Oroszország megveszi Izlandot?

Izlandon akkora a baj, hogy még a vendégmunkások is hazaköltöznek. Az aprócska – 300 ezer lakosú – északi szigetország legnagyobb bankját, a Kaupthing nevűt október 9-én államosították, hogy megmentsék a csődtől. Ugyanez történt a nagyságrendben utána következő két pénzintézettel is a közelmúltban. Egyes szakértők szerint az izlandi bankszektort talán a legrosszabb pozícióban éri a globális hitelpiaci krízis az egész világból. Hitelválság: az államcsőd fele tart Izland? >> Mások szerint Izlandon egyszerűen csődöt mondott a kereskedelmi banki modell: a pénzintézetek külföldi adósságai többszörösen meghaladják a teljes gazdaság méretét. A szigetország Moszkvától kért négy milliárd eurós hitelt, azonban az orosz sajtó szerint nem kapja meg – vagy legalábbis nem az egész kért összeget. Izland eközben a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) fordult pénzért. A hírek szerint az IMF és a skandináv államok központi bankja esetleg Izland rendelkezésére bocsátanak hatmilliárd dollárt, amelyet azonban Izland nem az orosz hitel helyett, hanem amellett kért. A Moszkovszkij Komszomolec című lap szerint az orosz hitelből nem lesz semmi, a már megkezdett tárgyalások következő fordulóját ki sem tűzték. Más lapok orosz kormányforrásokra hivatkozva azt írták, hogy Moszkvában az első tárgyalási forduló után az Izland által a válság megoldására előterjesztett terveket tanulmányozzák. Korábban viszont Alekszej Kudrin pénzügyminiszter, sőt, Vlagyimir Putyin kormányfő is jelezte, hogy

Moszkva teljesíteni szándékozik az izlandi kérést.

Moszkvában az állítólagos hatalmas orosz hitellel kapcsolatos, Izlandról érkezett hírek nagy port kavartak fel október közepén, és a legkülönfélébb elemzések és találgatások láttak napvilágot. Megfigyelők szerint kiderülhet, hogy Moszkva számára fontos geopolitikai akvizíciót jelent, ha a válság okozta zűrzavarnak köszönhetően „megveszi” Izlandot. Először is a 300 ezer lakosú kis ország 1949 óta a NATO tagja, s mint ilyen, vétóval bír a szervezetben, nemsokára például Grúzia és Ukrajna felkészülési tervhez való csatlakozása kérdésében. Másrészt esetleg támaszkodni lehet Izlandra az Északi-sarki kontinentális talapzatra támasztott orosz területi igény kérdésében. Izland emellett tagja a skandináv országokat, valamint Dániát és Grönlandot tömörítő Északi Tanácsnak, ahol Svédország különösen gyanakvóan szemléli a térségbeli orosz politikát. Stockholmmal szemben Finnország és Izland támogatása ellensúlyt jelenthet a tanácsban Oroszország számára. Túl ezen,

Izland óriási katonai-stratégiai jelentőséggel bír:

felségvizein amerikai akusztikus tengeralattjáró-elhárító rendszer működik, amely akadályozza az orosz Északi-flotta nukleáris meghajtású tengeralattjáróinak akadálytalan kijutását az Atlanti-óceánra. Nem is szólva arról, hogy Izland leszállóhelyként az orosz stratégiai bombázóknak is hasznára válhat. Izlandi politikusok ugyanakkor már cáfolták, hogy bővítenék a katonai együttműködést Oroszországgal, és hangsúlyozták, hogy az ország a NATO tagja marad. Ám az orosz lapok rámutattak: váratlan következményekkel járhat, ha például az adósság átütemezését kell majd kérni. A sajtó arra is felhívta a figyelmet, hogy Izland Északi-sarki kontinentális talapzatán hatalmas kőolaj-tartalékok vannak, amelyekre valószínűleg szívesen kezet tenne a Gazprom és a többi orosz cég, Rejkjavík pedig maga kínálja a kitermelési koncessziókat. Más elemzők

inkább összeesküvés-elméleteket kovácsoltak,

amelyek valóságtartalmát aligha lehet ellenőrizni. A bennfentesek arra gyanakodtak, hogy Moszkva ezzel Aliser Uszmanov pénzét menti. Az oligarcha a Forbes Magazin idei adatai szerint a világ 91. leggazdagabb embere, fémipari konszernek, és újabban távközlési és médiacégek – köztük a Kommerszant című tekintélyes orosz lap és egy tévéállomás – tulajdonosa. Uszmanov szívesen áll az orosz állam rendelkezésre, ha például egy-egy műgyűjteményt kell külföldön megvásárolni és hazahozni néhány millió dollárért. Az üzletember igen tekintélyes vagyonának egy részét az izlandi Kaupthing kezelte. Bár Uszmanov közvetlenül az államosítás után kivonta pénzét, aligha ő maradt az egyetlen Izlandban érdekelt orosz oligarcha, és nem kizárt, hogy a többieknek nem sikerült idejében máshová helyezni a pénzüket. Az európai sajtóban már sokszor felmerült, hogy a kicsi Izland hatalmas bankrendszerének agresszív vásárlásai mögött orosz pénz állhat. Orosz szakértők azonban vitatják a feltételezést, érvként többek között a mostani válságot hozva fel. Ha ugyanis a gazdag oroszok pénzét a szigetországban mosnák, és abból vásárolnának az izlandi bankok, akkor nem lenne gondjuk a likviditással – állítják. Egyesek felvetették azt is: a Kaupthing bankot, amelyről Izland a listán utána következő két bank államosítása után azt remélte, hogy talpon marad,

Gordon Brown brit külügyminiszter tette tönkre

azzal, hogy alkalmazta Izlandra a terrorizmus-ellenes brit törvényeket. Brown esetleg azért lehetett ilyen kemény Izlanddal szemben, mert megijedt, hogy ott megjelenhetnek az oroszok. Vagyis – mondják ezek az elemzők – Izland a brit-orosz szembenállás egyik színterévé vált. Az összeesküvés-elméletekre kevésbé hajlamos szakértők azonban azzal érvelnek, hogy Oroszországhoz manapság sokan fordulnak hitelért: elsősorban a volt szovjet tagköztársaságokból lett önálló államok. Némileg meglepő ugyan, de nem példátlan, hogy egy nyugati állam is hitelért fordul Moszkvához. Izland – amelytől a nyugati államok első körben megtagadták a hitelt – már többször megtette ezt korábban is. Forrás: MTI, Origo.hu