Ennek a hitelezési modellnek a segítségével olyan személyek vehetik saját kezükbe sorsukat, akik egyik napról a másikra élnek. [kommentekkel]
A válság előtt tömegesen árasztották el a piacot a nagy összegű hitelek: mindenki lakásra, kocsira, új gyártósorra vagy telekre kuporgatott, és a bankokhoz fordult segítségért. A folyamat eredménye mindenki számára ismert: a bankszektor összeomlott, a pénzügyi szféra bukása maga után rántotta a reálszférát, ami munkanélküliséget, bizonytalanságot és kilátástalanságot eredményezett. A mikrohitelek eközben háttérjátékosok maradtak. A szaksajtóban gyakran vitatott téma a mikrohitelek hatékonysága. Sok közgazdász úgy látja, hogy a mikrohitelek nem igazán járulnak hozzá a szegénység megfékezéséhez. Nem kizárt, hogy ebben a túlzó mikrohitel reklámok is ludasok. Gyakran úgy próbálják eladni ezeket a termékeket, miszerint ez a csodaszer minden problémára a szegénységtől kezdve a diszkriminációig. Mégis veszélyes kijelenteni, hogy a teljes alulról-felfele építkező koncepció hibásan van kigondolva vagy hatástalan. A nagyban gondolkodó, felülről alulra szivárogtató politika évtizedekig
emberek milliárdjait tartotta szegénységben.
Ezzel szemben a mikrofinanszírozás területe fiatal, fejlődő és innovatív – a mikrohitel lehet a hiányzó elem a szegénység felszámolásának kirakósában.
Mikrofinanszírozás az EU-ban és a fejlõdõ országokban
Európában a mikrohitel célja a kisvállalkozások támogatása pénzügyi segítségnyújtással és tanácsadással, annak érdekében, hogy fejlõdésüket elõsegítsék és versenyképesekké váljanak.
Tágabb értelemben a mikrofinanszírozás olyan alacsony jövedelmû személyek számára tesz elérhetõvé pénzügyi szolgáltatásokat, akik nehezen férnek hozzá a banki termékekhez. Célja, hogy a szegény háztartások is élvezhessék a minõségi pénzügyi szolgáltatások elõnyeit. A mikrofinanszírozás nem csak hitelfelvételrõl szól, rendszerint megtakarítást és biztosítást is kínálnak.
A mikrofinanszírozó programokra nem jellemzõ a profitorientáltság, gyakran jótékonysági tevékenységgel párosulnak. Céljuk, hogy kiegyenlítsék a társadalmi különbségeket. A bankok mellett alapítványok és nemzetközi szervezetek is segítik a programok gördülékeny mûködését.
Az ellenzők naivnak vagy egyenesen kegyetlenségnek tartják, hogy megtakarítsanak azok az emberek, akik napi pár dollárból élnek. Ennek ellenére a tapasztalatok azt mutatják, hogy még a szűkölködők is képesek tartalékolni, ha a megfelelő lehetőségeket nyújtják nekik.
Erre kitűnő példa Banglades, ahol a Grameen Bank 1998-ban kezdett el megtakarítási termékeket ajánlani ügyfeleinek. 7 év múlva az ügyfelei elkezdtek többet megtakarítani, mint kölcsönözni – körülbelül 460 millió dollárral többet takarítva meg a kölcsönzött összegnél.
Bár sok bank nem érdekelt abban, hogy kis összegű kölcsönöket nyújtson, a szegényeknek rendkívüli szükségük van biztos megtakarítási módszerre. A Világ Hitelszövetkezet (World Council of Credit Unions, WOCCU) egy évvel ezelőtt indított, MatchSavings néven futó programja a
vidéki környezetben élő mexikóiaknak teremt lehetőséget,
hogy megtakarítsanak otthonuk javítása, üzleti beruházás, egészségmegőrzés vagy tanulás céljából. Ez nagyon fontos egy olyan környezetben, ahol az emberek épp csak túl élik a betakarítások közötti időszakot.
A program, amely lassan kiterjed a világ minden tájára, jó lehetőséget teremt a jótékonykodni vágyóknak, ha azok közvetlenül szeretnének segíteni a rászorultaknak. A honlap fórumán válogathatunk a résztvevők történeteiből és ki is választhatjuk, kinek szeretnénk segíteni. A célszemélyek, miután létrehoztak egy hat hónapos betétet számlájukon, megkaphatják az átutalt támogatást. Maria Alejo , a program egy résztvevője például arra gyűjtötte sokáig a számláján lévő pénzt, hogy elmehessen fogorvoshoz.
A mikrohitel rendszer olyan emberekhez ér el, akik eddig soha nem részesülhettek hasonló pénzügyi szolgáltatásokban. Van hitelszövetkezet a falvaikban, de kevesen tudják megengedni maguknak tagsági díjat. A matchsavings program az átutalt adományokkal segít nekik elég tőkét gyűjteni, hogy beléphessenek a hitelszövetkezetbe, ahol
számlájukon tarthatják megtakarításaikat
és igényelhetnek mikrohitelt. Hasonló programokat találhatunk Afrikában és Ázsiában is. Ugandában a helyi legnagyobb bank, a Stanbic az Assets Africa -val szövetkezve létrehozott egy mobilbankot fiatal vidéki nők számára. A mobil bank valójában egy furgon és faluról falura jár gyűjteni a letéteket.
Ezek a betét-gyűjtők naponta látogatják a falu lakosait, minden alkalommal összeszednek néhány pennyt, amit egy meghatározott időintervallum után egyben visszafizetnek. A betétekért nem jár kamat, amit szokatlannak érez az európai zseb – viszont nem kell kezelési költséget sem fizetni.
Ehhez hasonlóan az Oxfam Saving for Change a tagoktól begyűjtött kicsi összegekből közös pénzügyi alapot képez, amiből különböző szükségleteket és beruházásokat finanszíroz. A csupán négy éve megalakított program jelenleg 250 ezer falut fed le Afrikában és Ázsiában. A megtakarítások tartalékalapja
serkenti a beruházásokat és a hitelek felvételét.
Az ellenzők a közösség erejében rejlő potenciált is érvként hozzák fel, mondván, hogy negyven dolgozó egy textilüzemben sokkal hatékonyabb, mint negyven egyéni vállalkozás. Úgy vélik, hogy időigényes és költséges a több ezer mikroberuházóval és megtakarítóval külön foglalkozni, inkább a tömörítés és a közös finanszírozás lenne hatékony.
A fentiekkel ellentétben sok mikrohitelező igenis képes hatékonyan és jövedelmezően csoportosítani a dolgozókat és a megtakarítókat. Az indiai Indira Kranthi Patham program szegény női földműveseket céloz, akik nem tudnak hozzáférni a hivatalos banki infrastruktúrához és földrajzilag elszigetelten élnek.
Ezek a gazdák sokszor közvetítőknek kénytelenek eladni terményüket, gyakran veszteséggel. A program keretében a szomszédok szövetkeznek és kis, helyi megtakarítási csoportokat hoznak létre. Ezek tagjai lesznek a falu nagyobb csoportjának, ami pedig a részét képezi egy szélesebb körzetnek. A program minden szinten segíti a résztvevőknek hitelhez jutni és megtakarítani.
Továbbá a kereskedők nem a különálló gazdákkal tárgyalnak a termény megvásárlási áráról, hanem
a teljes körzetet vagy falut kell meggyőzzék
az ár elfogadásáról. A gazdáknak így megerősödik az alkupozíciójuk. A program eddig több mint 9 millió nőnek segített megnövelni keresetét.
A programoknak pszichológiai hatása is van. A megtakarító személyek nem csak tőkét gyűjtenek, hanem megtapasztalják mit jelent az eszközhatás fogalma, az az érzés, hogy életüket a saját kezükkel irányítják és ellenőrzik. A jövőbe vetett bizalmuk ezáltal megerősödik. A gazdák ráéreznek, nem a túlélés az élet értelme, és a létszükségletek kielégítésén túl is létezhetnek megvalósítandó célok.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!