet.
Kiáltványunkat három részre bontottuk: a lakosság és a vállalkozó szektor szintjén fogalmaztunk meg megoldási javaslatokat, de nem hagytuk ki a politikai elitet sem a megszólítottak sorából.
MIT TEGYEN A LAKOSSÁG?
1. Váltsuk le a régit – éljen a refinanszírozás!
A bukaresti politikai meccsek leginkább talán a devizahiteleseken csapódnak le: egy kormánybuktatás, államfő-felfüggesztés vagy alkotmánybírósági döntés elhalasztása és hopp! – az árfolyam máris az egekbe szökik, hiába védekezik ellene kézzel-lábbal a jegybank. 2007 óta a lej több mint 35%-ot gyengült az euróhoz, 83%-ot pedig a svájci frankhoz képest, a törlesztő részletek pedig ezzel párhuzamosan duzzadtak. Jelen körülmények között nem is csoda, hogy a bankok által kihelyezett pénz több mint 10%-át az ügyfelek nem törlesztik a hitelszerződésben megállapított feltételeknek megfelelően.
A fogyasztási és vállalati hitelezés szegmense – a hitelképes ügyfelek és előnyös ajánlatok hiányában – néhány éve mondhatni stagnál, az újonnan kihelyezett hitelek között szinte csak Első Lakás típusút és refinanszírozást célzó kölcsönöket találunk. A meglévő hitelek kiváltása valóságos trenddé vált a bankpiacon: szinte mindegyik intézet ajánl valamilyen megoldást az adósság súlya alatt görnyedező lakosok számára. Sőt, kedvezményeket kínálnak, ha egy konkurens banktól csábul át hozzájuk az ügyfél. A refinanszírozást segíti, hogy a kormány 2010 nyarán eltörölte az előtörlesztési díjat a változó kamatozású hitelek esetében, amely addig a fennmaradt hitel összegének akár a 10%-át is kitehette. Ezzel pedig megindult a verseny a bankok között: ki tud kedvezményesebb refinanszírozási ajánlatot nyújtani a más banknál lévő ügyfelek számára.
Az új hitel értéke, futamideje vagy éppen a valutája is eltérhet a kiváltott hitelétől. Alapszabály ugyanakkor, hogy egy hiteltípust ugyanolyan típusú hitellel lehet csak refinanszírozni. A bank az új hitelből kioltja a régit: ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az új hitelből visszafizetjük a régit, és ezentúl az új hitel részleteit kell törleszteni. Általában három cél vezérli a klienseket: – Hogy alacsonyabb kamatot fizessenek- Hogy csökkentsék a havonta fizetett összeget – ezt elérhetik egy alacsonyabb kamattal, vagy hosszabb futamidővel – Hogy több meglévő hitelt összevonjanak egy hitelbe, elkerülve a bankok közti „rohangálást”. Az ügyfélnek meg kell felelnie az új bank hitelnyújtási feltételeinek, és egyértelműen akkor éri meg váltani, ha az új hitel költségei – kamatokkal és jutalékokkal együtt – alacsonyabbak a réginél. Számolni kell vele, hogy az alacsonyabb kamat hosszabb törlesztési periódust von maga után. Nehézséget jelenthet még a jelzáloghitelek refinanszírozásában, hogy az ingatlanok az elmúlt évek során masszív értékvesztésen mentek keresztül, ezért pótlólagos garanciát kérhetnek az ügyféltől.
2. Tiltakozzunk az önkényes díjszabás ellen!
A környező országokból érkezők egyszerűen elképedve tapasztalják, hogy Romániában mindent euróban mérnek, de a bérek euróban kifejezve olyan nevetségesen alacsonyak, hogy ha rákérdeznek: elpirulva vált témát a romániai lakos (vagy végtelen panaszkodásba kezd). Miért állapítják meg a telefonszolgáltatók euróban a díjakat, miért árulják euróban az autókat a kereskedők, miért fizetjük a közös valutában a lakbért? Mert senki nem tiltakozik.
Gyakoroljunk nyomást, adjunk hangot annak, hogy ez nincs jól. Ha levelek százezrei érkeznek a multikhoz, mindenképpen el kell, hogy gondolkodjanak azon, hogy az árfolyamkockázatot nem lehet az ügyfelekre hárítani. Ha csak egy nagyvállalat is változtat a szokáson, az lavinát indíthat el, egy „határtalan lejesítési hullámot”! Tessék kérem forradalmat csinálni!
Lakbér átváltása lejbe
Elterjedt szokás, hogy a bért euróban fizettetik meg az albérlőkkel, noha a tulajdonos gyakran nem rendelkeznek semmiféle devizában lévő fizetési kötelezettséggel sem. Kolozsváron érdekes drágítási folyamat játszódott le néhány éve: az addig dollárban kifejezett lakbért egyik napról a másikra euróra váltották, az összeg azonban ugyanaz maradt. Az árak ezután is folyamatosan emelkedtek, egészen a válság szétterjedéséig, amikor a lakbér szárnyalása is alábbhagyott. A kereslet apadt, a lakástulajdonosok pedig kénytelenek voltak az árakat is korrigálni, és talán némi nyomás hatására hajlandóak lesznek a hazai pénznemben kifejezni azokat. Talán ehhez elegendő, ha a következő havi lakbér kifizetésekor a szomszédban lévő üresen álló, olcsóbb lakásra mutatunk.
3. Kérjük euróban a fizetésünket!
Adott az alábbi életkép: a cég, ahol dolgozunk, euróban szabja meg az árait vagy külföldi megrendelőnek dolgozik. Esetleg importtermékek forgalmazásával foglalkozik, az árfolyammozgásokat pedig az árak emelésén keresztül egy az egyben áthárítja az ügyfelekre. Nem furcsa, hogy mi mégis évek óta ugyanannyit keresünk? Valószínűleg igazságosabb lenne, ha ilyen céges környezetben az alkalmazottak is külföldi devizában kapnák a fizetésüket. Ha pedig erre nem lehet rávenni a főnököket, elmehetünk egy multihoz dolgozni, ahol eurós fizetésünkkel csak a lej további gyengülésének szurkolhatnánk. Ójessz.
MIT TEGYEN A VÁLLALKOZÓ?
4. Bízzuk a kockázatot a spekulánsokra, mi menjünk a biztosra!
Mire volt jó a hosszas tárgyalás, a kemény alkudozás, ha egy hirtelen, kedvezőtlen árfolyamváltozás elsöpri a nyereséget? A tőzsde (elméletileg) megoldást kínál erre: a devizára vonatkozó futures-ügylettel a jövő időben történő deviza vásárlására vagy eladására szerződünk, árát viszont már a jelenben tudjuk – így megszabadulhatunk a jövő bizonytalanságától. Bosszantó viszont, ha az árfolyam kedvezően változik. Ott van a devizára vonatkozó tőzsdei opciós ügylet lehetősége is: egy kis prémium összeg kifizetésével csak a lehetőségét teremtjük meg annak, hogy egy későbbi időpontban vehetünk, vagy eladhatunk egy másik fizetőeszközből, de ezt nem kötelező megtennünk. Sajnos a romániai tőzsdei piac nem elég likvid ahhoz, hogy megfelelően széles választékban lehessen ajánlatokat találni. Így ez inkább csak egy elvi lehetőség marad.
A hir24 által megkérdezett elemzők szerint praktikusabb a pénzintézethez fordulni, mert a bankközi devizapiacnak a tőzsdeinél jóval nagyobb a likviditása, bármilyen összegre és tetszőleges értéknapra köthető ügylet. A bankok a tőzsdeihez hasonló, esetenként annál kifinomultabb megoldásokat is kínálnak, a termék kiválasztásakor azonban érdemes lehet több pénzintézettől is ajánlatot is kérni.
Vigyázat: nem önmagában egy határidős vagy swap ügylet a megoldás, átgondolt kockázatkezelési stratégia nélkül az ügyletkötés önmagában akár ronthat is a helyzeten. – írja a Piac és Profit. A cégeknek pontosan ismerniük kell az ügyletek előnyeit-hátrányait, kockázatait és költségeit ahhoz, hogy felelős döntésekkel legyenek képesek kezelni az árfolyamkockázataikat.
5. Hárítsuk át a partnerre, vagy ha nem megy, az ügyfélre!
Ha túl macerásnak találjuk a tőzsde vagy a bankszektor által felkínált eszközök igénybe vételét, folyamodjunk a jól bevált módszerhez: az egységes tehermegosztás elvével az asztalt döngetve próbáljuk elérni a külföldi üzleti partnerünknél, hogy a mi fizetőeszközünkben határozzuk meg a termék, szolgáltatás árának legalább egy részét. Az is elképelhető lenne, hogy az árfolyam-ingadozásból adódó nyereséget, veszteséget megosszuk a másik féllel – így mindkét cégnek csökkenne a kockázata.Nem megy így? Megy másképp! Amennyiben a gazdasági szektor, a versenyhelyzet és a kereslet rugalmassága megengedi: emeljük árainkat olyan mértékben, hogy az fedezze az árfolyam rekordokat döntögető szintjéből fakadó veszteségeinket. Érdemes azonban csínján bánni ezzel a fegyverrel, ugyanis könnyen visszafele sülhet el, ha elidegenítjük a vásárlót a gyakori árváltoztatásainkkal.
Naturális fedezés: a devizaárfolyam kezelésének egyik módja lehet az is a Piac és profit szerint, ha a vállalat a működéséből eredő devizás tételeket megpróbálja egyensúlyba hozni. Ha a cég részben külföldi valutában exportál, akkor törekedhet arra, hogy a költségei is hasonló arányban devizában merüljenek fel. Ha importtal foglalkozik, törekedhet arra, hogy az árfolyamkockázatot az üzleti partnerekkel megossza, ezt szerződésben rögzítse, de ehhez persze szükségesek a partnerek is.
6. Utópiából realitást – devizás könyvvezetést Romániába!
Magyarországon a vállalkozások 2010-től szabadon dönthetnek úgy, hogy euróban vezetik számviteli nyilvántartásaikat és készítik el az éves beszámolóikat. A hazai pénznemben történő könyvvezetés esetén ugyanis az árfolyamváltozások még akkor is kockázatot jelenthetnek, ha a cég minden bevétele és költsége devizában merül fel.Egyrészt, az azonos összegű devizabevételek és ráfordítások év közben más és más összegnek feleltethetők meg. Másrészt, a devizás eszközök és kötelezettségek év végi átértékelése jelentősen befolyásolhatja az éves eredményt. A roppant praktikus megoldás sajnos nálunk még utópia: a 82/1991-es könyvelési törvény 3-as cikkelye kimondja, hogy a könyvelést román nyelven és a hazai pénznemben kell vezetni, a valutában keletkező tételeket pedig az illető pénznemben és lejben is fel kell jegyezni.
7. Együtt minden könnyebb – szövetkezzünk!
A kereskedelmi bankok egy bizonyos összeg, például 5000 euró fölött hajlandóak alkudozásba kezdeni a vételi-eladási árfolyamot illetően. De mi van, ha nekünk az összeg töredékére lenne szükségünk, és túl drágának találjuk az átváltási arányt? Itt a megoldás: fogjunk össze két-három másik céggel, és vásároljuk meg együtt a szükséges valutát, olcsóbban. Nagyobb összegek esetén a pénzintézetek vezetősége hajlandó a nemzeti bank referencia-árfolyamát alulról/felülről súroló átváltási arányba is belemenni.Az együtt könnyebb jelszó alatt a bankok profi devizakereskedői akár a legkisebb vállalatoknak is tudnak segíteni az árfolyamingadozásból fakadó kitettségük kezelésében. Látogassunk hát meg néhány hasonló szolgáltatás kínáló fiókot! A szakemberek a védekezési lehetőségek széles spektrumát biztosítják: devizaárfolyam információkat, azonnali egyedi árfolyam és devizaügyleteket, előnyös áron.
8. Váltsunk telephelyet!
Merjünk nagyok lenni! Ha már sehogy sem tudunk megbirkózni az óriási kilengéseket produkáló árfolyammal, egyszerűen költöztessük át a cégünk székhelyét egyik szomszédos országba! Erre az egyedüli tényezőre fókuszálva megvizsgáltuk, melyik lenne a legideálisabb telephely mobilis cégünk számára. A grafikonokból kitűnik, hogy bizony az árfolyam tekintetében is a keleti adóparadicsomként ismert Bulgária jelenti az ideális helyszínt. A bolgár monetáris hatóság ugyanis rögzített árfolyamrendszert használ, ezzel mintegy importálja a horgonydevizának számító euró árstabilitását. Azzal együtt, hogy lemond az önálló monetáris politikáról, irányadó kamatát a valutauniós bankközi kamatlábhoz, az Euriborhoz köti.
Az EU-n kívül eső szerb dinár és az ukrán hrivnya még talán a lejnél is erőteljesebb volatilitást mutat az euróhoz képest, így mielőtt még megfogant volna, el is vethetjük az átköltöztetés ötletét.
MIT TEGYEN AZ ORSZÁG?
9. Árfolyamgát a devizahitelesekért!
Románia lemásolhatná a Magyarországon alkalmazott megoldást: ott a devizakölcsönnel rendelkező ügyfelek kezdeményezhették az árfolyamgát igénybevételét. A pénzintézetek a svájci frank és az euró esetén is a hitelvétel környékén érvényes árfolyamot alkalmazzák, a kölcsön havi törlesztőrészletének árfolyamgát feletti részéből a kamatrészt elengedik, az adósnak csak a tőkerészt kell megfizetnie, de ezt is haladékkal, vagy a futamidő meghosszabbításával.A szomszédos államban nagy visszhangja volt az intézkedésnek, sok bank az ország elhagyásával fenyegetőzött, de végül lenyelték a javaslatot, és a kormány megegyezett a bankszövetséggel. Nemzetközi hangok is nemtetszésüket fejezték ki: de hát ez Románia számára nem lenne újdonság, kapunk így is eleget Nyugattól, most legalább értelmes célok elérése miatt szidnának.Az OTP Bank Románia saját elhatározásból például a svájci frankhitellel rendelkező ügyfelei számára ajánlja fel azt a lehetőséget, hogy két évig csak a kamatokat törlesszék. Ezzel együtt a bank hat hónapig egy százalékponttal lecsökkenti a kamatlábat is.
10. Rögzítsük az euróhoz az árfolyamunkat, egyszer és (majdnem) mindörökre!
A rögzített árfolyamrendszer esetében egy adott ország valutáját más ország (vagy csoport) valutájához rögzítik. Esetünkben a lej és az euró átváltási arányának a rögzítése lenne elképzelhető. A jegybank kötelezettséget kellene vállaljon, hogy az előre megállapított pályán tartja az adott valutát különböző devizapiaci műveletek végrehajtásával – ehhez komoly tartalékok kellenek, no meg hitelesség. Bár a konstrukció lehetőség ad a központi banknak arra, hogy időnként változtasson az átválási arányon, ha ezt túlzásba viszi vagy a piac számára már hiteltelenné válik a bejelentett szint, a rendszer napok alatt összeomolhat. A rögzített árfolyam kisebb-nagyobb mértékben korlátozhatja a monetáris politika mozgásterét is, például a kamat elkerülhetetlenül a referenciavaluta rátájához igazodik. De amúgy is magányos csónak vagyunk a tengerben, egy kis döntéshozatali korlát megérné, hogy hétköznaponként ne várjuk többé rettegve a 13 órát, amikor a Román Nemzeti Bank újabb és újabb rekord drága eurót jelent be.
10+1. Hiteles, együttműködő, kiszámítható politikát!
A felsorolt tíz pont talán egyikére sem lenne szükség, ha az ország vezetői végre felismernék: tetteiknek következményei vannak. Egy rosszul megfogalmazott előrejelzésre, egy antidemokratikusnak tűnő változásra, egy intézményi korlátokat áthágó politikus szavaira ma már érzékenyen reagálnak a pénzügyi piacok, és ezt csak erősítik a nemzetközi szervezetek is, akik minden ilyen lépésnél hangosan szisszennek fel. Szakértő kormányzással és együttműködésen alapuló, az ország gazdasági érdekeit szolgáló, kiszámítható politikával az árfolyam-ingadozást okozó faktorok egy része eltűnhetne, és közösen megegyezhetnénk például arról, hogy miként lehetne kivédeni a külföldi negatív hatásokat is.
Támogasd a Transtelexet egy kávé árával!
Munkánkkal minden nap magyar közösségeket tartunk képben, teret adunk helyi ügyeknek, és fontos erdélyi történeteket mutatunk be — függetlenül, szabadon. Ahhoz, hogy ezt továbbra is így tehessük, rád is szükségünk van.
Támogatom