A romániai magyarság egyik legellentmondásosabb figurája, Verestóy Attila reagált a sajtóban megjelent számonkérésekre. A lépés azért érdekes, mert azzal, hogy eddig nem reflektált a vádakra, tudatosan vagy sem, de hozzájárult a Verestóy-folklór gyarapodásához. A szenátor a hozzá közel álló Udvarhelyi Híradóban nyilatkozott.
Verestóy elégedetten tekint vissza munkájára, őseire
Vannak vállalkozók, akik kockáztatnak és építkeznek a szó nemesebb értelmében, tehát nem a saját magánházukat építik, hanem cégeket építenek, munkahelyeket hoznak létre, de közben azt lehet tapasztalni, hogy azoknak, akik ezt teszik, semmiféle megbecsülésben nincs részük. Én azt hiszem, hogy nincs okom szégyenkezni, amikor arról van szó, hogy pozitívan cselekedtem, és abban az előbb említett értelemben építettem is valamit.
-- nyilatkozza a szenátor. Verestóy megemlíti, hogy ősei között eminens udvarhelyi közéleti szereplők is voltak, és némi pátosztól sem mentesen külön kitér arra, hogy a Vasszékely-szobornál tartott nemzeti ünnepi megemlékezéskor az összegyűlők a táblán a Verestóy nevet olvashatták, és utalást tesz ősei dalárdai tevékenységére is (együtt énekeltek és próbáltak örvendeni az életnek). Az üzleti tevékenységét taglaló pletykák közül Verestóy egyedül a feltételezett -- a România Liberă -ben tényként kezelt -- erdő-business-el kapcsolatban nyilatkozott:
România Liberă olyan erdőtarolásokról cikkezik, amelyekhez állítólag nekem közöm volna, ez az állandó visszatérő motívum, amit kilencvenben talált ki egy, szerintem barátinak nem nevezhető politikus társaság. Mi ebből az igazság? A magánosítás során az első dolog, amiben részt vettem, és ezt nem szégyellem, a bútorgyár privatizációja. Nem vagyok az egyetlen tulajdonos, hanem csak egyike a nagyon sok tulajdonosnak, igaz valamivel jelentősebb részvényszázalékkal, mint a legtöbben. Ezt egy komoly összefogásnak és befektetésnek tekintem, amelynek első mércéje az, hogy sokkal többet fektettem be, mint amennyit kapni remélek a következő években. A gyár Udvarhelynek egy nagyon lényeges ipari bázisa lesz, mert szerintem ez olyan szakterület, amelynek nemcsak múltja, hanem jövője is van a térségben.
A szenátor kiemeli:
A körém fonódott szóbeszédekkel, beruházásokkal, cégekkel kapcsolatban elmondhatom, hogy valóban több olyan cég van, amelynek részvényese vagyok, soknak a tevékenységéről alig tudok. Részvényt vásároltam vagy részvényhez jutottam úgy, ahogy bárki bizonyos cégek részvényese lehet. Például a Román Fejlesztési Banknak városunkban több száz részvényese van, de ez nem azt jelenti, hogy ők a bank tulajdonosai. Öt-hat olyan cégnél is vannak részvényeim, amelyek tevékenységébe abszolút nincs beleszólásom, semmiféle jövedelmet nem jelentenek számomra.
Mennyire gazdag Verestóy?
Az említett újságban évi 150.000 dolláros jövedelmet előlegeznek számomra. A teljes igazság az, hogy csak adóba ennek az összegnek legalább a háromszorosát „gombolta le” a román állam. Adózott jövedelmeim vannak, ezek nem valamiféle segélyek lenyúlásából származnak, hanem valódi beruházások, amelyek munkahely- és értékteremtő jelentőséggel bírnak; a megvalósított jövedelem pedig a következő beruházások forrása.
A „gazdagabb vagyok, mint hinnétek” üzenet egy olyan interjú kontextusában jelenik meg, amiben a politikai -- implicit szenátori -- érdekvédemi tevékenységéről ennyi jelenik meg:
Nem akarok életem végéig politizálni. Azt hiszem, eléggé jelentős eredményeket értem el, és a politikai munkát valószínűleg folytatják azok, akik új lendülettel és energiával töltve ezt tartják majd a legfontosabb feladatuknak.
Az interjúban Verestóy tudatosan pénzügyi vonalon pozícionálja magát, nem felejtve ugyan el, hogy politikusi-érdekvédő tevékenységéről elégedetten beszéljen, viszont csak üzleti, és nem politikai-érdekképviselői terveiről számol be. A magyarországi vegyipari befektetéséről ezt nyilatkozza:
A befektetésben nagy lehetőséget látok. A volt vegyipari bázis területén most már nemcsak 36, hanem az önkormányzattal társulva egy 110 hektáros területen szeretnék egy jelentős vegyipari parkot létrehozni, amelynek első feltételei már megteremtődtek: ismert vegyipari cégek rendeltek munkát, és ezt már a saját bázisunkon végezzük. Én ennek a jövendő ipari parknak a koordinálásában szívesen fogok részt venni.
Egyre gyakoribb a vád, hogy az RMDSZ első vonalbelijei, hasonlóan más romániai politikai pártok notabilitásaihoz, a politikában elsősorban a vállalkozásaikat segítendő ágazatot látnak. Függetlenül attól, hogy mindez mennyire állja meg a helyét, Verestóy tanácsadói nem figyelmeztették a szenátort arra, hogy a hasonló módon felépített üzenet csak hozzájárul a különféle, akár rosszindulatú spekulációk szárnyra kapásához. Valószínűsíthető még, hogy a szenátor pont a Verestóy-folklór mágnás-elemeit kívánja ébren tartani, és a dúsgazdag Verestóy-mítosz gyengülésén kíván erőteljesen korrigálni. Külön kitér az első közelítésben teljesen lényegtelennek látszó apróság tisztázására, hogy még nem épült fel a Verestóy-villa:
Nem építettem még fel az álmodott családi házamat sem, de fel fogom építeni. Az életmódom semmiben sem különbözik azokétól, akik békességben élnek anélkül, hogy céltáblává változtatná őket a sajtó.
A villa fontos státusszimbólum, ennek nemlétéről a szenátornak el kell számolnia -- legalábbis, ha megengedjük a fenti feltételezést, mely szerint Verestóy az interjút elsősorban anyagi helyzete erődemonstrációjának szánja.
A magyarországi business
Ugyan a HVG , vagy a Transindex nem kérdőjelezte meg a szenátor vegyipari befektetésének törvényességét, az interjúban Verestóy kijelenti:
A magyarországi beruházást saját pénzemen, a Román Nemzeti Bank engedélyével végeztem. A beruházásnak hosszasan utánanézett minden illetékes és talán illetéktelen személy is, hogy ez mennyire tiszta pénz. A sorozatos ellenőrzések igazolták az üzlet korrektségét. Minden számla átment a hivatalos ellenőrzéseken. Így szereztem tulajdonrészt előbb a Horizont Rt.-ben, aztán ennek a részvénycsomagnak a sajnos nem jelentős jövedelemmel járó eladása után a szakmámhoz és tapasztalatomhoz közel álló Sajó-Hór Szolgáltató és Ingatlanhasznosító Kft.-be fektettem be.
Fidesz- és UPE-utalások
Udvarhelyi őseiről a szenátor így nyilatkozik:
az akkori város igazi polgárai voltak, a szó még nem lejáratott értelmében
. A Fidesz kapcsán:
senki sem vádolhat azzal, hogy az akkori kormányzat kedvence lettem volna
.
Vipera-topik
Az egész rágalmat nem tartottam fontosnak, amíg egy kedves magyarországi barátom e-mailben intett, hogy vigyázzak, mert olyan rosszak lehetnek az ellenfeleim, hogy „a gyerekkori ártatlan csínytevéseid is most a vádpontok közé kerülhetnek”. Akkor döbbentem le, hogy a rágalmazó elérte célját, hiszen bármennyire is alaptalanok állításai, mindig akadnak olyanok, akik azt elhiszik, és tovább terjesztik.
A székelyudvarhelyi Vipera betörőbanda és Verestóy feltételezett kapcsolatáról van szó, amelyre a Romania Liberă kitér ugyan, de a Transindex nem tartotta megalapozottnak ezt az információt. Verestóy visszaemlékezése így szól:
Annak idején nem voltam éppenséggel a város híres gyereke, de azért egy-két dologról ismertek az iskolában. Ezek között nem az szerepelt, hogy valamiféle banda tagja lennék, hanem az, hogy az iskola akkori értékrendjéhez igazodva jeleskedtem a tanulásban, országos olimpiászokra jártam, és a jó tanulók között tartottak számon. 1972-ben érettségiztem, és ez a bűnbanda 1973--74-ben rettegtette az udvarhelyieket és környékbelieket. Ismert figurák voltak a tagjai, közülük egyik a szomszédságunkban lakott, másik pedig az általános iskolában osztálytársam volt -- valószínűleg ebből táplálkozik a híresztelés. Ennél több kapcsolatom nem volt velük.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!