Játszd állandóan az idióta szerepét, aki reszket, izzad és pirul, akkor is, ha minden rendben van! -- a csúszópénzadás művészetének ismerete a romániai viszonyok között bárki számára létfontosságú lehet.
Az Anchete.ro legújabb megvesztegetési szakértője Mackie , a csúszópénzadás bonyolult pszichológiájába avat be bennünket. Mackie 16 évesen kezdte a szakmát közélelmezési egységeknél. Mivel túlságosan fiatal volt, a kákán is csomót kereső felfuvalkodott szakellenőrök nem igen vették emberszámba.
Az ellenfél nem hülye, de te legyél az!
Emberünk ezért állandóan az idióta szerepét játszotta, aki reszket, izzad, vörösödik, még akkor is, ha minden rendben van. „Apró trükkök tucatjai léteznek, amelyek segítségével pszichológiailag manipulálhatók az emberek, és ezek közül nem elhanyagolható a testbeszéd” -- állítja Mackie.
Tudni kell azonban, hogy az ellenfél sem hülye, hogy a megjátszás elérje célját, természetesnek kell hatnia. Mackie is rengeteget gyakorolt, hogy elérje a megfelelő színvonalat, de egy idő után már élvezte, amikor a felügyelők téves elképzeléseket alakítottak ki magukban a személyét illetően.
Alázkodj meg a végletekig!
A sok gyakorlásnak meglett az eredménye: a köztisztviselők arra a megállapításra jutottak, hogy emberünknek nincs meg a megfelelő intelligenciája és tapasztalata ahhoz, hogy nagyobb disznóságokat vigyen véghez, és ezért aztán több pénzt sem lehet kisajtolni belőle.
Mackie az ötletet egy bolgár szerzőtől, Bogumil Rainov -tól kölcsönözte, aki megoldásként a következőket ajánlja az abszolút szélsőséges helyzetekre: teljes megalázkodás, amelyet addig kell feszíteni, amíg maga a hóhér is megundorodik, vagy egyszerűen megunja. Mackie, bevallása szerint, még nem taktikázott így, de ki tudja, mit hoz a jövő.
Ne öltözködj csúszópénzforrásként!
Később szakértőnk rájött, hogy minden a befolyásos pozícióban lévők elvárásától függ. Ha a kiszemelt áldozat körülményei azt suggalják, hogy bőséges pénzügyi forrásai, összekötetései vannak, valamint magabiztosságot sugall, akkor ők is hozzáigazítják az elvárásaikat. Öntudatlanul is ennek megfelelően mozgósítják energiájukat és állóképességüket, és aknázzák ki az illetőben sejtett lehetőségeket.
Ebből következik az alapszabály, hogy kerüld az olyan helyzeteket, amelyekben potenciális csúszópénzforrásként jöhetsz szóba. Az öltözködési stílusra, a testbeszédre, és magára a nyelvre is szükséged van, hogy hatással légy a többiekre, és ha jól használod őket, akkor hatásos fegyvereiddé válhatnak a legkülönfélébb helyzetekben. Mackie példaként hozza fel egyik unokatestvérét, aki 1990-ben egy kisméretű vállalkozást akart beindítani és, hogy profizmusát fitogtassa, minden engedélyéért öltönyben ment. Aztán gyorsan taktikát váltott, és a kopottas ruháknak köszönhetően olcsóbban megúszta az egészet.
Rombold le a rutint!
Mackie is hasonló sztorik tucatjait élte meg, amikor a katonaságnál szolgált. Mindenki tudta a zászlóaljnál, hogy a pár napi eltávozás ára egy karton füstölnivaló. Egy szép nap ő is megjelent az illető kapitánynál, és olyan szituációt teremtett, amely eltért a szokásos megvesztegetési felállástól. „Nagyon gondosan, cinkos mozdulatokkal szedtem ki a zörgő zsírpapírba csomagolt egyetlen doboz cigarettát, és átnyújtottam neki, miközben az engedélyét kértem. Nehéz elképzelni, hogy mi játszódott le a fickó fejében -- ez bolond, vagy belőlem akar hülyét csinálni --, mindenesetre, az én eltávozásaim azután jelentősen kevesebbe kerültek, mint a többieké. ”
A leleményes katona példáján okulva mi is meghatározhatjuk a szabályt: minél több zavaró elemet kell beiktatni a találkozásba, amely az ellenfeled kimozdítja abból a pszichológiai rutinból, amely általában automatikus válaszreakciókra kényszeríti -- és amely válaszok rendszerint nem a te érdekeidet szolgálják.
Ha a fent említett tényezők révén sikerül a várakozásokkal ellentétes hangulatot teremteni, akkor a másik fél, valahogy így okoskodik: „Ugyan nem annyit kaptam, amennyit elvártam, azért ez mégis valami, minek utasítanám vissza? Ha többet most nem kaphatok, akkor elég lesz a kevesebb is!” Sőt, arra számít, hogy a továbbiakban valamilyen formában majd kárpótlást kap tőled a hiányra.
Jó ötlet ilyenkor megtartani abban a hitében, hogy létezik efféle lehetőség. Az átlagember számára ezek a jelzések nem sokat mondanak, de aki mindennap fogad el kenőpénzt, annál már beágyazódott az ösztöneibe, hogy ezt észrevegye. Az eljövendő kompenzáció ígérete arra készteti az illetőt, hogy elfogadja az egyébként felháborítóan alacsony összeget is.
Lehelj a vámosra!
A repülőtéri műveletekről is mesélt Mackie. Többnyire a megengedetnél nagyobb súlyú csomagokat szállított, mégsem gyűlt meg soha a baja. A repülőtéri vámosok munkája sokkal átláthatóbb, mint határőr társaiké, ezért kevésbé lehet őket megkísérteni. Tavaly szeptember óta a nyugati országok vámvizsgálata jelentősen megszigorodott. Ebben az esetben nincs mit tenni, legfeljebb megnövelhetjük a vámosok diszkomfort-érzetét, hogy minél hamarabb túl akarjanak lenni rajtunk.
„Mit is ajánlhatnék? Felejts ételmaradékot a fogaid között, szórd ki az apródat és rohangálj utána a teremben, szimuláld valamilyen komolyabb betegség tüneteit, intézd el, hogy bűzlődjön a szád, és közben nagyon közelről és nagyon hangosan beszélj hozzá, vagy egyszerűen a bugyidból húzd ki az útleveled stb.”
Bízd a hordárra!
Romániában egészen másképp állnak a dolgok. Próbálj meg az elsők között a sorba állni, és haladj minél lassabban. Kevés vámos merészel ilyen forrósodó helyzetben alaposabb matatásba belefogni. Ha nem sikerült tömeget szerezni magad mögé, akkor jól láthatóan tegyél az útleveledbe néhány egydollárost, amit a csomagod cipelőjének szánsz. Ezután nézd ki magadnak a legnépszerűbb hordárt. Ezeknek a fickóknak az egyetlen bevételi forrása, hogy az utasok csomagját egy rövid szakaszon cipelik, ezért létfontosságú számukra, hogy minél több csomagot vigyenek el minél rövidebb idő alatt.
Ha a vámos munkatársak, akikkel valószínűleg közösen járnak cigiszünetre, hiábavalóan tartóztatják fel őket, akkor elveszítik a napi jövedelmük egy részét. „Figyelembe véve azt a gyorsaságot, ahogy a segítségükkel elhagytam a vámot, bebizonyosodott, hogy helyesen gondolkodtam. És a vámilletéket is megúsztam pár dollárból” -- állítja Mackie.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!