Der Spiegel: a pénzügyi összeomlás ezután következik

Vajon képesek lesznek-e a politikusok úrrá lenni a pénzpiacok destruktív erőin? – tette föl a kérdést minap a Der Spiegel , amely A bankrablás címmel 23 oldalas cikket szentelt a világot megrendítő pénzügyi-gazdasági válságnak. A német hírmagazin által főbenjáró bűnnek nevezett krízisnek – amelyet bankárok követtek el, politikusok pedig eltűrtek – a rekonstruálása arra utal, hogy

az igazán nagy összeomlás még hátravan.

Amióta a krízis elkezdődött, a világ tőzsdéin 23 billió dollár veszteség érte a befektetőket. Egyedül az Egyesült Államokban 21 bank jelentett csődöt, a washingtoni kormány 11 nagybankban szerzett részesedést (a csődhelyzet elkerülése végett), és 62 fedezeti alap (hedgefund) fuccsolt be. A nagy államok négybillió dollár értékű mentőcsomagot állítottak össze a bankok számára, néhány kisebb állam pedig megroggyant. Velük együtt inog az eddig érvényesnek hitt világrend, inognak a kapitalizmus szilárdságáról, a piac erejéről szóló gondolatok. A társadalmak pedig egyre kevésbé hajlandók minden további nélkül eltűrni a „globális kockázati társaság” pimaszságait. Páratlan sebességű és erejű világválság van kibontakozóban mind anyagi, mind erkölcsi szempontból, és még messze nem látszik a fény az alagút végén. A számszerűsített pénzügyi veszteségeknél is többet nyomnak a latban a könyv szerinti mérlegekben ki nem mutatható költségek: elvesztett bizalomról és arról a globális bizonyosságról van szó, hogy emberek milliói ültek föl álmodozó, inkompetens, csalárd üzletelőknek. A csodálatos pénzszaporítás modelljeit a nagy amerikai befektetési bankházak, elsősorban is a JP Morgan, ötölték ki, és ezek a modellek most egymás után dőlnek fel, dominókockák sorához hasonlatosan. Lényegében a bankok klasszikus, mindig is többé-kevésbé kockázatos üzletéről volt szó: pénzhez jutni, azt kölcsönadni, majd nyereséggel visszakapni. A Wall Street agyafúrt embereinek elgondolásában az volt a forradalmian új, hogy varázsképletükkel

leválasztották a hiteleket a hitelkockázatokról.

Elméletileg megszüntették a kockázatokat, amikor azokat „értékké” nyilvánították és eladták a világ minden táján élő befektetőknek. Ezáltal teljesen új piac jött létre, amelyen sokkal több pénzt lehetett keresni, mint a régi jó kamatrendszerben. A pénzügyi forradalom mámorában feledésbe merült, hogy a kockázat nem szüntethető meg, a kétkedőket pedig lehurrogták. Az amerikai ingatlanpiacon beindult mesés fellendülés mindenkivel elhitette, hogy örökké tartó aranykor köszöntött be. A Wall Street oly csábító nyereségmodelleket produkált, hogy hamarosan az egész világ bedőlt neki. Jelzálog-szerződések, hitelkockázatok, bankadósságok kezdték meg kusza útjukat a Föld körül, hamarosan gyanútlan emberek milliói bonyolódtak bele, tudtuk nélkül, a befektetési bankok üzleteibe. Az akció sikeres volt, dacára a figyelmeztető hangoknak, amelyek már a 90-es években hallhatók voltak, dacára a pénzkeresés fura könnyűségével kapcsolatos kételyeknek, és dacára annak, hogy mindenki tudott a múlt számos pénzügyi buborékjáról, amelyek szabályos időközönként sorra kipukkadtak. Aki a világot és magát meg akarja óvni a következő buboréktól, annak meg kell próbálnia megérteni, milyen elemekből tevődik össze a mostani válság, mi a helyzet a kényes „pénzügyi eszközökkel”, amelyek változatlanul forgalomban vannak, és miért érdemes alaposan megrágni az olyan kifejezéseket, mint

credit default swap (CDS), azaz hitelnemfizetés-biztosítási felár.

Ki kell deríteni, miként kerülhettek vadidegen emberek egy hajóba, amelyről azt hitték, hogy éppoly elsüllyeszthetetlen, mint annak idején a Titanic. A vízi jármű kapitányai bankmenedzserek és jegybanki vezérek voltak, köztük Blythe Masters , a JP Morgan menedzsere és Alan Greenspan , a FED korábbi elnöke. A hétvégén Washingtonban lezajlott G20 tanácskozás résztvevői – állam- és kormányfők, pénzügyminiszterek – csak a durranás potenciális erejét, a vele járó veszélyeket ismerik; pontos adatokkal nem rendelkeznek. Az értéküket vesztett, de még forgalomban lévő, az egész világra elszórt jelzálog-hitelek volumenét 1,8 billió dollárra teszik. Ez az egyik buborék. Ám ott van a másik, ennél jóval nagyobb méretű, félelmetes buborék.

57 billió dollár a névértéke

a kockázatterítési célból összevont adósságpiaci kötelezvényeknek, rizikós papíroknak, amelyek fedezet nélkül kerültek forgalomba. (A Fitch könyvvizsgáló cég becslése szerint a világszerte értékesített CDS-védelmi papírok 40 százaléka olyan cégekre vagy értékpapírokra szól, amelyek nem méltók a befektetésre, illetve nagymértékben válságtól fenyegetettek.) A billiós hitelspirál hamarosan kettétörhet, s akkor a jelenlegi válság – bármilyen katasztrofálisnak tűnik is most – csupán előjáték lesz egy sokkal nagyobb tragédiához. Az amerikai kormány azért küzd oly kétségbeesetten az AIG biztosító konszern megmentéséért, mert annak összeomlása drámai következményekkel járna. Csak az AIG kezében 372 milliárd dollárnyi CDS van, az intézmény ezáltal a hitelbiztosítási építmény központi oszlopának számít. A pénzügyi válság máris elérte a reálgazdaságot. Csak az amerikai cégeknek 800 milliárd dollárnyi adósságot kell jövőre újrafinanszírozniuk. Németországban számos vállalat már most panaszkodik, hogy nem jut hitelhez. Egymilliárd eurós állami kezességvállalásért folyamodott a héten az Opel AG, ám a berlini kormány aggályoskodik: nem szeretné, ha a pénz a rüsselsheimi cég helyett annak anyavállalatánál, a csődközeli helyzettel küzdő General Motorsnál kötne ki. Párizsból a francia ipari termelés csökkenéséről érkeztek hírek, míg a tíz legfontosabb német bankra 340 milliárd euró törlesztenivaló hárul a következő hónapokban. A csak drága hitelekkel működni képes cégek inkább a költségek és a termelés csökkentése mellett döntenek. Németországban ez 350 ezer fővel növelheti az állástalanok számát. A javak – köztük a gépkocsik – iránti kereslet világszerte apad.

Vajon mi lesz, ha az 57 billió dolláros buborékból is

apránként elillan a levegő? Azt a bankárok is elismerik, hogy a pénzintézetek felügyelete az elmúlt években „anakronisztikus” volt. A pénz emberei azonban a jövőben is Porschékon fognak száguldozni az őket lóháton kergető rendőrök előtt – írta gúnyosan a Der Spiegel. A pénzpiacok dinamikájával, kreativitásával, gyors cselekvésével még a transznacionális felügyeleti szervek – ha egyáltalán létrejönnek – sem vehetik fel a versenyt. A pénz olyan, mint egy gáz: nem lehet megfogni, és mindig a leggyorsabb utat keresi a lehető legnagyobb haszon eléréséhez. Ez azonban azt jelenti, hogy a zabolátlan pénzfolyamok és a hitelspirál által fenntartott pénzszaporítás pénzpiaci eredetű, már nem árukon és kereskedelmen alapuló kapitalizmust szült, amely állandóan új spekulációs buborékokat hoz létre. A pénzpiac vált tulajdonképpeni piaccá, a klasszikus gazdaság helyére lépve: a pénzügyi befektetések értéke ma már a háromszorosát teszi ki a világszerte értékesített áruk és szolgáltatások értékének. A tőkebőség pedig új boomok és buborékok forrása, hívják őket akár new economynak, subprime-nak vagy felzárkózó piacoknak. A következő buborék – erre már fogadásokat kötnek bankárok – a nyersanyagok piacán várható. Forrás: MTI