Nem látni, hogy lesz Magyarországon növekedés vagy adósságcsökkenés

Magyarország a következő európai válságország, jövőre bóvli szintre minősítik le, a régióból a legrosszabb befektetési célpont. Ilyen, és ehhez hasonló kijelentések lepték el a szaksajtót az utóbbi hónapokban. És nem is csoda, hiszen a gazdaságpolitikát főleg az improvizáció fémjelzi, az intézkedések folyamatosan nemzetközi felhördülést váltanak ki. Azonban a régió többi országában is nehezen tudják megemészteni az eurózóna-válságot, a megszorítások okozta politikai bizonytalanság szinte mindenhol fellelhető. Miért mégis Magyarország a leggyengébb? Kis Csillát , egy magyarországi befektetési csoport makroelemzőjét kérdeztük.

Egyre többen rebesgetik azt, hogy Magyarország fog a legrosszabbul teljesíteni a régió országai közül, és akár bóvli szintre is leminősíthetik. Melyek ennek a legfőbb okai?

– Magyarország sokkal érzékenyebb a külső környezet változásaira, mint a régió többi országa. Ez két okból fakad: az exportnak sokkal nagyobb az aránya a GDP-ben, mint a régió bármely országában. Romániában ez 38%, míg ez Magyarország esetében 90%. A magyar exportcégek leginkább az autóiparban és a gépgyártásban tevékenykednek, ezek pedig sokkal érzékenyebbek a külső konjunktúrára. Hasonló exportszerkezettel rendelkezik még Szlovákia és Csehország is, viszont ha Romániát, Bulgáriát és Lengyelországot nézzük, ott sokkal nagyobb szerepe van az élelmiszerpiacnak és más, enyhébb érzékenységet mutató export-ágazatoknak.

A másik ok az eladósodottság. Magyarországnak mind az államadóssága, mind a teljes külső eladósodottsága rendkívül magas. A bruttó külső adósság a GDP 140-150%-a körül van, ez Romániában körülbelül 50%. Magyarországon a kormányzati adósság a GDP 80%-a körül van, a többi országban 30-40%-os átlagokat látunk, a régióban más ország nem igazán haladja meg a 60%-ot.

A gyenge teljesítményhez mennyire játszik közre a kormány gazdaságpolitikája?

– A felsoroltak mellett természetesen ott van a jelenlegi kormány sajátos gazdaságpolitikája is. Annak ellenére, hogy Magyarország ilyen borzasztóan sérülékeny és szüksége lenne támogatásra, tavaly lemondtunk az IMF hitelkeretünkről. Ez például Romániának megvan, pedig a helyzete sokkal kedvezőbb. A jelenlegi gazdasági intézkedések nem igazán serkentik a növekedést. Nyilvánvaló, hogy a régióban mindenhol borzasztó alacsonyak a növekedési előrejelzések, de Magyarországnak komolyan számolnia kell azzal, hogy jövőre recesszió lesz. Az ország gyakorlatilag eljutott oda, hogy a növekedést egyetlen szektor sem tudja táplálni: a kormány különböző intézkedései odáig vezettek, hogy se a fogyasztásból, se a beruházásból nem származhat jövőre növekedés, az export pedig erősen függ az EU-tól, ott pedig rosszul alakulnak a dolgok. A régió más országaiban sokkal nagyob tere van a belső keresletnek. Romániában jövőre fiskális expanzióra lehet számítani, ami jelentős lökést ad a beruházásoknak és akár a fogyasztásnak is. Magyarország sajnos nincs abban a helyzetben, hogy bármiféle állami intézkedéssel serkenthesse a növekedést.

A romániai prognózisok is csak enyhe bér- és nyugdíjnövelést jeleznek 2012-ben...

– A választási évek mindig nagyobb kormányzati költekezést, projekteket, beruházásokat vonnak maguk után. Az elemzők komolyan számítanak arra, hogy a belső kereslet növekedni fog, ami részben a kormányzati élénkítésből fog fakadni. Ami biztos, hogy Magyarországon ilyesmire nincs tér. Elképzelhetetlen, hogy a kormány jelen pillanatban bérnövelésre, autópálya-építésre vagy egyéb beruházásokra költsön.

Ez azért érdekes, hogy ha a kormánynak deklarált célja volt a növekedés, akkor miért pont ennek érdekében nem tett semmit?

– Nehéz az ő fejükkel gondolkodni. A kormány, hasonlóan bármelyik másikhoz, elsősorban azt tartja szem előtt, hogy a következő választást is megnyerje. Ennek köszönhető, hogy nem tudtak olyan lépéseket felvállalni, amelyek a jövőbeni növekedést ösztönözték volna. A gazdasági miniszter eléggé sajátos gazdaságpolitikát vall. Ennek alapja, hogy a gyengébb árfolyam az exporton keresztül előmozdítja a növekedést. És ebben komolyan hisznek is, valószínűleg ebbe az irányba próbáltak elmenni az elmúlt időszakban. Mostanában a kormányzati kommunikáció kicsit kezd megfordulni, lehet, hogy meggondolják magukat e tekintetben.

Ez elviekben nem butaság, hiszen a gyenge valuta valóban ösztönözheti az exportot, csak valószínűleg egyéb tényezőkkel nem számoltak...

– Maga a gyengébb árfolyam lehet, hogy egy pár hónapon keresztül jót tesz az exportnak, de hosszabb távon nem lehet erre alapozni egy ország növekedési stratégiáját. Egyrészt a magyar export borzasztóan importigényes. Nagyon leegyszerűsítve: az ország összeszerelőüzemként működik, külföldről bejön a félkész termék, amiből Magyarországon készterméket állítanak elő. A gyengébb árfolyam az importnak kevésbé tesz jót, illetve a gyenge pénz egy idő után tovagyűrűzik az árakba is, aminek a fogyasztásra van rossz hatása. Nem lehet csak a gyenge árfolyamra alapozni egy olyan ország növekedését, amely komoly strukturális problémáktól szenved, és nagyon kevés ember dolgozik. Szerintem a kormány is kezdi belátni, hogy ez nem járható út.

Hogyan alakulhat át a retorika a közeljövőben?

– Ezt nem lehet tudni, de az utóbbi időben jelentősen visszavettek a bankellenes retorikából, együttműködést kezdeményeztek a devizahiteles probléma megoldása érdekében. Egy hónappal ezelőtt még azt nyilatkozták, hogy az a céljuk, hogy az összes devizahitel eltűnjön Magyarországról. Mostmár elismerik azt is, hogy komoly a probléma az EU-ban és ez hatással van Magyarországra is, egyre lejjebb viszik a növekedési előrejelzéseiket. Azonban nagy fordulatokról semmiképpen sem beszélhetünk.

A jövő évi költségvetést 1,5%-os gazdasági növekedésre alapozzák. Mi történhet, ha mégis recesszió lesz?

– A 2012-es költségvetésbe rengeteg tartalékot terveztek, különböző elnevezések alatt: általános tartalék, stabilitási tartalék, stb., amelyeknek nincs nevesítve a felhasználási kerete. Ezért ha gyengébb lesz a növekedés, és felhasználjuk a tartalékokat, tartható lesz a hiánycél. Persze ehhez az is kell, hogy a korábban meghirdetett intézkedéseket megvalósítsák. A kormánynak komoly problémái vannak azzal, hogy bonyolultabb elképzeléseket keresztülvigyen a közigazgatás rendszerén. Ha nagyon optimisták vagyunk és feltételezzük, hogy minden tervezett intézkedés megvalósul és az összes tartalékot felhasználják, akkor tartható lesz a jövő évi költségvetés. Elméletileg tehát még összejöhet. A kormányok viszont mindig túl optimisták a növekedési előrejelzéseikben. Már az is nagy lépés tőlük, hogy nem 2-3%-os növekedéssel számolnak. Az eurózónában olyan ötletek merültek fel, hogy független intézmények végezzék a GDP előrejelzéseket, amelyek aztán a költségvetés-tervezés alapjául szolgálnak. Lehet, hogy erre Magyarországnak is szüksége lenne.

Mi történhet a magasodó államadóssággal, ha valóban leminősítik Magyarországot? Lesz-e esélye kinőni/lecsökkenteni az adósságterhet sokkal magasabb finanszírozási költségek mellett?

– Valószínű, hogy a három hitelminősítő közül kettőnél bóvli kategóriába kerülünk. Ha ez bekövetkezik, nagyon sok intézménynél átkerülünk a befektetésre nem javasolt kategóriába, az intézményi befektetők elkezdik eladni a magyar államkötvényeket, ez adott esetben súlyos probléma lehet. Jelenleg a magyar állampapírok 30-40%-a külföldi tulajdonban van. Komoly probléma lehet ezután a finanszírozás. Nyilván kevesebben akarnak majd bóvli kötvényeket venni. Ugyanakkor Románia is egy jó ideje elvan a bóvli kategóriájával, nem lehetetlen így az élet. A magyar CDS felárak egyébként 200 bázisponttal magasabbak, mint a romániaiak, annak ellenére, hogy elvileg jobb a hitelminősítésünk. A minősítőintézetek általában nagyon lassan reagálnak, évente egy-két hitelminősítést tartanak egy országban. Amennyiben a leminősítést követően komoly eladási hullám indul be, és a forintra további leértékelési nyomás nehezedik, a devizában fennálló adósság azonnal megnövekszik, ez egyenes következmény.

Milyen intézkedések célozzák az államadósság lefaragását? A kormány a magánnyugdíj-megtakarításokat felhasználta, de ez csak egyszeri lehetőség volt, a devizatartalékokból történő kipótlás pedig szemfényvesztésnek tűnik. Mégis milyen intézkedések segítik az adósság csökkentését, ezekben Ön mekkora potenciált lát?

– Nem látom, hogyan csökkenhet az államadósság. A legegyszerűbb módja az lenne, ha az ország kinőné az adósságát, azonban számottevő növekedéssel nem lehet számolni a következő néhány évben. Az egyszeri bevételek hatása hamar el fog tűnni: saját előrejelzésünk szerint a következő 2-3 év alatt a most végrehajtott nagy csökkentést fel is fogjuk élni, tehát államadósság szempontjából visszakerülünk arra a szintre, ahol év elején voltunk. Egyébként az is fontos, hogy a kormány nagyon elkötelezettnek mutatkozik abban, hogy mindenáron betartja az adott évi költségvetési hiányt. Ahogy felmerült annak a veszélye, hogy nem lesz meg az azévi hiánycél, újabb és újabb intézkedéseket jelentettek be, leginkább adóemeléseket. A szándék tehát az, hogy ha kell, növekedést teljesen lenullázó intézkedésekkel is megóvják a hiánycélt. Ez az államadósság tekintetében kedvező, de ez csak ahhoz elég, hogy ne nőjön nagyon, csökkenni ettől nem fog a teher.

Mennyire jelenthető ki, hogy a Széll Kálmán Terv megbukott?

– A Széll Kálmán Terv jelentős része 2012-re vonatkozott, azonban számos olyan intézkedést tartalmaz, amelyek elég komplexek, ezért időben hozzá kell látni a megvalósításukhoz, ami még nem történt meg. Elemzők becslése szerint a terv 40-70%-ának a jövője teljesen bizonytalan, csak 30-50%-a várható, hogy teljesül, vagy akár már teljesült is. Szerintem bizonyos lépésekről már a kormány is lemondott. Amit megvalósítottak: a munkanélküli segély folyósítási idejét lecsökkentették, EU-s forrásokkal váltottak ki bizonyos munkaerőpiaci támogatásokat, családtámogatásokat befagyasztottak, a nyugdíjindexálást infláció alapúra változtatták, a gyógyszerkasszában történtek komoly megtakarítások, bár nem annyi, mint amennyit terveztek. Állami és önkormányzati működési kiadásokon sokat csökkentettek, illetve része volt az is, hogy a nyugdíjkasszából származó pénzből bizonyos dolgokat finanszíroznak. Tehát a rendelkezésre álló pénzeket fel tudták használni, támogatásokat is könnyű volt megvonni. Azokkal boldogulnak nehezebben, ahol komplex tervekről van szó, például a közösségi közlekedés finanszírozása. Az állami szállítási vállalatokat úgy kéne átszervezni, hogy ne legyenek masszívan veszteségesek, de ehhez még nem nyúltak hozzá. Komoly bevételeket reméltek abból is, hogy a rokkantnyugdíjasok jogosultságát felülvizsgálják, azonban nehéz két-háromszázezer ember egészségi állapotát néhány hónap leforgása alatt felülvizsgálni. Volt még az e-útadó ötlete, amely 2013-tól kerülne bevezetésre. A szakértők szerint a rendszer kiépítése annyira bonyolult, hogy már a Széll Kálmán Terv bejelentésekor el kellett volna kezdeni az előkészítést, hogy 2013-ban bevétel legyen belőle.

Minek köszönhető, hogy Magyarországon a legalacsonyabb a befektetési ráta, pedig mondjuk Románia sem mondható éppen a beruházók paradicsomanák...

– Itt megint a gyenge növekedési kilátásokról van szó. Miért hozná bárki is ide a pénzét, akár egy külföldi bank vagy egy beruházó, és miért ne választaná a régió bármely másik országát? Nyilván minden régiós ország üzleti környezetével van probléma, de máshol van legalább valamiféle belső kereslet, illetve kiszámíthatóság.

Mi a véleménye a végtörlesztésről, milyen hatása lehet a bankszektorra, illetve a lakosság eladósodottságára?

– Még mielőtt elkezdődött a végtörlesztés, a Nemzeti Bank felajánlotta, hogy a a bankok rendelkezésére bocsájtja a devizatartalékát, így a megnövekedett devizakereslet nem fog leértékelési nyomást helyezni a forintra. Éppen eléggé leértékelődik a forint enélkül is. A végtörlesztés nem helyes megoldás, jogilag is aggályos, amit még maga a kormány is elismer. Aláássa a jövőbeni növekedést és azt, hogy a bankszektor hitelezéssel támogathassa a gazdaságot. Súlyos tőkeveszteséget okoz a bankoknak egy olyan időszakban, amikor nagy szükségük lenne rá. Ha egy bank vezetősége felteszi magának a kérdést, hogy melyik országba allokáljanak több forrást, akkor Magyarország az utolsók között fog szerepelni a prioritási rangsorban, hiszen itt a legkiszámíthatatlanabb a környezet, és itt kell a legkülönlegesebb intézkedésekre készülni, illetve a bankadó is nálunk a legmagasabb. Ilyen döntés nem etikus azokkal szemben, akiknek nincs devizahitelük. A kormány rákényszeríti a bankokat arra, hogy vállalják át a felelősséget az emberek felelőtlen tevékenysége miatt. A jelenlegi forma azokon az embereken segít, akik gond nélkül tudják törleszteni még a jelenlegi magas árfolyamokon is a hiteleiket. Azokon nem segít, akik közben mondjuk munkanélküliek lettek. A végtörlesztéshez vagy komoly megtakarítással kell rendelkezni, vagy hitelképesnek kell lenni, hogy új forinthitellel kiváltsák a meglévő devizahitelt. Fontos kérdés, hogy mennyire lesz ennek folytatása. Néhány héttel ezelőtt még olyan kijelentéseket tettek a politikusok, hogy nem fognak megállni ennyinél, hanem további intézkedéseket fognak tenni annak érdekében, hogy a teljes lakossági devizahitelezést felszámolják. Sőt, még akár az önkormányzati devizahitelektől is meg akarnának szabadulni.