Kötelező magánnyugdíjak for dummies

Miért van szükség a nyugdíjrendszer átalakítására?

– Romániai lakossága – az európai demográfiai trendhez hasonlóan – fokozatosan csökken. A helyzetet súlyosbítja, hogy az aktív népesség nagy számban vendégmunkásként dolgozik külföldön: legalább egymillió, de egyes becslések szerint több mint másfélmillió emberről beszélünk. Emiatt aztán az aktív népességnek alig 60 százaléka dolgozik és fizeti a járulékokat Romániában – a hivatalos statisztikák szerint persze, a feketemunkát nem számítva. De ez mutató akkor is irtó kevés, és semmi vigasztaló nincs abban, hogy Magyarországon még alacsonyabb a foglalkoztatottak aránya. A nyugdíjakat viszont valamiből fedezni kell, és 30 év múlva is ki kell tudni valamiből fizetni: ezért döntött úgy még a Năstase-kormány 2004 novemberében, hogy részben privatizálja a nyugdíjrendszert (lásd a változtatásokat bevezető törvényt .)

Jó-jó, de a kötelező magánnyugdíjak bevezetése miért ért szinte mindenkit meglepetésként?

– Mert az egész folyamatról hiányzott a közvita. A nyugdíjbiztosítás és a társadalombiztosítás nem kizárólag közgazdasági és államigazgatási kérdés, hanem előbb azt az alapvető kérdést kell megválaszolni, hogy milyen országban akarunk élni. Melyek az állam és az állampolgár kölcsönös jogai és kötelességei? A polgár és az állam között társadalmi szerződésnek kéne közvetítetenie, s ennek a megállapodásnak a tartalmát jó lenne tisztázni.

Márcsak azért is, mert éppen a külföldön munkát keresők óriási száma kemény figyelmeztetés: százezrek gondolják úgy, hogy ebben az országban élni (és gyarapodni) reménytelen eset.

Mi az új rendszer lényege?

– A három pillér. Egyfelől marad az állami pillér , melyben továbbra is a munkaadók fizetik be a rájuk eső részt.

A 35 évnél fiatalabb munkavállalók eddig szintén az államnak fizettek minden hónapban 6 százaléknyit a fizetésükből. Eleinte ebből 2 százaléknyi rész, majd évek során az egész átkerül a második pillért megtestesítő magánnyugdíjpénztárakhoz, melyből egyet kötelező választani.

A magánnyugdíjpénztár elkülönített számlán tárolja az illető befizetéseit, és ezt befektetési eszközökkel (állampapírok, részvények, ingatlanbefektetések) lehetőség szerint növeli. Az ügyfél rendszerint választhat aközött, hogy a cég az ő pénzét biztosabb, de kevesebb jövedelmet hozó, vagy kockázatosabb, de nagyobb prémiumú eszközökkel szaporítsa.

És mi a különbség az állami és a magánnyugdíjpénztár közt?

– A rendszer logikája. A klasszikus, állami, ún. felosztó-kirovó rendszerben a járadék (a nyugdíj) mértéke van bebetonozva: a munkavállaló tudja, hogy ennyi meg ennyi ledolgozott hónap-év után, az állam ilyen vagy olyan mértékű indexálása (nyugdíjemelési intézkedése) nyomán neki pontosan mennyi nyugdíj jár. Ez a defined benefit rendszer: tudom előre, hogy mennyi nyugdíjat kapok a végén.

A magánnyugdíj-pénztár esetében a járulék, a befizetendő összeg van meghatározva, ez a defined contribution megoldás: tudom, hogy pontosan mennyit kell rendszeresen, havonta befizetnem, de a végső nyugdíjösszeg attól is függ, hogy a pénztár hogyan gazdálkodik a pénzemmel.

Miért van ez a 35 éves korhatár?

– Ha nem kötelezel egy bizonyos számú népességet a belépésre, akkor fennáll az a kockázat, hogy alig néhányan lépnek be. A pénztárak nem lehetnek életképesek megfelelő számú ügyfél nélkül. Másfelől kevéssé van értelme annak, ha valaki mondjuk 55 éves korában lesz egy nyugdíjpénztár ügyfele, mert úgy a pénztárnak jóval kevesebb ideje van az ügyfél által rendelkezésére bocsátott tőke szaporítására és a megfelelő hozam elérésére.

Az életkor valóban önkényesnek tűnik, mert elképzelhető lett volna olyan megoldás, hogy csak azokra nézve legyen kötelező a pénztárválasztás, akik eddig még nem voltak munkaviszonyban – a többieknek a szabad belátására, illetve a pénztárak kampányolására lett volna bízva a belépés (egy hasonló rendszer bevezetése Magyarországon így történt).

A törvényalkotó viszont valószínűleg a pénztárak stabilitását fontosabbnak tartotta az ügyfelek döntési szabadságánál.

35 évesnél fiatalabb vagyok. Meddig választhatok még kötelező magánnyugdíj-pénztárat?

– A verseny szeptember 17-én indult, és öt hónapig tart, tehát még van bő másfél hónap január 17 -ig.

Melyek a legfőbb szempontok?

– Első látásra valóban nincs lényegi különbség a nagy pénztárak között. Szinte mindenik mögött nemzetközi pénzintézet, biztosítótársaság-multi vagy jól ismert hazai bank áll, mint például az Aegon, az Allianz, az Aviva, az Erste Bank, Generali, az ING, a Société Générale, a Banca Transilvania stb.

Ezenfelül nagyvonalakban a pénztárak befektetési politikája is hasonló. Mivel a hazai szabályozó hatóság előírásai – és a saját érdekeik szerint is – a legfőbb szempont a pénztár stabilitása és biztonsága, az ügyfelek pénzét túlnyomórészt a biztosabb hozamú értékpapírokba, azaz hazai és külföldi (uniós tagállamban, az USA-ban, Japánban kibocsátott) állampapírokba fektetik.

Ok, de azért mégsem csak a név meg a logó az eltérés?

– Igen is, meg nem is. Éppen ezért kell részletesen tanulmányozni a pénztárak – vagy a nyugdíjbiztosításokat közvetítő brókerek – ajánlatait, mert jelentős eltérések lehetnek a különféle díjak, járulékok és százalékok között. Nagyon ajánlott tanulmányozni a pénztár mögött álló biztosító vagy pénzintézet befektetési politikáját, eddigi eredményeit – ezek az információk rendszerint a céges honlapok befektetőknek/részvényeseknek című oldalán találhatók meg.

Nem árt az is figyelembe venni, hogy a pénztár, illetve a mögötte álló pénzintézet milyen további szolgáltatásokat kínál mennyiért; és hogy az egész csomag megéri-e közép- és hosszútávon. Több helyen ugyanis életbiztosítást, kedvezményes feltételek mellett használható bankszámlát, bankkártyát stb. ajánlanak a kötelező magánnyugdíj mellé.

Elvileg a direkt árukapcsolást a magánnyugdíj-törvény kifejezetten tiltja, tehát nem szabad a járulékos előnyök meglebegtetésével győzni meg az ügyfelet a pénztárhoz való csatlakozásról vagy a tagnak maradásról ( 411/2004, 117. bekezdés c. pont ).

Lehet-e több pénztárral szerződni?

– Nem. Hogyha valaki mégis egynél több szerződést írt alá, azt a pénztárválasztásra kitűzött négy hónap lejárta után kiszűri az egész folyamatot ellenőrző állami hatóság, az Országos Nyugdíj- és Társadalombiztosítási Pénztár (CNPAS) számítógépes rendszere, és véletlenszerűen átsorolja valamelyik elismert pénztárhoz. A másik ellenőrző szerv különben a Magánnyugdíjpénztárak Ellenőrző Bizottsága (CSSPP).

Mi történik azokkal, akik január közepéig nem választanak?

– Őket is véletlenszerűen besorolja a rendszer valamelyik pénztár ügyfelei közé.

Mi van azokkal, akik gyermeknevelési szabadságon tartózkodnak?

– Hogyha 2007 folyamán függesztették fel a munkaviszonyukat – illetve ez év folyamán fizetésükből már vontak le társadalombiztosítási járulékot –, akkor választhatnak a pénztárak közül (illetve kisorsolja őket a rendszer). Természetesen a járulékot csak azután kezdik átutalni az érintett fizetéséből a magánpénztárnak, miután az illető gyermeknevelési szabadsága lejárt, és ismét munkába állt.

Hogyha az illető 2007 előtt távozott gyermeknevelésire, csak azután lesz valameny magánnyugdíjpénztár ügyfele, miután ismét munkába áll, azaz lesz fizetése, amelyből a járulékot le lehet vonni.

Mennyire lehet hinni az ügynökök szövegének?

– Érdemes kritikával kezelni a reklámszövegeket. Az például gyanús, ha egy ügynök garantált kifizetést ígér, például azt mondja, önnek biztosan 200 eurónyi nyugdíja lesz 30 év múlva. Ugyanis a rendszer logikája éppen az, hogy jelen pillanatban tuti biztosan csak azt lehet tudni, hogy mennyit fizet be a pénztárba az ügyfél.

Hogy a hozamok miként alakulnak évtizedes távlatokban, arra vannak matematikai modellek, de itt iszonyú sok változót kell kezelni. Senki sem tud például garanciát vállalni arra, hogy mondjuk az amerikai állampapírok hozama 15 év múlva hogyan alakul.

Természetesen a pénztár garantálhat egy bizonyos összegű nyugdíjat, azonban ilyen esetben jóval nagyobb költségekkel kell számolnia az üzletmenetben: a CSSPP előírásai szerint ilyen vállalás esetén hatalmas összegű garanciaalapot kell képeznie. A garancia épp azért fontos eleme a CSSPP előírásainak, hogy pénztárak ne ígérjenek be fűt-fát az ügyfeleknek, vagyis csak arra vállalkozzanak, amit teljesíteni is tudnak.

Ez szép, de mégis, mennyi lesz körülbelül a nyugdíjam?

– A nyugdíj nagyságának fontos fokmérője az, hogy milyen mértékben pótolja az illető korábbi fizetését ( helyettesítési ráta ). A magánnyugdíjpénztárak becslései szerint az állami pillérből a fizetés 30 százalékát elérő nyugdíjra, a kötelező magánpénztárakkal (2. pillér) a fizetés 20 százalékát kitevőre, míg a pluszban választható magánpénztárakkal (3. pillér) a fizetést 30-40 százalékban helyettesítő nyugdíjra lehet számítani.

Ebből az következik, hogy aki idős korában a kereső korszakában megszokott életszínvonalnál jobban szeretne élni, az válasszon fakultatív magánpénztárat is. A fizetés 80-90 százalékát elérő nyugdíj elméletileg azért biztosít magasabb életszínvonalat, mert a munkaviszony megszűnésével az ügyfél munkával kapcsolatos költségei, kiadásai is csökkennek (pl. nem kell annyit utaznia, a szabadidőt másképp tölti el stb.).

Szakértők szerint a60-70 százalékos helyettesítési rátabiztosítja a nyugdíjasnak az aktív korszakban megszokott életszínvonalat – ezt a fenti becslés szerint a két kötelező pillérre támaszkodva inkább szerencsével lehet elérni, például úgy, ha az állam emeli a rá eső rész értékét; vagy ha a kötelezően választott pénztár jól forgatja a tőkét.

Honnan lehet a legtöbbet megtudni egy adott pénztár ajánlatáról?

– Az ezt bemutató, részletes prospektusból vagy tájékoztató füzetből. Ennek a következő adatokat kell tartalmaznia:

a pénztár és az azt kezelő cég/társaság azonosító adatait; a prospektusban használt szakkifejezések meghatározását, különös tekintettel a befektetési politikára; a pénztár céljait; a felhasznált pénzügyi eszközöket és a befektetési kockázatok leírását; a pénztár nyilatkozatát az általa követett befektetési politikáról; az ügyfélnek javasolt befektetési forma (portfólió) kockázati tényezőit; a pénztár portfóliójának leírását (nem mindegy, hogy egy pénztár állampapírba, részvényekbe stb. fektet be, és ezek aránya sem mellékes).

Nagyon elfoglalt vagyok. Köthet-e valaki szerződést a nevemben, az én felhatalmazásommal?

– Nem. A CSSPP előírásai szerint minden ilyen szerződést csak személyesen az ügyféllel köthetnek meg a pénztárak (illetve az általuk megbízott brókerek). A szerződés két példányban készül, mindkettőt eredetiben kell aláírni, és mellékelni kell hozzá az ügyfél személyazonosságijának fénymásolatát is.

Mi lesz a középkorúakkal, a 36-45 év közöttiekkel?

– Számukra a kötelező magánnyugdíj-rendszer már nem kötelező: nyugdíjuk kisebb lehet a végén, mint a 35 évesnél fiatalabbaknak, merthogy kevesebb évig lesznek ügyfelei a pénztáraknak. Ha úgy döntenek, akkor viszont választhatnak a 2. pillér pénztárai közül, és a fenti hátrányt egyéb befektetési formákkal – életbiztosítással, egy befektetési alapba való belépéssel, részvényvásárlással, banki pénzletéttel – kompenzálhatják.

És a még idősebbekkel, a 45-52 évesekkel?

– A rendszer számukra azt a lehetőséget biztosítja, hogy önkéntes alapon tagjai lehetnek egy fakultatívan választható magánnyugdíjpénztárnak.

Hogyha valaki az állami nyugdíja mellé még magán-kiegészítést akar, ezt csak úgy veheti igénybe, hogy legalább 90 havi járulékot korábban befizet – azaz hét és fél évig kell egy magánpénztár ügyfele legyen –, és betölti a 60 évet. Ebből látható, hogy 52 éven felül magánnyugdíjpénztárba befizetni indokolt lehet, viszont pluszköltségekkel jár az ügyfélre nézve.