Ennek a hitelezési modellnek a segítségével olyan személyek vehetik saját kezükbe sorsukat, akik egyik napról a másikra élnek. [kommentekkel]
A válság előtt tömegesen árasztották el a piacot a nagy összegű hitelek: mindenki lakásra, kocsira, új gyártósorra vagy telekre kuporgatott, és a bankokhoz fordult segítségért. A folyamat eredménye mindenki számára ismert: a bankszektor összeomlott, a pénzügyi szféra bukása maga után rántotta a reálszférát, ami munkanélküliséget, bizonytalanságot és kilátástalanságot eredményezett. A mikrohitelek eközben háttérjátékosok maradtak. A szaksajtóban gyakran vitatott téma a mikrohitelek hatékonysága. Sok közgazdász úgy látja, hogy a mikrohitelek nem igazán járulnak hozzá a szegénység megfékezéséhez. Nem kizárt, hogy ebben a túlzó mikrohitel reklámok is ludasok. Gyakran úgy próbálják eladni ezeket a termékeket, miszerint ez a csodaszer minden problémára a szegénységtől kezdve a diszkriminációig. Mégis veszélyes kijelenteni, hogy a teljes alulról-felfele építkező koncepció hibásan van kigondolva vagy hatástalan. A nagyban gondolkodó, felülről alulra szivárogtató politika évtizedekig
emberek milliárdjait tartotta szegénységben.
Ezzel szemben a mikrofinanszírozás területe fiatal, fejlődő és innovatív – a mikrohitel lehet a hiányzó elem a szegénység felszámolásának kirakósában.
Mikrofinanszírozás az EU-ban és a fejlõdõ országokban
Európában a mikrohitel célja a kisvállalkozások támogatása pénzügyi segítségnyújtással és tanácsadással, annak érdekében, hogy fejlõdésüket elõsegítsék és versenyképesekké váljanak.
Tágabb értelemben a mikrofinanszírozás olyan alacsony jövedelmû személyek számára tesz elérhetõvé pénzügyi szolgáltatásokat, akik nehezen férnek hozzá a banki termékekhez. Célja, hogy a szegény háztartások is élvezhessék a minõségi pénzügyi szolgáltatások elõnyeit. A mikrofinanszírozás nem csak hitelfelvételrõl szól, rendszerint megtakarítást és biztosítást is kínálnak.
A mikrofinanszírozó programokra nem jellemzõ a profitorientáltság, gyakran jótékonysági tevékenységgel párosulnak. Céljuk, hogy kiegyenlítsék a társadalmi különbségeket. A bankok mellett alapítványok és nemzetközi szervezetek is segítik a programok gördülékeny mûködését.
Az ellenzők naivnak vagy egyenesen kegyetlenségnek tartják, hogy megtakarítsanak azok az emberek, akik napi pár dollárból élnek. Ennek ellenére a tapasztalatok azt mutatják, hogy még a szűkölködők is képesek tartalékolni, ha a megfelelő lehetőségeket nyújtják nekik.
Erre kitűnő példa Banglades, ahol a Grameen Bank 1998-ban kezdett el megtakarítási termékeket ajánlani ügyfeleinek. 7 év múlva az ügyfelei elkezdtek többet megtakarítani, mint kölcsönözni – körülbelül 460 millió dollárral többet takarítva meg a kölcsönzött összegnél.
Bár sok bank nem érdekelt abban, hogy kis összegű kölcsönöket nyújtson, a szegényeknek rendkívüli szükségük van biztos megtakarítási módszerre. A Világ Hitelszövetkezet (World Council of Credit Unions, WOCCU) egy évvel ezelőtt indított, MatchSavings néven futó programja a
vidéki környezetben élő mexikóiaknak teremt lehetőséget,
hogy megtakarítsanak otthonuk javítása, üzleti beruházás, egészségmegőrzés vagy tanulás céljából. Ez nagyon fontos egy olyan környezetben, ahol az emberek épp csak túl élik a betakarítások közötti időszakot.
A program, amely lassan kiterjed a világ minden tájára, jó lehetőséget teremt a jótékonykodni vágyóknak, ha azok közvetlenül szeretnének segíteni a rászorultaknak. A honlap fórumán válogathatunk a résztvevők történeteiből és ki is választhatjuk, kinek szeretnénk segíteni. A célszemélyek, miután létrehoztak egy hat hónapos betétet számlájukon, megkaphatják az átutalt támogatást. Maria Alejo , a program egy résztvevője például arra gyűjtötte sokáig a számláján lévő pénzt, hogy elmehessen fogorvoshoz.
A mikrohitel rendszer olyan emberekhez ér el, akik eddig soha nem részesülhettek hasonló pénzügyi szolgáltatásokban. Van hitelszövetkezet a falvaikban, de kevesen tudják megengedni maguknak tagsági díjat. A matchsavings program az átutalt adományokkal segít nekik elég tőkét gyűjteni, hogy beléphessenek a hitelszövetkezetbe, ahol
számlájukon tarthatják megtakarításaikat
és igényelhetnek mikrohitelt. Hasonló programokat találhatunk Afrikában és Ázsiában is. Ugandában a helyi legnagyobb bank, a Stanbic az Assets Africa -val szövetkezve létrehozott egy mobilbankot fiatal vidéki nők számára. A mobil bank valójában egy furgon és faluról falura jár gyűjteni a letéteket.
Ezek a betét-gyűjtők naponta látogatják a falu lakosait, minden alkalommal összeszednek néhány pennyt, amit egy meghatározott időintervallum után egyben visszafizetnek. A betétekért nem jár kamat, amit szokatlannak érez az európai zseb – viszont nem kell kezelési költséget sem fizetni.
Ehhez hasonlóan az Oxfam Saving for Change a tagoktól begyűjtött kicsi összegekből közös pénzügyi alapot képez, amiből különböző szükségleteket és beruházásokat finanszíroz. A csupán négy éve megalakított program jelenleg 250 ezer falut fed le Afrikában és Ázsiában. A megtakarítások tartalékalapja
serkenti a beruházásokat és a hitelek felvételét.
Az ellenzők a közösség erejében rejlő potenciált is érvként hozzák fel, mondván, hogy negyven dolgozó egy textilüzemben sokkal hatékonyabb, mint negyven egyéni vállalkozás. Úgy vélik, hogy időigényes és költséges a több ezer mikroberuházóval és megtakarítóval külön foglalkozni, inkább a tömörítés és a közös finanszírozás lenne hatékony.
A fentiekkel ellentétben sok mikrohitelező igenis képes hatékonyan és jövedelmezően csoportosítani a dolgozókat és a megtakarítókat. Az indiai Indira Kranthi Patham program szegény női földműveseket céloz, akik nem tudnak hozzáférni a hivatalos banki infrastruktúrához és földrajzilag elszigetelten élnek.
Ezek a gazdák sokszor közvetítőknek kénytelenek eladni terményüket, gyakran veszteséggel. A program keretében a szomszédok szövetkeznek és kis, helyi megtakarítási csoportokat hoznak létre. Ezek tagjai lesznek a falu nagyobb csoportjának, ami pedig a részét képezi egy szélesebb körzetnek. A program minden szinten segíti a résztvevőknek hitelhez jutni és megtakarítani.
Továbbá a kereskedők nem a különálló gazdákkal tárgyalnak a termény megvásárlási áráról, hanem
a teljes körzetet vagy falut kell meggyőzzék
az ár elfogadásáról. A gazdáknak így megerősödik az alkupozíciójuk. A program eddig több mint 9 millió nőnek segített megnövelni keresetét.
A programoknak pszichológiai hatása is van. A megtakarító személyek nem csak tőkét gyűjtenek, hanem megtapasztalják mit jelent az eszközhatás fogalma, az az érzés, hogy életüket a saját kezükkel irányítják és ellenőrzik. A jövőbe vetett bizalmuk ezáltal megerősödik. A gazdák ráéreznek, nem a túlélés az élet értelme, és a létszükségletek kielégítésén túl is létezhetnek megvalósítandó célok.
Adó 3,5%: ne hagyd az államnál!
Köszönjük, ha idén adód 3,5%-ával a Transtelex Média Egyesületet támogatod! A felajánlás mindössze néhány percet vesz igénybe oldalunkon, és óriási segítséget jelent számunkra.
Irány a felajánlás!