Fogyasztói hitelek: az apróbetűs átverések ellen lép fel az EU

Az Európai Parlamentben szerdán megszavazott irányelv szerint a hitelezőknek egész Európában egységes módon, teljes körű tájékoztatást kell nyújtaniuk a fogyasztói hitelekről. Az európaiak mintegy kétharmada – legalább részben – hitelből vesz például autót, mosógépet, vagy éppen bútort. A fogyasztói hitelek piaca azonban még erősen töredezett, az egyes országokban más és más szabályok vannak érvényben. Ez megnehezíti a hitelszolgáltatások szabad áramlását, az egyes ajánlatok összehasonlítását és a fogyasztók uniós szintű, egységes védelmét. Ugyan a 87/102/EGK tanácsi irányelv rendelkezett a fogyasztói hitelre vonatkozó tagállami rendelkezések közelítéséről, az ebben előírt minimumkövetelményekhez képest több ország is szigorúbb szabályokat határozott meg. Az Európai Bizottság két jelentést is készített, amelyek megállapították: a kialakult nemzeti különbségek egyes esetekben a közösségi hitelezők közötti verseny torzulásához vezetnek, és akadályozzák a belső piac működését. Az Európai Bizottság 2002-ben terjesztette elő a fogyasztói hitelekre vonatkozó előírások uniós harmonizációját célzó első javaslatát. A tagállamokat képviselő Tanács idén szeptemberben fogadta el közös álláspontját. Az Európai Parlament most második olvasatban tárgyalta és – jelentős módosításokkal – elfogadta a jogszabálytervezetet. A szavazást hosszú vita és egyeztetés előzte meg. Az EP és a Tanács között a fő vitapont

a hitelek határidő előtti visszafizetése,

valamint az ilyen esetben fizetendő kompenzáció kérdése volt. A most megszavazott változat az együttdöntési eljárásnak megfelelően még visszakerül a Tanácsba, a lefolytatott háttértárgyalások alapján azonban valószínűsíthető, hogy a tagállamok képviselői már nem változtatnak a szövegen. Az irányelv hatálya az EP által megszavazott változat szerint főszabályként az olyan hitelmegállapodásokra terjed ki, amelyeknél

a hitel teljes összege 200 és 75 000 euró közé esik.

(A Tanács korábban 100 000 eurós felső határt javasolt.) A 200 eurónál kisebb és 75 000 eurónál nagyobb hiteleken kívül egyáltalán nem vonatkozna az irányelv az olyan folyószámlahitel formájában fennálló hitelmegállapodásokra, amelyek alapján a hitelt egy hónapon belül vissza kell fizetni. Nem terjedne ki a munkaadó által a piacinál kedvezőbb feltételekkel nyújtott hitelekre, az ingatlanfedezetű jelzáloghitelekre, a földterület megszerzését célzó hitelmegállapodásokra és az olyanokra sem, amelyeknél a hitel kamat- és díjmentes, illetve csak jelentéktelen díjfizetéssel jár.

Mit kell tartalmazzanak a hitelreklámok?

Minden hirdetésben, amelyben kamatlábbal, illetve egyéb számadattal reklámoznak egy fogyasztói hitelt, világos és jól látható módon, egy reprezentatív példával szemléltetve meg kell adni majd a következőket:

# hitelkamatláb, rögzített vagy változó, az alkalmazandó díjakra vonatkozó részletes tájékoztatással együtt, beleértve a hitel fogyasztó által viselt teljes költségét

# a teljes hitelösszeg

# a teljeshiteldíj-mutató

# a hitelmegállapodás időtartama

# egyedi árura vagy szolgáltatásra vonatkozóan halasztott fizetés formájában nyújtott hitel esetén a készpénzár és bármely előtörlesztés összege

# a fogyasztó által fizetendő teljes összeg és a törlesztések összege.

Mielőtt a hitel felvételét fontolgató ügyfelet bármilyen hitelmegállapodás vagy ajánlat kötelezné, a hitelt kínálónak meg kell adnia számára a különböző ajánlatok összehasonlításához szükséges információkat, hogy megalapozott döntést hozhasson.

A jogszabály meghatározza, hogyan néz majd ki az egész EU-ban egységesített általános európai fogyasztóihitel-tájékoztató, amely tartalmazza a kínált hiteltermék fő jellemzőinek leírását. A tájékoztatásnak többek között ki kell terjednie a fogyasztó által teljesítendő fizetések

összegére, számára és gyakoriságára,

a kapcsolódó költségekre, az elállási jogról szóló információra, a határidő előtti visszafizetés jogára és az ezzel járó kötelezettségekre is. (A pénzügyi termékek távértékesítésére kiegészítő szabályok vonatkoznak.)

Az irányelv bevezetése szerint kerülendő a túlzott eladósodás, és a bővülő hitelpiacon különösen fontos az, hogy a hitelezők ne vegyenek részt felelőtlen hitelügyletekben. Ezért a jogszabály előírja: a hitelező köteles értékelni a fogyasztó hitelképességét adott esetben a fogyasztótól kapott megfelelő információ és szükség esetén a vonatkozó adatbázisban végzett keresés alapján.

Határokon átnyúló hitelek esetében a fogyasztók hitelképességének értékelése céljából minden tagállamnak biztosítania kell a más EU-országból származó hitelezők számára az adott tagállamban használt adatbázisokhoz való hozzáférést. Ha a hiteligénylést adatbázisban szereplő információ alapján utasítják vissza, erről a hitelezőnek azonnal,

díjmentesen kell tájékoztatnia a fogyasztót.

A fogyasztó tizennégy naptári napon belül indokolás nélkül elállhat a hitelmegállapodástól. A jogszabály értelmében ekkor a hitelező számára indokolatlan késedelem nélkül és az elállásról szóló értesítésnek a hitelező számára történő megküldését követő legkésőbb 30 naptári napon belül vissza kell fizetni a tőkét, valamint a hitellehívástól a visszafizetésig járó kamatot.

A hitelező a fogyasztótól (kivéve a hitelező által a közigazgatási szerveknek kifizetett, vissza nem térítendő díjakat) semmilyen más ellentételezésre nem jogosult.

A jogszabály kitér arra is, hogy (főszabályként) ha a fogyasztó adásvételi vagy szolgáltatásnyújtási szerződés tekintetében a közösségi jog alapján az elállás jogát gyakorolja, a továbbiakban kapcsolt hitelmegállapodás nem kötelezheti.

Visszafizetés határidő előtt:

a jogszabály kimondja, a fogyasztónak joga van a hitelmegállapodás szerinti kötelezettségeit egészben vagy részben bármikor teljesíteni. Ilyen esetekben jogosult a hitel teljes költségének csökkentésére.

Másrészről viszont a hitelező jogosult a hitel határidő előtti visszafizetéséhez közvetlenül kapcsolódó esetleges költségek ellentételezéséhez, feltéve, hogy a határidő előtti visszafizetés olyan időszakra esik, amelyre a hitelkamatláb rögzített.

Az EP által elfogadott szöveg szerint idő előtti visszafizetés miatti kompenzációként

legfeljebb a hitel összegének 1 százaléka kérhető.

Ez arra az esetre vonatkozik, ha a visszafizetés a hitelmegállapodás rendes lejárta előtt több mint egy évvel történik. Ha egy évnél rövidebb a két időpont közötti időszak, az ellentételezés nem lépheti túl a határidő előtt visszafizetett hitel összegének 0,5 százalékát.

A hitelező kivételesen követelhet nagyobb kompenzációt is, ha bizonyítani tudja, hogy a határidő előtti visszafizetés miatti vesztesége meghaladja az előbb említett összegeket. Az ellentételezés mindenesetre nem haladhatja meg azt a kamatösszeget, amelyet a fogyasztó a hitel határidő előtti visszafizetésének időpontja és a hitelmegállapodásnak a megállapodásban foglalt megszűnési időpontja közötti időszakban fizetett volna.

Nem követelhető ellentételezés

a határidő előtti visszafizetésért folyószámlahitel esetén, vagy ha a visszafizetés hitel-visszafizetési garanciaként kötött biztosítási szerződés szerint történt, illetve ha a határidő előtti visszafizetés olyan időszakra esik, amelyre nem rögzített hitelkamatláb vonatkozik.

A tagállamok a jogszabály szerint úgy is rendelkezhetnek, hogy a hitelező csak azzal a feltétellel kérhet ellentételezést, hogy a visszafizetendő összeg túllépi a nemzeti jogban meghatározott küszöböt. Ez a küszöb 12 hónapra nem lehet több a 10 000 eurónál. A tagállamoknak az irányelv hatályba lépésétől számítva

két évük lesz arra, hogy elfogadják

és kihirdessék azokat a rendelkezéseket, amelyek az irányelvnek való megfeleléshez szükségesek.

Az Európai Bizottság a közösségi gazdasági folyamatok és az érintett piac helyzetének fényében ötévente felülvizsgálja az irányelvben megállapított küszöbértékeket és a határidő előtti visszafizetés ellentételezésének kiszámításához alkalmazott százalékokat.