Az elmúlt néhány évben egyre gyakrabban eszem banánt. Kiváló szénhidrátforrás, kellő energiát ad a reggeli edzések előtt. Emellett olcsónak is mondható, más gyümölcsökkel összevetve mintha még az utóbbi évtizedek inflációja is kevésbé fogott volna rajta.
De mégis hogyan lehetséges, hogy a több ezer kilométeren át szállított, hajóval az Atlanti-óceánt, majd kamionokon fél Európát is átszelő banán árában érezzük legkevésbé a pénzromlás ütemét? Lelövöm előre a poént:
számos jel utal arra, hogy ebben sok egyéb tényező mellett a drogcsempészetnek is szerepe lehet.
Teljesen abszurdnak tűnhet, de a banán ára az elmúlt 25 évben nominális értelemben gyakorlatilag nem változott Európában, egy kilogramm ára kisebb-nagyobb ingadozás mellett 1 dollár körül mozgott a Világbank statisztikája szerint. Magyarországon tehát leginkább a forint leértékelődése, a magasabb áfakulcs vagy a kiskereskedelmi különadó tükröződött az árak emelkedésében.
Az inflációálló banán
A KSH adatai szerint a banán kiskereskedelmi ára az 1997-es 200 forintról 2023-ra 770 forintra növekedett. Ez 285 százalékos áremelkedésnek felel meg 26 év alatt. Összehasonlítva más népszerű és nagy mennyiségben vásárolt gyümölcsökkel, a citrom 326, a narancs 333 százalékkal lett drágább, míg az itthon nagy mennyiségben termesztett gyümölcsök közül az alma 440, a görögdinnye 449, a körte pedig 563 százalékkal magasabb áron került tavaly kiskereskedelmi forgalomba az 1997-es árakhoz viszonyítva.
Ennek az évtizedes olcsóságnak persze számos biológiai és gazdasági összetevője van. A banán a világ legnagyobb lágyszárú növényeinek egyike, viszonylag igénytelen, gyakorlatilag egész évben képes termést hozni, így a friss kínálat – még ha az érési, sárgulási folyamatot mesterséges úton indítják is meg – folyamatos. A banán e tulajdonságai részben magyarázatot jelentenek a tartósan alacsony árakra, hiszen nincs szezonalitásból fakadó hatás.
Ugyanakkor vannak tényezők, amelyek a drágulás irányába hatnak. A banán vízigénye akár a napi 30-50 litert is elérheti. Egy évekkel ezelőtti utazásom során Tenerife északi részén megdöbbentő volt látni, ahogy az öntözőberendezés kígyózott a legalább 5-7 méter magas banánok tövében a sűrű árnyék alatt. Ahogyan azt is, hogy a 20-30 kilogrammot is nyomó, még fejlődésben lévő egybefüggő termést karókkal támasztják alá, hogy a szár a fejlődési szakaszban a teher alatt ne törjön le. Ami azt is jól szemlélteti, hogy a banán élőmunka igénye magas, főleg a betakarítás közeledtével. A többhektáros, egybefüggő területeken a magasba nyúló, sűrűn ültetett növények között jellemzően kézzel szüretelnek.
Egyes helyeken látni is a drágulás jeleit, 2021-ben például a kanári termelők 30 százalékkal emelték az árat. Nem véletlen, hogy az európai és így a magyar boltok polcain nem is igazán találkozunk ezzel az ökológiailag egyébként fenntarthatóbb spanyol típussal, nálunk a méretesebb és olcsóbb dél-amerikai cavendish fajta az elterjedt. A fogyasztó ugyanis árérzékeny, és a kiskereskedelmi láncok egyébként is fontos szereplők a banán árának alacsonyan tartásában, a reklámújságokban hirdetett olcsó banán klasszikus vevőcsalogató.
A banán árának alakulása számos országban központi kérdés, sokfelé állami támogatásokkal védik a helyi termelőket, illetve igyekeznek az árakat kordában tartani. Mivel az egyik legjobb tápanyagforrás a magas szénhidráttartalma miatt, különösen a fejlődő világban elemi fontosságú, hogy megfizethető szinten maradjon a banán. Bár India és Kína számítanak a világ két legnagyobb banántermelőjének, az ottani belső fogyasztás miatt Európában ezekkel a termékekkel nem találkozhatunk, Kína például még így is Fülöp-szigeteki importra támaszkodik.
A banán-kokain kapcsolat
A banán árára tehát számos tényező hat, amelyeket teljesen szétszálazni nem is lehet. Egy dologról azonban kevés szó esik, amikor a banán áráról beszélünk. Noha az érintettek nem győzik tagadni, számos jel mutat arra, hogy az alacsony európai banánárak mögött a drogkereskedelemnek is lehet némi szerepe. Érdekes olvasmány a témában Dezső Andrásnak a kokain magyarországi elterjedését az 1900-as évek elejétől felgöngyölítő Magyar kóla című könyve, amelynek történeteit az elmúlt időszak rendőrségi közleményei csak tovább erősítik.
Júliusban a rotterdami vámosok több mint nyolc tonna kokaint tartalmazó szállítmányt foglaltak le, majd novemberben a BRFK munkatársai a csepeli szabadkikötőben több mint 23 milliárd forint utcai értékű kokaint foglaltak le.
A közös mindkét esetben az volt, hogy a kábítószer banánokat szállító konténerben érkezett Európába.
Mindkét termék Latin-Amerikából származik, és rendkívül népszerű Európában. Az Egyesült Királyság egy főre vetítve Európa legnagyobb banánfogyasztója, a világ 10 legnagyobb banánimportőre között van. Az Egyesült Királyság – Nyugat-Európa nagy részéhez hasonlóan – pedig nagy kokainfogyasztónak is számít, becslések szerint évente 3,2 milliárd fontot költenek kokainra.
Kolumbiából a kokain egy jelentős része Mexikóba kerül, majd onnan tovább utazva a nagy kábítószer-fogyasztónak számító Egyesült Államokba. Európa irányába viszont csak hajóval érkezhet nagy mennyiségű áru. A banán óceánon átívelő szállítása pedig olyan lehetőséget teremt a nagypályás drogkereskedők, csempészek számára, melyet a terméshozamából és népszerűségéből fakadóan más gyümölcs egyszerűen nem tenne lehetővé.
Európába néhány jelentős belépési pont, kikötő van mindössze, ahová óriási mennyiségben érkezik a banán. Ezek az országok többek között Spanyolország, Belgium és Hollandia, melyek alapvetően a kokain európai bejutási pontjai is egyben. A teljes európai lánc pedig innen épül fel.
A banánnak mint romlandó árunak a lehető leggyorsabban át kell haladnia a kikötőkön, ez pedig nyomást gyakorol a vámhatóságokra. Egyszerűen képtelenség lenne minden szállítmányt alaposan ellenőrizni. Másrészt a banánt hűtött konténerekben kell szállítani, amelyek tökéletesek a kokain elrejtésére, akár a hűtőegységekben, akár a vastagabb falakban.
A banán és a kokain tehát kéz a kézben jár. Ecuadorban a helyi hatóságok szerint 50-60 banánexportáló cég is érintett lehet a kokainkereskedelemben. A banánt inkább csak a kokain csomagolóanyagának használó, így az árára sem nagyon érzékeny szereplők erősödése pedig közrejátszhat még akár abban is, hogy a legnagyobb, nagy múltú, legális, banánnal foglalkozó disztribútorok évről évre veszítenek a súlyukból. (2002-től 2013-ig a négy legnagyobb banánkereskedő piaci részesedése 70 százalékról 42 százalékra zuhant.)
Egy tonna banán kiskereskedelmi ára és egy kiló kokain termelői ára durván hasonló szinten lehet.
Ahogyan Dezső András is írja a már említett könyvében, 1 kilogramm kokain eladási ára nagyobb mennyiség esetén minőségtől függően mindössze 1000-1200 dollár körül alakulhatott néhány évvel ezelőtt. Ehhez képest a kokain grammonkénti utcai ára Európában ugyanebben az időszakban – legtöbbször felhígított formában – minimum 60 dollárra volt tehető. Ez azt jelenti, hogy alsó hangon 50-60-szoros az utcai ár a termelői árhoz viszonyítva.
Ez az áru minőségétől függően pedig inkább csak magasabb lehet. Ha például figyelembe vesszük a Statista által publikált adatokat, amíg a valószínűleg jobb minőségű, tisztább (vagy teljesen tiszta) kokain grammonként Bolíviában 6, Mexikóban 14 dollárra tehető, addig a feltehetően gyengébb minőségben elérhető holland, német vagy brit sorban 62, 89 és 110 dollár lehetett 2021-ben.
A holland és német árak közötti különbség jól tükrözi a szállításból fakadó kockázati felár alakulását. Ahogy terül a portéka, a marzs a teljes láncon keresztül megfigyelhető. Így alakul ki a Kolumbiában vagy Ecuadorban grammonként kb. 1 dollárért eladott kokainból az akár 100 dolláros feketepiaci ár Európa utcáin.
A banánon ehhez képest alig van profit. Európa legnagyobb banánimportőre a több mint 100 éves múlttal rendelkező ír Fyffes, mellette a Chiquita, a Dole, a Fresh Del Monte és a Noboa rendelkezik még szemmel látható részesedéssel. A Fyffes társaival ellentétben azonban csak az áru mozgatásában vesz részt, pénzügyi eredményeit pedig leginkább az értékesítési ár, a devizahatás és a szállítási költség határozza meg. Számításaim szerint a Fyffes operatív szinten a banánon kilónként legfeljebb 1-2 centet, tonnánként 10-20 eurót kereshet.
A kokain európai térhódítása tehát a klasszikus banándisztribútorok számára hosszú távon káros, pusztán a banánfogyasztók szemszögéből nézve ugyanakkor előnyös is lehet, a banán árának drasztikus emelkedésére ugyanis így kisebb esély mutatkozik.
Ez itt a Névérték, a Telex tematikus gazdasági blogja, amelyen külső elemzők, szakértők cikkeit olvashatják. A blogban közölt írások és az azokban megfogalmazott vélemények kizárólag a szerzők álláspontját tükrözik.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!