The Economist: Kelet-Európában leállt a reform

Az EU-taggá vált tíz egykori kommunista kelet-európai országban gyakorlatilag leállt a reformfolyamat, áll a The Economist legújabb számának térségi elemzésében. A vezető londoni gazdaságpolitikai hetilap pénteki kiadása szerint ugyanakkor „Kelet-Európának soha nem ment ilyen jól, mint most”; a legtöbb ország lehorgonyzott a NATO-ban és az EU-ban, a térség „virágzik, stabil, demokratikus és biztonságos”. A GDP-növekedési ütemeken

mindenki csak csodálkozik,

a növekedés az országok zömében meghaladja az 5%-ot, Észtországban és Lettországban pedig a 10%-ot. A hangulat mégis meglepően komor. A térségből milliók vándoroltak külföldre dolgozni, ami a bérek megugrásához vezetett, veszélyezteti a versenyképességet és aggasztja a befektetőket. Azok az országok, amelyek még nem az EU tagjai, attól tartanak, hogy gyors reformokkal sem tudnak majd bejutni, abban a tíz volt kommunista országban azonban, amely már „a klub tagja”,

a reformok jórészt megtorpantak,

áll a The Economist elemzésében. A folyóirat szerint Romániában „látványosan véget ért” az a politikai fegyelem, amely a csatlakozás előtti időszakot jellemezte, Szlovákiában pedig elképzelhető akár a reformfolyamat visszafordítása is, és a térségben sehol sem látszik valószínűnek – Szlovénia példáját követve – a rövid időn belüli euróövezeti csatlakozás. A The Economist szerint a legközvetlenebb aggodalom – amit az ingatag piaci helyzet, valamint az 1997-es kelet-ázsiai és a gyakori latin-amerikai pénzügyi válságok emléke is táplál – az, hogy gazdasági krach következik be, ami elkezdődhet például a balti országokban. A Fitch Ratings , a legnagyobb európai hitelminősítő éppen e héten Londonban kiadott térségi elemzésében pontosan ugyanerre a kockázatra hívta fel a figyelmet, azt írva: a mexikói és az ázsiai fizetési válságok előtti helyzetre kezd emlékeztetni a balti köztársaságok

súlyosan megbillent

külső finanszírozási egyensúlya. A Fitch becslése szerint Lettország GDP-arányos folyómérleg-hiánya 2006 végén például megközelítette a 22 százalékot az egy évvel korábbi 13 százalék után, jórészt a folytatódó gyors importnövekedés miatt, amelyet a robbanásszerű – egyben az export lassulásával párosuló – belső fogyasztásnövekedés táplált. A hitelminősítő szerint ugyanakkor döntő jelentőségű, hogy a baltiak küladósság-állományának növekedését a magánszektor, és nem a szuverén adósok hitelfelvételei okozzák; a közszféra devizaadósság-rátája mindhárom országban „legalább 1993 óta” a GDP-érték 20 százaléka alatt van. A The Economist pénteki elemzése is „biztatónak” nevezi, hogy a balti országok egyikének sincs sok devizaadóssága, emellett valutáikkal és értékpapírjaikkal csak kis mértékben kereskednek, ami kevés teret enged a spekulatív támadásoknak. Kevésbé biztató ugyanakkor, hogy árfolyamrendszereik

csekély mozgásteret hagynak

a monetáris szigorításnak is, a gyenge politikai koalíciók pedig a feszes költségvetési politikával és a szerkezeti reformokkal kapcsolatos reményeket kezdik ki, áll a londoni hetilapban. Az elemzés szerint mindazonáltal egy esetleges balti krach nem feltétlenül terjedne át más kelet-európai országokra. A térségben csak Szlovákiában van „balti stílusú” növekedés – a szlovák gazdaság kibocsátása a tavalyi negyedik negyedévben, éves szinten 9,6%-kal nőtt, az ipari termelés pedig januárban 17,4%-kal haladta meg az egy évvel korábbit –, Szlovákia árfolyamrendszere azonban rugalmasabb és jegybankja is még megfelelően irányított. A szlovák kormány kitart a 2009-es euróövezeti csatlakozási terv mellett, jóllehet az euróövezetben többen mondogatják, hogy az alacsony szlovák inflációt esetleg

fenntarthatatlannak minősítik

majd a csatlakozás idejének elérkeztével, áll a The Economist elemzésében. Ez utóbbi kockázatra a Goldman Sachs befektetési csoport nemrég Londonban kiadott térségi előrejelzése is felhívta a figyelmet. A GS március eleji elemzése szerint Magyarország és Csehország eurócsatlakozási kilátásai szempontjából különösen fontos próba lesz, hogy mi történik Szlovákiával, amely az ERM-II. sávon belül erősen tartott koronaárfolyammal próbálja elérni a 2009-es csatlakozást. Ennek a stratégiának két fő kockázata van: az infláció esetleg mégsem csökken időben a megfelelő szintre, de ha ez meg is történik, az euróövezeti jegybank (EKB) még mindig elutasíthatja a szlovák belépést, azzal, hogy az inflációcsökkentés nem fenntartható, és/vagy az árfolyam nem bizonyult elég stabilnak – állt a Goldman Sachs néhány héttel ezelőtti londoni előrejelzésében. A The Economist pénteki elemzése szerint azonban

nagyobb aggodalomra ad okot Magyarország.

A magyar kormány a tavalyi választások megnyerése végett véghezvitt „pénzszórás” után most próbálja visszanyerni az ellenőrzést a közfinanszírozás felett, a magyarok ugyanakkor hatalmas mennyiségű devizahitelt vettek fel, bizonyosságnak tekintve az eurócsatlakozást. A lap szerint így lehet megteremteni „egy ronda összeroppanás minden feltételét, leértékelődéssel, lehetséges nem fizetővé válással, recesszióval”. A The Economist hozzátette ugyanakkor, hogy a kormány takarékossági programjának most már „a bankárok is tapsolnak”, jóllehet a tervezett közkiadási reformok fájdalmas hatásai még csak ezután érződnek, és a kormány „félénknek” bizonyult, amikor beleegyezett a magasabb közszférabeli fizetésekbe. forrás: MTI, The Economist