Sokba kerül a román terméketlenség

A szupermarketekben nem engednek fotózni, írásbeli engedélyt kell kérni a cégek központi vezetőségétől, ez pedig túl bonyi. A paparazzizás még nem megy annyira, pedig sokkal könnyebb lett volna fotókkal bizonyítani a feltételezést, miszerint a gazdag nyugatiak jóval drágább termékeire szórjuk a pénzt, miközben szállóigévé vált, hogy a csíki pityóka rothad a székelyek nyakára – reméljük nem büdösödnek meg erőst tőle. Erre is vannak ötleteink, a pityókára is, a büdösségre is. Úgyhogy, ha kíváncsi vagy, miért fizetsz, mint a fába szorult kefekötő, akkor böngészned kell. Az egyik kolozsvári szupermarketben munkát adtunk a biztonsági őröknek a meglehetősen gyanús kétórányi kosarazásunkkal és szorgos jegyzetelésünkkel, amelynek a végén üres kézzel távoztunk. Az álvásárlás eredménye pedig, hogy

több mint harminc százalékkal kerültek volna többe

az élelmiszerek és a tisztítószerek, ha külföldi terméket, és nem román árut vásároltunk volna.

A külföldi zöldségek, gyümölcsök a szupermarketben olcsóbbak, mint a hazaiak, a felvágottak, sajtok, szószok, lekvárok, teák viszont jóval drágábbak, a tisztítószerekről és a kozmetikumokról nem is beszélve. Az összehasonlításkor figyeltünk arra, hogy a kosarakba nagyjából azonos kategóriájú és tömegű árut tegyünk. Az olyan alapélelmiszerekből, mint a kenyér, a víz, a tojás és a tej csak román termék volt a bolt polcain.

Románnak tekintettünk minden olyan terméket, amelyen azt írta, hogy Romániában gyártották, függetlenül attól, hogy külföldi licensz vagy külföldi befektető romániai leányvállalata állította-e elő. A román kosárért 129,03 lejt, a külföldi kosárért pedig 189,33 lejt kellett volna kiadnunk.

Külföldön zöldebb?

A török hagyma például 1,59 lejbe kerül, de ha Hargita megyéből importált árut vennénk, akkor 2 lejt kell kiadnunk érte. Hasonlóképpen, a török sárgarépa ára 1,89 lej, míg a Székelyföldön termelt murok-petrezselyem keverék 3,99 lej. Török- és Görögországból, valamint Hollandiából származik a zöldségek és gyümölcsök nagy része, csak paradicsomból, padlizsánból és a zöldpaprikából lehet kizárólag román gyártmányút venni az illető szupermarketben, és hogy stílusos is legyen a dolog, honnan is származhatna a görögdinnye, ha nem Görögországból?Az import sajtok, felvágottak közel kétszer annyiba kerülnek, mint a román termékek, lévén hogy 150 gramm francia sajt ára 8 lej körül mozog, míg ugyanezt 2 lejért szállítják a hazai esztenákról. A sonka csak néhány banival drágább határon túli verzióban, ezzel szemben a román csirkemáj és a fagyasztott csirke kilója

2 lejjel drágább, mint a Brazíliából iderepült szárnyasok.

A magyar méz picivel kerül többe, mint a román, de a német vajért és lekvárért kétszer annyit fizetünk, mint a román Unirea, Napolact termékekért, illetve a dulcsácáért. A pityóka román kiszerelésben olcsóbb ugyan, de fagyasztott hasábburgonyából nem találtunk Made in Gyergyói- vagy Csíki-medence terméket. A gyorsétkezdék és éttermek nagy része azonban már ilyen kiszerelésben vásárolja a krumplit, érdemes tehát meggondolni.A tisztítószerekért is könnyen kétszeres árat fizethetünk, ha lusták vagyunk

az alsó polcok szürke, enyhén poros tégelyeit

is végigmustrálni. Nem kell félni, kicsit emésztőgödörszagúbbak és nem mutatnak olyan jól a fürdőszoba polcán, de minőségben nagyjából ugyanott vannak a román no name fertőtlenítők és mosóporok, mint a pink, türkiz, sárga és szivárványszínű csomagolásban pompázó nyugati cuccok. Ha nagyon adunk a presztízsre, át lehet tölteni a csúf flakonból, illetve zacskóból a hazait a külföldi csomagolásba, a szagok és a káros vegyi származékok eltüntetéséhez használat után mindenképp ajánlatos a letörölt felületeket tiszta vízzel öblíteni, a művelethez szagérzékenység esetén használjunk gázmaszkot. És még egy apróság: a külföldi tisztítószerek ára a kisebb üzletláncokban harmadával is több lehet, mint a szupermarketben, érdemes az egészségügyi sétát összekötni a higiénia fenntartásához szükséges kellékek megvásárlásával.A hiper- és szupermarketek saját márkanévvel ellátott termékeiből is érdemesebb venni, ezek ugyanis négy-hatszor kerülnek kevesebbe, mint a külföldi középkategóriájú folyékony szappanok, tusfürdők és samponok. Tíz tekercs román, enyhén smirglire emlékeztető toalettpapír csupán 1,69 lejbe kerül, a külföldi papír selymes tapintásáért, több rétegéért és halovány ibolyaillatú nyomottmintás felhőcskéiért 8,89 lejt kell lepengetnünk. A román Super Cristal fogkrémből egy tubus 1,99 lej, a Colgate márkanév közel egyharmaddal ér többet ennél. Az üzletek polcain hiába is keresgéltük, nem találtunk román készítésű pelenkát, intim betétet és tampont, ezekből tehát, nincs mese, a monopolizáló cégek termékeit kell borsosan megfizetnünk.A desszertet és az italokat a végére hagytuk. A szerintünk

legfinomabb román csoki,

nem írjuk le a nevét, hogy ne egyétek meg előlünk, éppen egy lejjel olcsóbb, mint az általánosan a legfinomabbak egyikének tartott külföldi verziója. Italozás közben a biztonsági őr pedig már erősen fikszírozott, ezért csak a sörre vetettünk egy gyors vágyakozó pillantást, mert megszomjaztunk rendesen: a dobozos német gyártmányú, illetve gyanús, hogy licenszezett nedű 50 banival többe kerül, mint a román, s nekünk az utóbbi is ideálisan megfelelt volna a vásárlás és visszapakolás okozta stressz után.