A drága olaj képes önmagában kisiklatni a világgazdaságot, de a megújuló energia sem lesz olcsó.
A rendkívüli olajár-emelkedés nyomán ma már ismét ugyanannyiba kerül GDP-arányosan a világnak a nyersolaj, mint a 80-as években, de a megújuló energiaforrások sem lesznek olcsók, londoni gazdaságelemző intézetek és befektetési házak hétfői elemzései szerint. A Lehman Brothers bankcsoport londoni befektetési részlegének összehasonlító kimutatása szerint most, hogy a nyersolaj hordója 140 dollár fölé drágult, a világgazdaság az idén a globális GDP-értéknek megint csaknem a 7 százalékát fogja olajra költeni, ugyanannyit, mint a 80-as évek eleji árrobbanás után, amikor
40 dollár felett jártak a nyersolaj-határidők. Az elemzéshez fűzött grafikon bemutatja, hogy 1980-ban a világ az összesített globális GDP-érték 7 százalékát költötte nyersolajra, utána a görbe meredek ívben lefelé indul. A GDP-arányos világgazdasági olajszámla a 80-as évek közepén már nem érte el a 2 százalékot, a 90-es évek második felére 1 százalék alatt volt, 2006-ra azonban már 4 százalék közelében járt, és jelenleg, óriási ívű emelkedéssel, ugyanott van, ahol csaknem három évtizede. A Lehman Brothers elemzése szerint a kereslet rugalmatlanul reagál az árakra, legalábbis rövid távon, és tekintve az olaj fontosságát mind a gyártási folyamatban, mind fogyasztási termékként, ez az egyetlen olyan nyersanyag, amely önmagában képes kisiklatni a világgazdaságot. A ház londoni elemzői szerint amikor az olajszámla a globális GDP-érték 7 százalékára emelkedett a 80-as évek elején, azt súlyos recessziók követték a legfejlettebb gazdaságokban. Minden hasonlóság ellenére azonban az alapszintű infláció jelenleg sokkal alacsonyabb, mint akkoriban volt, és a munkapiacok is rugalmasabbak: az amerikai gazdaságban például az egységnyi termékértékre jutó munkaköltség növekedési üteme ezúttal gyorsan alkalmazkodott a gyengülő munkaerő-kereslethez. Emellett a maginflációs ütemek sem mutatták eddig a növekvő élelmiszer- és energiaárak rettegett másodlagos inflációs hatásait, áll a Lehman Brothers hétfői londoni elemzésében, amely szerint nehéz lenne azt állítani, hogy a helyzet
most ugyanolyan rossz, mint a 70-es évek közepén, vagy a 80-as évek elején.
A ház saját előrejelzése az, hogy a nyersolaj szabadpiaci ára ez év végére 110 dollárra csökken, a jövő évi átlagár pedig 93 dollár lesz. A várható nyersolaj-árfolyampályáról mindazonáltal nincs konszenzus a Cityben. A Barclays Capital , a City egyik legnagyobb, rendszeres olajpiaci elemzéseket is összeállító befektetési háza legutóbbi prognózisában azzal számol, hogy a nyugati féltekén irányadó West Texas Intermediate (WTI) amerikai könnyűolajfajta, valamint a globális alaptípusnak tekintett északi-tengeri könnyűolaj-keverék, a Brent átlagos árfolyama az idei első negyedben mért 97,8, illetve 96,3 dollár után a második negyedévben 117,3 és 115,3, a harmadikban 128,2 és 126,5, a negyedikben 123,9 és 122,2 dollár lesz. A cég 2009 egészére 123,2 dolláros WTI-, és 121,7 dolláros Brent-átlagokat jósol a mindenkori legközelebbi teljesítésekre, 2010-es előrejelzése pedig 126,1, illetve 121,3 dolláros éves átlag. A Goldman Sachs befektetési csoport londoni iparági elemzői ennél is borúlátóbbak a hosszabb távú árdinamikával kapcsolatban. A GS nyersanyagpiaci szakértői a korábbi, hordónkénti 104 dollárról nemrég 124 dollárra emelték 2008-as egész évi átlagár-előrejelzésüket a Brent olajfajtára, és jövőre már
140 dollár feletti éves Brent-árfolyamátlagot várnak.
A Centre for Economics and Business Research (CEBR) , az egyik legnagyobb, nem befektetési banki jellegű citybeli gazdaságelemző központ minapi előrejelzésében ugyanakkor azt valószínűsítette, hogy a világgazdaság lassulása és az új lelőhelyek művelés alá vonása nyomán 2009 végére akár 74 dollárig is süllyedhet olajár; ez alig több mint a fele lenne a jelenlegi árszintnek. Az Ernst & Young könyvvizsgáló és piacelemző cég hétfői londoni előrejelzése szerint mindazonáltal a megújuló energiaforrások szélesebb alkalmazása sem jelent majd kisebb háztartási energiaszámlákat. A cég szerint 2020-ig a brit háztartásoknak legalább 20 százalékos gáz- és áramdíj-emelkedésre kell felkészülniük, ha a kormány megvalósítja a szennyezőanyag-kibocsátás radikális csökkentését célzó terveit. Gordon Brown kormányfő múlt heti bejelentése szerint Nagy-Britannia 2020-ig 15 százalékra emeli a jelenlegi 5 százalékról a megújuló energiaforrások részarányát az energia-felhasználásban. Az ehhez kidolgozott 100 milliárd fontos program keretében egyebek mellett hétezer szélerőművet telepítenek az Északi-tengerre és a szárazföld parti sávjaira, és új atomerőműveket is építenek. Az Ernst & Young hétfői elemzése szerint azonban mindezek költségei reálértékben 20 százalékkal, háztartásonként hozzávetőleg évi 200 fonttal emelnék az energiakiadásokat. A jelentéshez mellékelt közvélemény-kutatás adatai szerint a brit lakosság kétharmada nem hajlandó ilyen kiadási többletre a szennyezőanyag-kibocsátás csökkentése érdekében sem. Forrás: MTI
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!