RCA bonus-malus: egy újabb haszontalan megoldás?

2010 január elsejétől életbe lépett a kötelező gépjárműbiztosítás bonus-malus rendszere, amely kárelőzmény szerinti díjszabást feltételez. A filozófia alapja a felelősség átruházása a gépkocsivezetőre, aki talán ha a zsebén érzi, óvatosabban fog közlekedni. Azonban mint a szabályok legnagyobb részénél, itt is figyelmen kívül hagyták a romániai lakosok leleményességét, illetve a biztosítók szorult helyzetéből fakadó megoldásokat. A törvény szerint aki 2009-ben egy balesetet okozott, 30%-kal több RCA-díjat kell fizessen, aki két balesetben volt hibás, 80%-kal magasabb összeg fizetésére köteles, aki pedig háromszor ütközött, a jelenlegi díj kétszeresét fizetheti. A jutalmi oldalt tekintve a kedvezmények 10%-tól akár 50%-ig is terjedhetnek abban az esetben, ha az autós az utóbbi hét évet baleset nélkül megúszta. A szakemberek szerint azonban a 10%-os kedvezmény nem jelent sokat, mivel évente szinte 50%-kal emelkednek az RCA-díjak, a biztosítótársaságok ugyanis nem győzik fedezni veszteségeiket. A rendszer buktatóiról, illetve a kiskapukról Simpf Norbertet , a Netrisk biztosítási brókercég igazgatóját kérdeztük.

Tudomásod szerint mennyire veszteséges az RCA bonus-malus rendszere?

– Nem maga a bonus-malus rendszer a veszteséges, hanem az egész RCA szektor, mert nagy a kárhányad, azaz a megkötött biztosítást sokan váltják be, ez ugye balesetek számával arányos. Addig, amíg a bonus-malus rendszert bevezették, a casco is egy kicsit más volt. A kettőt most párhuzamosan alakították át, sokkal inkább afelé tart a tendencia, hogy a kötelező biztosítás fedezze az okozott károkat, és kevésbé a casco. Ez a bonus-malus igazából arra szolgál, hogy arra motiválja az embereket, hogy kevesebbet balesetezzenek, illetve a baleseteiket reálisan jelentsék be. A cascónál bevezették az önrészt – manapság nagyon kevés biztosító van, amelyik nem dolgozik ezzel, ott viszont nagyon magasak a díjak.

Nem pont azért vezették be ezt a rendszert, hogy jövedelmezőbbé tegyék az RCA-t?

– Az eddigi tapasztalatok szerint a bonus-malus rendszer még nem működik. Arra igazából nem is számítottak, hogy az első évben nagyon sikeres lesz, arra pedig biztos nem, hogy a biztosítók kárhányadát ez javítani fogja. Ez a kárhányad az RCA-nal és a casconál 100-150% körül van, tehát 50% mínuszban vannak a biztosítóházak ezzel a termékkel. Ezt a hiányt nyilvánvalóan megpróbálják lefedni más termékekkel – lásd lakás –, azért is promoválják annyira a nem-autós termékeket. A brókerek esetén például levitték az autós termékekre fizetett jutalékot, ezáltal úgyszólván megnehezítik, hogy sok ilyen terméket áruljunk, és sokkal inkább motiválják a nem-autós termékek eladását. A portfóliójukban is fel akarják borítani azt, hogy a prímet ezek az autós, nagyon veszteséges termékek vigyék, inkább meg szeretnék erősíteni azokat a termékeket, amelyeknél nekik is sokkal nagyobb a bevételük. Ezt is nagyon változatos módon próbálják elérni. Egyik biztosító például havonta módosítja az árait. Ha például azt látja, hogy az 1600-1800 köbcentis autók esetén, illetve a 25-28 éves gépkocsivezető kategóriában az elmúlt hónapban nagyon megugrott a balesetarány, akkor gyorsan korrigálnak az árakon. Van olyan biztosító, amelyik idénre nagyon felvitte az árait, mert azt mondja, hogy neki csak ennyiért éri meg RCA-t árulni, csak így meg lehetetlen, mert az RCA-t az ár adja el. A bonus-malus egyrészt a felelősséget kéne javítsa az autósokban: ha megütöd másnak az autóját, kárt okozol, akkor jóval magasabb lesz a díjad jövőre. Másrészt abban kellene segítsen, hogy letisztítsa a rendszert: azok, akik eddig ugye a cascót használták saját autójuk megjavítására, azok használják inkább az RCA-t. Emellé jött be a közös kárrendezési egyezmény: hogy ha nem történt komolyabb anyagi kár, illetve személyi sérülés, akkor úgymond a motorháztetőn kitöltve meg lehet egyezni, nem kell rendőrhöz fordulni. Ez gyorsítja a folyamatot, időt lehet megtakarítani, elméletileg a rendőrségben is tartalékok szabadulnak fel. Azonban ez most úgy alakult át, hogy már nem a rendőrséghez mennek be az emberek ezekkel a papírokkal, hanem a biztosítóhoz vagy a brókerhez, ami ugye teljesen felesleges, a kár helyszínén ezt el tudnák intézni. A másik nagy probléma a bonus-malus rendszerrel, hogy nem alkalmazzák sem a biztosítók, sem a brókerek. Ennek az elsődleges oka az informatikai rendszer hiánya. A bonus-malus rendszert jóformán egyszerre vezették be az elektronikus online kötvény-kibocsátással. A biztosítók igazából azt várták, hogy a januárra tervezett bevezetés előtt két hónappal megint elcsúsztatják fél évig az új rendszer életbe léptetését. Azonban az év végén jött a kormányválság, és decemberben felébredtek a biztosítók, hogy nem tolták ki a határidőt. Február-márciusra váltak körülbelül működőképessé a rendszerek, addig teljesen ad-hoc módon, átláthatatlanul történt az egész.

Mit takar pontosan ez az elektronikus kibocsátási rendszer?

– A biztosító létre kell hozzon egy olyan portált, ahova ő, illetve a bróker be tud lépni, és a kötvényt csak onnan tudják kiállítani. Már nincs az, hogy az ügynök golyóstollal megy ki a klienshez és ott előtte írja meg a kötvényt. A jobbacska biztosítók ellátták ügynökeiket laptoppal, hordozható nyomtatóval, olyan POS-sel, ahol alá tud írni a kliens. Ez mind sok pénzbe kerül. Azok, akik jó árakkal versenyeztek, nem tudtak forrást elkülöníteni fejlesztésre. Valamilyen szinten egyenes arányban van az, hogy akinek jók az árai, annak nagyon pocsék a rendszere, nagyon sok lehetőséget biztosít visszaélésre, vagy egyáltalán nem működik: a bonus-malus rendszert egyszerűen nem lehet alkalmazni. Létrehozták a CEDAM-ot, a közös kárnyilvántartó rendszert, amit paradox módon a brókerek nem tudnak elérni, csak a biztosító rendszerén keresztül. Ha bejön hozzánk egy ügyfél, nem tudjuk leellenőrizni a bonus-malus kategóriáját, csak úgy, hogy ha belépek a biztosító felületére, és közvetett módon ellenőrzöm le. A bonus-malus az előző naptári évre vizsgálja a kárelőzményt. Előfordult már, hogy például bejött hozzánk egy kliens és mondta, hogy balesetezett, de ez mégsem szerepelt a rendszerben: elkallódott, rosszul dolgozták fel, az év vége felé volt és már 2010-ben került regisztrálásra, nem lehet tudni. A rendszer maga még tehát nagyon sok hiányosságot tartalmaz. Eddig a kötvények csak 1,5%-a tartalmaz malust, még a rendőrségi adatbázis szerint az autósok körülbelül 5%-a kellene ebbe a kategóriába tartozzon, tehát aki bármilyen kárt okozott tavaly.

Igaz az, hogy ha még benne is van a CEDAM központosított rendszerében, akkor sem kell kötelező módon leellenőrizzék az ügyfél kárelőzményét a társaságok?

– A törvény kötelezi a biztosítót, azonban a biztosítók a brókereket még nem kötelezték erre – mostanában kezd elindulni, hogy ezt is szerződésben rögzítik. Azonban vannak erre is kiskapuk: például a törvény úgy írja, hogy amennyiben a CEDAM rendszere nem működik, önbevallásos alapon is megtörténhet a kategóriába sorolás. Gyakran azonban az is előfordult, hogy a biztosító oldala túl volt terhelve, nem tudja a kommunikációt megoldani. Számtalanszor történt meg, hogy lekérdeztük a biztosító oldalán, és nem adott vissza értéket, ezt úgy lehetett értelmezni, hogy nem működött a CEDAM, automatikusan B0 kategóriába sorolandó az ügyfél. Ha szerződésileg én (a bróker) nem vagyok kötelezve, hogy a CEDAM által visszaadott értéket tüntessem fel, illetve lehetőségem van mást is betenni: lehetőségem van csalni. Nyilván vannak olyan brókerek, amelyek ezt vállalják, vannak olyanok, amelyek nem.

Mennyire játszanak fontos szerepet a brókertársaságok a biztosítóknál?

– Az elmúlt fél évben a biztosítók nagy része fokozottan próbálta javítani kapcsolatát a brókerekkel. A biztosítók ugyanis rájöttek, hogy ilyen válságos időkben javítaniuk kell azokat az értékesítési csatornákat – pl. online, bróker – amelyeket eddig elhanyagoltak. Van olyan eset, hogy nekünk sokkal előnyösebb lakástermékünk van, mint amit a biztosító saját ügynöke tud árulni. Ez úgy lehetséges, hogy több jutalékot kapunk, több kockázat is benne van a termékben, illetve olcsóbb is.

Milyen más módszerek vannak arra, hogy az emberek kijátsszák a bonus-malus rendszert?

– A legegyszerűbb megoldás túladni az autón. Egy autó átírása kb. 100 euróba kerül, miközben ha egy nagyobbacska autód van, amire az éves díj megközelítőleg 800 lej, illetve volt 3 káreseményed tavaly, – ami ugye 200%-os büntetéssel vagy sújtva –, akkor símán megéri azt a 100 eurót rááldozni, és ráíratni mondjuk a lányodra az autót. Akár a nyugdíjas édesapádra is írathatod, akire amúgyis jobbak a biztosítási feltételek, vagy legvégső esetben cégre, ahol egyáltalán nincs bonus-malus rendszer. Az is elég érdekes, hogy a cégeknél nincs bonus-malus kategorizálás, a biztosítók rá is jöttek, hogy ez így mégsem lesz olyan jó. A cégeknél ugye magasabbak a díjak, de komolyabbak is az autók: az elmúlt években ha valaki drágább autót szeretett volna, megvette cégre, leírta az áfát, majd a kocsit leírta költségként. Ezeknek a drágább autóknak a kára terheli leginkább a társaságok büdzséjét. Noha a törvényi szabályozás erre nem terjed ki, a biztosítók bevezettek saját rendszereket, amelyekben ők díjazzák, hogy ha nem volt károd, illetve büntetnek, ha volt. Összegezve tehát az autótulajdonos váltása, esetleg biztosító váltása, vagy olyan biztosítóhoz való áttérés, ahol előre láthatóan vannak még hiányosságok – ezek a könnyed megoldások kevés, vagy semmilyen pénzbefektetéssel nem járnak, mégis lehetőséget teremtenek a rendszer kijátszására. Ugyanakkor gyakran csalnak maguk az ügynökök is. Nehéz eladni annak az ügyfélnek, akinek van kárelőzménye, de te vagy az ügynöke évek óta és meg van szokva hogy 350-380 lejes díjat fizet konstans módon. Most hirtelen, bár az ő hibájából, de 450 lett a díj. Ilyenkor az ügynök megmondja, hogy igaz, hogy 450 lenne, de úgy csináljuk, hogy legyen csak 390, mit szólsz?

Óriási különbségek vannak egyes biztosítótársaságok árai között. Hogyan képzelhetők el ekkora különbségek, hogyan maradhatnak életben a jóval átlagár fölött dolgozó biztosítók?

– Leegyszerűsített válasz: szabad piac. Az ár nagyrészt egyenes arányban áll a szolgáltatással, a nagyon olcsó díjak nagyon gyatra szolgáltatást takarnak. Miért nem veszik ezt az emberek figyelembe? Mert az RCA kedvezményezettje valójában egy harmadik fél, akihez nincs semmilyen közöd, csak annyi, hogy kárt okoztál neki. Neked ezen kívül emberi motivációd kellene legyen, hogy szerencsétlen, akinek kárt okoztál, ne kelljen még két hónapot rohangáljon a pénzéért. Ezért kötsz egy drágább, de jó szolgáltatású biztosítást. Azonban ez nincs benne az emberekben, nyilván mindenki a legolcsóbbat választja. Az olcsó úgy tud a legolcsóbb lenni, hogy kevésbé jó szolgáltatásokat nyújt. A biztosítók megvizsgálják azt, hogy a portfóliójukban a kliensek milyen kárhányadot gyakorolnak. Lehet hogy pont az a biztosító, amely egy bizonyos gépkocsi vagy korosztály számára a legdrágább díjat szabta meg, egy másik esetén a legolcsóbb díjat kínálja. A nagyobb biztosítóknak, akik magasabb díjakkal dolgoznak, van egy nagy előnyük: az érzékeny termékek esetében – például a casco, lakás, felelősségbiztosítás –, ahol nagyon fontos az, hogy ha gond van, fizessen, ott ezeket a nagyobb biztosítókat választják.

Egyes társaságok az árak mellett még különböző ajándéktárgyakkal is csábítják a klienseket. Mekkora ezeknek a marketingeszközöknek a hatékonysága?

– Vannak olyan cross-sellingek, amelyek véleményem szerint nagyon jól működnek, vannak olyanok, amelyek kevésbé, illetve olyanok is előfordulnak, hogy már a törvényes kereteket is átlépik. Ez a lakásnál nagyon érezhető volt, amikor az egyik biztosító a Romtelecom számlákkal együtt kiküldött több százezer kötvényt, míg a biztosítási felügyelet az orrára nem koppintott, mondván, hogy a Romtelecom nem bróker, nem árulhat biztosítást. Másik társaság, amikor még csak ötletként merült fel a kötelező lakásbiztosítás, az RCA mellé féláron adta a lakásbiztosítást. Az ilyen eszközök hosszú távon soha sem hatékonyak, ezzel nehéz megbízható kliensportfóliót építeni. Nem lehet csak az olcsó árra építeni, mert ez az a klienskör, aki a legkönnyebben fog migrálni.

Biztosítási piacon beszélhetünk egyáltalán márkahűségről?

– Annál a terméknél, ahol a kliens érintett, ott igen. Az RCA-nál, ahol egy harmadik fél részesül magában a szolgáltatásban ott nem, azt az ár adja el.

Milyen kockázati faktorok vesznek figyelembe az RCA kiszámításánál a biztosítók?

– Ezek a kockázati faktorok a nem, a város, ahol az autó valószínűleg közlekedik, illetve a korosztály. Itt is vannak csúsztatások, nem egy olyan esetet ismerünk, amikor vidékre jegyzik be az autót csak azért, mert így olcsóbb a díj. Gyakori az egyetemisták esetén, hogy otthonra van bejegyezve az autó, az ideje nagyrészében azonban Kolozsváron közlekednek vele. A díjakat a kockázatok alapján a saját, illetve az országos statiszták alapján számítják ki.

Mennyire tekinthető korrektnek, hogy például én, mint nő, többet fizessek az biztosításomért?

– Ez egy olyan tényező, amit a biztosítók is kevésbé promoválnak. Azt ugye nem közlik, hogy mi az algoritmus, ami alapján kiszámolják ezt a díjat, ezt az online felületen választható módon fel lehet tüntetni annak érdekében, hogy nagyobb bizalmat ébresszenek az ügyfélben.

A biztosítótársaságoknak milyen eszközeik vannak arra, hogy esetleg több pénzt csaljanak ki ügyfeleiktől, vagy kevesebb kárt térítsenek meg?

– Nagyon sok biztosítótársaság alkalmazza azt, hogy ha valami miatt nem találja az adatbázisban – semmi gond, B0 kategóriába teszi az ügyfelet, ezzel több bevételt szerez. Vannak ezen kívül még érdekes esetek, mint például az egyik társaság saját nevére vásárolta a cascóból javított alkatrészeket. Alkalmaznak azért olyan megoldásokat, amelyek súrolják a korrektség határait. A brókertársaságok is gyakran aszerint ajánlanak biztosítót, hogy honnan kapják a nagyobb jutalékot. Egyébként pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni: az alacsony ár általában rosszabb minőségű szolgáltatást takar, azaz lassan fizet, akadékoskodik a kárfelmérésnél.