A szegénység világnapjára, Romániából szeretettel

2007. október 17. – 21:33

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

A pénzed kevés, vagy az igényeid túl magasak? Mi a szegénység? Körkérdésünk: Mikor történt meg veled utoljára, hogy valamit meg szerettél volna venni, de nem volt rá pénzed?

Szegénység az, ha az alapszükségleteid kielégítése nem gond, de nem vásárolhatod meg az áhított terepjárót vagy egy pár csizmát? Akik válaszoltak:

Szántó Emese

, a kolozsvári BBTE business karának negyedéves hallgatója

– Két héttel ezelőtt elindultam csizmát vásárolni, azonban nem találtam, mert sajnos többe került, mint amennyire gondoltam. Mivel mindenképpen szükségem lesz egy pár csizmára, addig keresgélek a boltokban, amíg minőségben megközelítőleg hasonlót, de olcsóbbat találok. Az a pár csizma, amit kinéztem magamnak, 350 lejbe (104 euró) kerül.

Ilyen drága cipőt az átlag vásárló szerintem nem engedhet meg magának, az árak nem arányosak az átlag lakos vásárlóerőjével. Reálisabb lenne, ha mondjuk 150 lejbe kerülne egy pár téli cipő, de ennyiért jelen pillanatban csak egy gyengébb minőségűt kapnék. Egyetlen megoldást abban látok, hogy megkérem a szüleimet, pótolják fel a cipőre szánt összeget, ami egyébként is tőlük származik, mivel saját keresetem nincs.

>>Szegénység elleni világnap. Egy elkúrt állam mindennapjai: éhezés a 21. században >>

Irsay Miklós

, vállalkozó

– Persze, szerettem volna venni magamnak egy Audi Q7-est, és nincsen pénzem rá. Na jó, most vicceltem – nevet. – Amúgy állandóan kerülök olyan helyzetbe, hogy szeretnék valamit, de nem tudom megvenni. Most például szeretnék egy új székhelyet a cégnek, nincsen rá anyagi fedezet, de dolgozunk rajta. Mindenkinek van valami vágya, az anyagi helyzettől függetlenül. És ez nem elégedetlenség, hanem valami, ami előbbre visz.

Verestóy Attila

, a vállalkozóként és tőzsdei üzletemberként közismert RMDSZ-politikus elutasította a válaszadást, így került a képbe

Frunda György

szenátor, EP-képviselőjelölt:

– Ritkán vásárolok mostanában, vagy az irodában ülök, vagy pedig a családommal vagyok. A pénz persze számít, mert most újítom fel a szülői házat, és volt olyan, hogy szívem szerint valamiből a drágábbat vettem volna meg, de aztán mégis az olcsóbb mellett döntöttem. De most nem tudok olyan esetet mondani, hogy például szerettem volna egy inget vásárolni, és ne lett volna pénzem rá.

Albertné Mária

, piaci árus

– A legnagyobb gondom, hogy nem engedhetem majd meg, hogy pultot béreljek, ha megszűnik ez a piac (a Széchenyi téri piac Kolozsváron, amelyet nemsokára új csarnokba költöztetnek - szerk. megj. ). Egymillió lejről megemelik hétmillióra a bért, annyit valószínűleg nem tudok majd fizetni. Úgy nem éri meg termelni, hogy szinte minden keresetemet az államnak adom. Egyelőre gondolkodom, vagy másik piacot keresek, vagy tevékenységet változtatok.

Lőrincz Csaba

, szoftverfejlesztő

– Jelenleg kis családunkban mindent megvonunk magunktól amit csak lehet, lakást szeretnénk vásárolni. A szükségesnek tartott, de meg nem vásárolt dolgok listája nagyon hosszú: az idén lemondtunk a nyaralásról, az igényesebb ruhákról, a pénzbe kerülő hobbikról és kedvenc időtöltésekről, árammal, gázzal és vízzel is spórolunk. Nagy bevásárlóközpontokból, turkálókból és piacról vásárolunk, olcsóbb és gyengébb minőségű dolgokat.

Talán a nyaralás kimaradása fájt a legjobban, e nélkül taposómalomnak tűnik az élet. Amint túllépünk ezen a szakaszon valószínűleg egy kiadós nyaralással kárpótoljuk majd egymást az utóbbi évek „sérelmeiért”, de ez a fordulópont nagyon távolinak tűnik.

Összeállította: Kertész Melinda

A Transtelex egy egyedülálló kísérlet

Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!

Támogató leszek!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!