Mi a gond a kamatokat szabályozó rendelettel?

Hétfőig kellett átfogalmazzák meglévő és új hitelszerződéseiket a bankok, hogy a kiszabott hitelköltségek alapjául a nemzetközileg elismert referencia-kamatlábak szolgáljanak, illetve ezentúl a kintlévő hitelek mentesülnek a kockázati illetékektől is. A határidő közeledtével a múlt héten valóságos módosító okirat-aláíró dömping indult: a bankok tömegesen küldték ki az értesítőket, amelyekkel a fiókokhoz rendelték klienseiket, hogy azok aláírják az új feltételekhez kötött szerződéseket.

Mi a csel?

Egyes intézetek még ezekbe az okiratokba is elrejtenek különböző költségeket, hogy megtartsák a jelenlegi kamatlábat, vagy hogy kicsivel több pénzt bevételezzenek ügyfeleiktől. Például adminisztrációs díjjá alakítják a kockázati illetéket, vagy megnövelt profitrátával számolják ki az új kamatokat, hogy a havonta fizetett részlet mértéke ne változzon – fogalmazott Constantin Cerbulescu , a fogyasztóvédelmi hatóság elnöke. Cerbulescu szerint egyes bankok még azután sem hajlandóak betartani az 50-es kormányrendeletben foglaltakat, miután a fogyasztóvédelem milliós bírságokat szabott ki a hitelintézetek visszaélései miatt. Az életbe lépéstől (június 21.) egészen augusztus végéig több mint 2 500 ügyfélpanasz érkezett a hatósághoz, a kirótt büntetések volumene meghaladta az 1,5 millió lejt. A legnagyobb bírság, amelyet egyetlen hitelintézet kapott, 200 ezer lej volt. Cerbulescu továbbá a Realitatea -nak elmondta, hogy amennyiben egy hitelintézet még a bírságot követően sem tartja be a rendeletben foglalt szabályokat, a hatóság a következő ellenőrzés folyamán kérheti az illető intézet tevékenységének felfüggesztését. Azonban ha a bank úgy véli, hogy a hatóság döntése helytelen, fellebbezhet ellene a bíróságon, de ez nem mentesíti a büntetés kifizetése alól. A hatóság elnöke hozzátette, hogy jelenleg több, mint 150 dosszié van a bíróságnál, ezekből eddig 16-18-at már megnyert a fogyasztóvédelem, a többi elbírálása pedig folyamatban van. A napokban minden Romániában tevékenykedő banknál végeztek ellenőrzést, hogy megvizsgálják, szabályszerűen járnak-e el, illetve kiküldik-e ügyfeleikhez a módosító okiratokat. Ennek határideje szeptember 19-én, vasárnap járt le.

Mit tehet az ügyfél?

Az ügyfelek az értesítés kézbesítésétől számítva 15 napon belül kötelesek bemenni a bankfiókba és aláírni – vagy éppen elutasítani – a módosító okiratot. Ezalatt az idő alatt a kliens elhatározhatja, hogy elfogadja vagy sem a dokumentumban foglalt új feltételeket. Cerbulescu figyelmeztetett, hogy amennyiben valaki elutasítja ennek aláírását, köteles megindokolni a döntését. Ha pedig nem jelez vissza ebben a 15 napban, az a változtatások hallgatólagos elfogadását jelenti. Felmerültek azonban olyan kérdések is, hogy mi történik,

ha egy ügyfél mégsem kapja kézhez az értesítést

a módosító okirat aláírásáról. Veress Emőd ügyvéd a Transindexnek elmondta, hogy a hitelezőnek bizonyítania kell, hogy megpróbálta értesíteni az ügyfelét. Amennyiben az ügyfél bármilyen okból nem írta alá a módosító okiratot, és a hitelező bizonyítani tudja, hogy megpróbálta értesíteni az ügyfelet, a szerződés módosul. Például elegendő, ha a szerződésben szereplő lakcímre kiküldték az értesítést, akkor is, ha a lakcím módosult, de a lakcímváltozást a bankkal nem közölték. A 2010/50. sürgősségi kormányrendelet által kötelezővé tett módosítások így automatikusan hatályba lépnek. A hitelintézetek viszont a hallgatólagosan elfogadott szerződésmódosításokba nem foglalhatnak semmilyen olyan rendelkezést, amelyet nem a kormányrendelet ír elő kötelező módon. Ha mégis beírnak a szerződés módosító okiratban ilyen jellegű szöveget, akkor az semmis. A semmisséget megint csak bíró állapíthatja meg. Például semmis lehet az eredeti szerződéshez képest a rögzített banki profitráta módosítása. Mert itt nem a fogyasztóvédelmi hatóság álláspontja lesz meghatározó, hanem az igazságszolgáltatásé.

Veszteség – minden oldalon

A jegybank szerint a rendelet miatt 900 millió eurós vesztesége keletkezik a hazai bankszektornak. Ez megegyezik a Romániában működő bankok öt éves nyereségének negyedével. Nicolae Cinteză , a BNR felügyelőosztályának igazgatója szerint egyes nagyobb bankok már bírósághoz fordultak, hogy visszanyerjék az államtól a rendelet miatt elvesztett pénzüket.

A gond ismét a kétértelműség

A probléma pedig, hogy a rendelet szerint a bank belső kamatlábát nemzetközileg elismert mutatókkal kell helyettesítenie: Robor-ral a lejben, Euribor-ral az euróban, illetve Liborral a svájci frankban és amerikai dollárban felvett hitelek esetén. Továbbá a rendelet megtiltja a bankoknak, hogy módosítsák profitrátáikat. Így például egy 10%-os euróhitel kamatlába – amelyet eddig a 8%-os belső ráta és a 2%-os profitráta alkotott –, most 3%-ra csökkenhet, kicserélik ugyanis az eddig használt belső kamatlábat az 1% körüli Euribor értékre. Ezzel a havi részlet akár 70%-kal is lecsökkenhet. Ez így nem is lenne túl bonyolult, a fogyasztóvédelmi hatóság azonban kiküldött egy levelet a bankoknak, amelyben úgy fogalmazott, hogy a rendelkezés célja csak a kamatláb-kiszabás átláthatóbbá tétele lenne, ezáltal pedig engedélyt adott a bankoknak, hogy módosítsák profitrátáikat és így fedezzék a kamatláb-változtatásból eredő veszteségüket. Azonban ezt az aprócska finomítást a fogyasztóvédelem nem foglalta bele a rendelet szövegébe, így ha egy hitelintézet ennek megfelelően cselekszik, az támadható lesz a bíróságon. Földes Zsolt banki elemző szerint a kétértelműség forrása emellett még az is, hogy nem írja szó szerint a törvényben, hogy egyszerűen ki kell cserélni a belső rátát az újra, hanem csak azt mondja ki, hogy meg kell változtatni a kamatláb kifejezési formáját. Ebből születhetnek félreértések – magyarázta az elemző a Transindexnek. Másrészt pedig nem minden bank fejezte ki úgy eddig a hitel költségét, mint egy belső kamatláb és egy fix profitráta összege. Sok hitelintézet a szerződésben csak annyit írt, hogy a kamatláb X százalék, és a bank fenntartja a jogot, hogy ezt megváltoztassa a pénzügyi piac körülményei szerint. Ilyen típusú szerződésben

nem jelenik meg a profitráta, csak a végső kamatlábat határozták meg,

erre az esetre a törvény nem írja elő, hogy mit kell tenni – fogalmazott Földesi. Elmondta, hogy ezek a bankok a törvényhez igazodva ezentúl úgy alakítják a kamatlábakat, hogy mondjuk a kötelező 6 hónapos Euribor mellé 8%-os profitrátát alkalmaznak, így a végső kamatláb és a fizetendő részlet nem változik a korábbihoz képest. A jövőben ahogy változik a Robor vagy az Euribor, annak függvényében változik a kamatláb is. Földes szerint félreértésre ad még okot a fogyasztóvédelem által kiküldött irat, amely egy nyitott, a hazai bankszektorhoz intézett levél. Azonban ezt nem foglalták bele a rendeletbe, így hiába létezik, annak nincs törvényi ereje, pedig már azelőtt megszületett, hogy a parlamentben szavaztak volna a rendeletről. Ha ilyen esetben beperelnek egy bankot, akkor nem lehet tudni, hogy hogyan fog dönteni a bíróság. Veress Emőd szerint a rendelet több szempontból is vitatható és kétértelmű. A tervezetet a fogyasztóvédelmi hatóság dolgozta ki, és törvényi úton kellett volna elfogadni, azonban a kormány törvényerejű sürgősségi rendeletként léptette hatályba. A kormány azért döntött így, mert az Európai Unió 2010. május 12-ig adott határidőt, hogy a tagállamok harmonizálják a vonatkozó szabályaikat. A rendeleti út gyors, de nem teszi lehetővé, amit a törvényhozási eljárás igen: a vitát, elemzést, a kormányzati apparátuson kívüli szakemberek bevonását. Itt is elmaradt a hitelintézeti szférával való megfelelő egyeztetés – mondta Veress. Hozzátette, hogy tartalmi szempontból az egyik ilyen

vitatható elem a kormányrendelet visszaható alkalmazása.

Az eredeti szerződésekben meghatározott kamatokhoz képest ez több esetben a bankok számára bevétel csökkentést jelent, amely akár az állam kártérítési felelősségét is megalapozhatja. A fogyasztóvédelmi hatóság ezért úgy foglalt állást, hogy az eredeti szerződésekben meghatározott rögzített banki profitráta módosítható annak érdekében, hogy az új szabályozás ne vezessen a bank bevételeinek csökkenéséhez. Tehát a ténylegesen fizetendő kamat nem nőhet, de a fogyasztóvédelmi hatóság állásfoglalása szerint a bankok törvényesen járnak el, ha módosítják – korábbi bevételszintjük megőrzése érdekében – a kamatszámítási módot. Veress Emőd azonban figyelmeztetett: a fogyasztóvédelmi hatóság nem bíróság, és az ügyfelek egy része biztosan peresíteni fogja ezt a problémát, és a végső szó a bírót illeti meg az eljárás törvényességének kérdésében. Álláspontom szerint aggályos ez az eljárás, kivéve, ha a banki ügyfél önként aláírja a szerződésmódosítást. Ha a rendeletet megfelelő előkészítő munka előzte volna meg, akkor nem merülnének fel ilyen problémák. Az európai jogi norma 2008-ban már elfogadásra került, tehát lett volna idő a megfelelő előkészítésre. A gazdasági válság körülményei között a 2010/50. sürgősségi kormányrendelet alkalmazási problémái még nagyobb jelentőséget kapnak, és egyúttal

jelzik a romániai jogállam gyengeségét is.

A fogyasztóvédelem, úgy tűnik, saját hibáját próbálja elfedni, amit a szabályozás kidolgozásakor követett el. Hiszen a bankok szerint a rendelet által okozott veszteség elérheti az egymilliárd eurót is, és ezt a bankok megpróbálhatják az államon behajtani – fogalmazott az ügyvéd. Földes elmondása szerint továbbá a rendeletnek volt egy előző változata is, amelyet 2008 decemberében változtattak meg. Ebben is hasonlóan intézkedtek: egy belső vagy egy külső, leellenőrizhető kamatláb, illetve egy profitráta alapján kellett kifejezni a kamatlábakat, csak akkor még nem terjesztették volna ki a leforgásban lévő hitelekre, továbbá megengedett volt egy belső referencia kamatláb használata is. Az EU előírása szerint Romániának ezt a rendszert csak az újonnan felvett hitelekre kellett volna alkalmaznia, ezeken belül is csak azokra, amelyek garanciával rendelkeznek, például a lakáshitelekre. Ezt nálunk az összes magánszemély hitelszerződésére kiterjesztették, ami körülbelül 8 millió szerződést jelent. Szinte lehetetlen, hogy ennyi szerződést 90 nap alatt megváltoztassanak – mondta a szakértő. Arra a kérdésre, hogy mi a veszélyesebb a bank számára: a kollektív bírósági perek, vagy a fogyasztóvédelmi ellenőrzések és bírságok, Veress Emőd elmondta, hogy mindkettő veszélyes, és nemcsak a bankok számára, hanem a hitelintézeti rendszerbe vetett

bizalom megingása végett a gazdaság egészére is baljóslatú.

Egyfelől a hitelintézetek sem minden esetben jártak, vagy járnak el jogszerűen, de a fogyasztók a válság hatására túlreagálnak és megkérdőjeleznek amúgy törvényes eljárásokat is. Ha a 2010/50. sürgősségi kormányrendelet megfelelően kerül kidolgozásra, a jelenlegi vitás, konfliktusokkal terhelt helyzet megelőzhető lett volna – magyarázta az ügyvéd. A hitelintézetek továbbá a bíróságon is védekezhetnek a nem megfelelő, téves állami intézkedésekkel szemben. Kártérítési igényük akkor lehet megalapozott az ügyvéd szerint, ha a rendelet úgy írja felül a korábban megkötött szerződéseiket, hogy az bevételkiesést okoz. Románia természetesen nem csak saját feje után, hanem nemzetközi normákat követve kell eljárjon szabályozási kérdésekben. Az említett rendelet Veress elmondása szerint az Európai Parlament és a Tanács fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2008/48/EK irányelvét ülteti át a belső jogba. Az irányelv olyan európai jogszabály típus, amelyet a tagállam saját belső jogszabályain keresztül kell átvegyen. Ezt tette Románia a 2010/50. sürgősségi kormányrendelet elfogadásával. Irányelvek esetében a tagállamoknak viszonylag nagy a mozgástere, hiszen az általános célokat vagy szabályokat határoz meg, és a konkrét megvalósulás a tagállamokra van bízva.