Nem csak az adósságlufi gerjeszthet újabb válságot: a tőzsdei termékek újra- és újracsomagolása ismét kiszabadulhat az ellenőrzés alól.
A globális válsághangulatot jelenleg leginkább az adósságlufi duzzadása táplálja mind az USA, mind Európa esetében. A 2008-as válságot azonban a hitelezési lázzal egybekötött derivatív tőzsdei termékek elszabadulása is előidézte, leginkább a CDO kereskedés bújt ki az ellenőrzés alól. Miközben ugyanis a korábbi rendszerben a hiteligénylő havi részletben fizetett a banknak a kölcsön fejében, a válságot megelőző években a kölcsönt nyújtó bank a jelzálogot a befektetési banknak adta el, aki több ezer ilyen kölcsönt – köztük számos alacsony minőségűt –, gépjárműhitelt, diákhitelt komplex derivatívákká gyúrt össze, majd úgynevezett biztosítékkal védett tartozásokká, CDO-kká alakította azokat. A bank ezután eladta a CDO-kat a befektetőknek, így a lakástulajdonos pénze végső soron a nemzetközi befektetőkhöz került. A befektetési bankok fizettek a hitelminősítőknek, hogy becsüljék meg a CDO-k értékét, és azok ennek fejében gyakran a legjobb, AAA-s besorolást rendelték hozzá az alacsony minőségű papírokhoz. A három legnagyobb hitelminősítő – Fitch, S&P, Moody’s – milliárdokat keresett a derivatívák jó minősítésével. Ezután megjelentek a hitelnemteljesítési csereügyletek (CDS) is, amelyek akkor fizettek, ha bedőlt az illető CDO, így valaki akkor is nyert, ha a papírok árfolyama zuhant. A The Economist cikkében felteszi a kérdést , hogy az ETF-ek lehetnek-e az okai egy következő pénzügyi összeomlásnak? Ez az „iparág” ugyanis az elmúlt tíz évben 34%-kal bővült, idén májusban már 1,5 milliárd dollárnyi eszközt kezelt. Az 1999-es 33-ról 2011-re az ETF-ek száma 2 747-re nőtt. Ezek között léteznek inverz ETF-ek is, amelyek akkor emelkednek, ha egy index zuhanni kezd. A lap szerint ez visszautal a subprime ingatlanválságra, amikor a CDO alapú pénzügyi innovációk kicsúsztak az ellenőrzés alól.
A tőzsdén kereskedett indexkövető alapok (ETF – Exchange Traded Fund) a nyílt végű befektetési alapok speciális formái. Az ETF megvásárlásával a befektető gyakorlatilag egyetlen tranzakcióval megvásárolhatja az alap által követett indexet. Az ETF egyesíti az egyedi részvények vételének gyorsaságát és rugalmasságát a befektetési alapok széleskörű kockázatmegosztásával és alacsony költségeivel. Ismertebb indexek: S&P 500, Dow Jones, Nasdaq, de ilyenek a BUX (magyar) és BET (román) indexek is.
Az első ETF-et 1990 környékén hozták létre Kanadában. Az eredeti elképzelés szerint olyan részvényportfóliókat akartak kialakítani, amelyek tőzsdeindexeket helyettesíthetnek, és így megteremtik annak a lehetőségét, hogy kisbefektetők olcsón lemásolhassák a piacot és lefedezhessék kockázatukat. Ezután ezeket is külön eszközként jegyezték a tőzsdén, így pedig megnyílt az út az egész napos kereskedés előtt. A lap szerint a legtöbb ember számára az ETF-ek még mindig csak olyan eszközök, amelyek révén a kisbefektetők olcsón diferzifikált portfóliót alakíthatnak ki. Ha azonban visszagondolunk a CDO-kra, a kezdeti elképzelés ott is jószándékú volt: a kötvényfedezetként szolgáló jelzálogpapírok összecsomagolásának az volt a célja, hogy a hitelezési költségek és a kockázat lecsökkenjen.
A lap szerint mostmár az ETF-ek is elvesztették eredeti szerepüket, a befektetési alapok arra használják őket, hogy a teljes kereskedési napon spekuláljanak velük. A kockázatok is felcserélődtek: az ETF megalkotásakor a bank vállalja az illető index hozamteljesítésével járó kockázatot, az ETF szolgáltatója pedig a bank csődjével kell számoljon. Az ETF-eket egyébként a befektetők bizonyos eszközbe – leginkább aranyba – történő befektetésre is használják. Az arany alapú ETF-ek rendkívül népszerűek, a legnagyobb ilyen alap több arannyal rendelkezik, mint a világ össszes jegybankja, kivéve Amerikát, Franciaországot, Németországos és Olaszországot – és az IMF-et. A nemesfém árának növekedése serkentette az ETF-ek iránti érdeklődést, azonban abban a pillanatban, ahogy a befektők kételkedni kezdenek az arany árának megalapozott emelkedésében, a piac összezavarodhat.
Nagy Bálint Zsolt , a BBTE közgazdasági karának adjunktusa szerint a '90-es években megszületett pénzügyi innovációnak (ETF) az volt a célja, hogy hatékonyabban – azaz olcsóbban – lehessen diverzifikált portfóliókkal passzív, indexkövető stratégiát folytatni. „Mint minden más pénzügyi innovációval, ezzel is egyre nagyobb mértékben lehet spekulálni, kockázatos pozíciókat felvenni, és ez is kezd olyan szépen felfutni, mint a CDO-k piaca vagy a dotcom buborék. Tehát a spekulációs mániák sajnos mindig fognak találni újabb és újabb eszközöket, amelyekben formát ölthetnek. A kérdés csak az, hogy mi a teendő? Az ingatlanspekulaciók és lufik is mindig meg-megújulnak a történelemben, mégsem kéri senki sem, hogy tiltsuk be az ingatlan adásvételi ügyleteket. Az egyetlen igazán fontos teendő, amit az illetékes szervek (FSA, FSB, BIS) szorgalmaznak, hogy ezek az ETF-ek transzparens módon legyenek kezelve, bemutatva, reklámozva a befektetési bankok és alapok által, és ne fordulhasson elő az, hogy ezeknek az újracsomagolásával, szintetikus portfóliójával az egész pénzügyi-bankrendszer átitatódjék, mert az valóban felerősítené a kockázatot. A felügyeleti szervek aggódasa tehát érthető, nagyon megégettek magukat 2008-ban, jobb, ha most akkor is farkast kiálltanak, ha nincs igazuk” – véli a pénzügyi szakember.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!