Pechük van az orosz oligarcháknak a válsággal

Narancsszínű Porschéja mellett állva Jevgenyij Csicsvarkin jó képet vág a balszerencséhez. El kell azonban ismernie, hogy a válság nyomán „ötször olcsóbban” adta el cégét, a mobiltelefonok kereskedelmében piacvezető Eurosetet, mint amennyit korábban ért. „Pénzt veszíteni nem lehet az élet legsúlyosabb hibája” – filozofál a 34 éves üzletember, aki az elmúlt napokban a lehető legrosszabb körülmények között kényszerült megválni 50%-os részesedésétől. Csicsvarkin, akárcsak számos más orosz üzletember, az olcsó hitelek hullámát lovagolta meg az elmúlt években, hogy agresszíven kiterjessze üzleti érdekeltségeit. Így valóságos kis birodalmat épített fel az oroszországi mobiltelefon-piac fellendülésére alapozva. Az 1997-ben alapított Euroset ma

hárommilliárd dollárnyi üzleti forgalmat bonyolít

és ötezer ügynöksége működik az országban. Szeptemberben azonban a már több hónapja fenyegető likviditási válság elérte Oroszországot is. A bankok, amelyek maguk is bajba kerültek, elutasították az általa felvett kölcsönök újrafinanszírozását, és így az a pénzügyi modell, amelyet alkalmazott, csődbe jutott, így kénytelen volt eladni portfólióját.Csicsvarkin készségesen elismeri, hogy még nincs a padlón és rendelkezik pénzalapokkal, „de nem elegendővel”. A Kommerszant című lap értesülése szerint partnere, Timur Artyemjev és ő, akik 50-50%-os részesedéssel bírtak a cégben, együtt 400 millió dollárt kaptak, ami azt jelenti, hogy 1600 millió dollárt vesztettek.

Az Eurosetet különben 5000 dollárral alapították 1997 áprilisában. Csicsvarkin és Artyemjev azok közé a pénzmágnások közé tartoznak, akinek nem kellett különösebb kapcsolatot ápolniuk a politikai elittel. Az orosz középosztály ugyanis olyan ütemben bővült és lett egyre tehetősebb, hogy mobiltelefont eladni számukra bombabiztos üzlet volt.

Az orosz pénzügyi elitben korántsem csak ők ketten ismerkedtek meg a válsággal: a tőzsdei összeomlással párhuzamosan a vesztesek száma egyre nő. Az RTSZ, a vezető orosz tőzsde szeptember elseje óta 50%-ot vesztett – sőt 65%-ot a májusban elért történelmi csúcs óta.

A vihar nem kímélte Oroszország leggazdagabbnak tekintett emberét,

Oleg Gyeripaszká t sem, aki szintén arra kényszerült hogy eladja aktíváinak egy részét. Az elmúlt napokban túladott a kanadai Magna cégben volt 20%-os részesedésén, majd a német Hochtiefben birtokolt 10%-on. Szergej Polonszkij , a moszkvai felhőkarcoló-király a maga részéről tudatta, hogy nincs miből finanszíroznia új épületek felhúzását.

Az orosz milliárdosok listáját évről évre közzéteszi a Forbes magazin , de az Uralszib orosz bank elemzője, Chris Weafer szerint a lista jövőre alighanem jóval rövidebb lesz, mint az idei.

Számos élvonalbeli oligarchát kétszeresen is sújt a válság. Tőzsdei részvényeiket elzálogosították, amikor azoknak az árfolyama a legmagasabb volt, hogy gigászi kölcsönöket vegyenek fel nagyra törő és kockázatos új projektjeik pénzelésére, húzza alá Vlagyimir Fedorin , a Forbes orosz változatának helyettes főszerkesztője:

„Ez a stratégia volt a legfőbb terjeszkedési módszer Oroszországban és külföldön, és most hirtelen megszűnt működni”.

Fedorin biztosra veszi, hogy amikor a krach pora elül, az orosz elitben végbemenő megrázkódtatás „ugyanolyan mélységű lesz”, mint amilyen az 1998-as, az orosz gazdaságot térdre kényszerítő súlyos pénzügyi válság után volt. Maga Csicsvarkin is így gondolja: „Senki sem látott még ilyen válságot. Senki sem tudja, mitévő legyen. Egy életmód kérdőjeleződött meg” – állapítja meg.