Búcsú Pál-Antal Sándortól

87 esztendős korában november 16-án elhunyt dr. Pál-Antal Sándor levéltáros, történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, Marosvásárhely díszpolgára.
Csíkkarcfalván született 1939. szeptember 26-án, de családilag Csíkmadarashoz is kötődött. Otthonuk könyvtárában olvasott először szépirodalmi műveket a magyar történelem nagy eseményeiről. Ezt az indíttatást követték a csíkszeredai és a nagybányai iskolai évek. Komoly szakmai tudásra a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem történelem karán tett szert, ahol 1963-ban szakdolgozatát is megvédte. Ugyanebben az esztendőben levéltárosként a marosvásárhelyi állami levéltárhoz került. Szakmai pályafutásának rendszerváltás előtti időszakát az adatgyűjtés, a szakmai formálódás jellemezte, amikor ugyan egyre magasabbra emelkedett a levéltári ranglétrán, de közlési lehetősége ekkor – a kortársakhoz hasonlóan – szűk keretek között mozgott.
Korai, majd 1990 után megjelent publikációi és előadásai zömében szűkebb hazája a Székelyföld történetét taglalják. Önálló köteteinek, tanulmányainak és ismeretterjesztő írásainak a száma meghaladja a három és félszázat. Közülük kiemelhetők a levéltári állományismertetők, forráspublikációk, településmonográfiák, életrajzok, intézménytörténetek, illetve Csík- és Marosszék 1848-1849-es eseményei. Érdemes végig követni ezt a sokrétű és klasszikus szakmai életutat, ahol az átfogó monográfiák megjelenését több éves vagy akár évtizedes kutatás és tanulmánysor előzte meg. Sanyi bácsi – ahogyan őt egy szűkebb baráti körben szólítottuk – a Csík és Marosszékről szóló írásai mellett, a 2018-ban megjelent Marosvásárhely vízellátás története című kötetére volt a legbüszkébb, hisz ennek megírása nemcsak történészi képességeket feltételezett, hanem bele kellett ásnia magát a mérnöki és műszaki fogalmak tömkelegébe is. Neki köszönhetjük Marosvásárhely első tudományos igénnyel megírt két kötetes történetét, amely 1849-ig dolgozta fel a település múltját.
Szakmai szerkesztője volt több tucat tanulmánykötetnek, amelyek közül az általa elindított két sorozatot a Marosvásárhely történetéből és a Maros megyei magyarság történetéből címűt emelnénk ki. A kötetek az Erdélyi Múzeum Egyesület marosvásárhelyi magyar tudomány napjai konferenciák tanulmányait gyűjtötték egybe.
Levéltárosként és történészként számos elismerésben részesült. Tagja volt a román és a magyar levéltárosok egyesületének, elnöke az Erdélyi Múzeum-Egyesület marosvásárhelyi fiókjának. 2010-től pedig az MTA külső tagja. Munkásságáért és életművéért megkapta többek között a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, a Pauler Gyula és a Gábor Áron díjat. Pál Antal-Sándor szó szerint az utolsó pillanatig alkotó ember maradt. Utolsó tanulmányai 2025-ben jelentek meg. Néhány munkája még szerkesztés alatt áll. Műveinek fő gondozója és kiadója a Mentor Könyvek kiadó jelenleg a visszaemlékezéseit rendezi sajtó alá.
2019-ben, 80. születésnapja alkalmából köszöntő kötettel tisztelgett előtte az erdélyi és a magyarországi levéltárosok és történészek közössége. Pál Antal-Sándor nemcsak egyszemélyes műhely volt, hanem a Székelyföld és az újkor történelmével foglalkozó történészek számára az a megkerülhetetlen szakember, aki tudását szívesen megosztotta az ifjakkal, akik közül soknak pályaindítója volt.
Ma hálával gondolhatunk Pál Antal-Sándorra és életművére. Ez a hála azonban másokért is szól. Mindenekelőtt egy olyan élettársért és családért, amely szilárd hátteret biztosított az alkotómunkához és azokért az intézményekért, amelyek felismerték a benne rejlő értékeket és támogatták munkáját.
Nehéz és fájdalmas elbúcsúzni az örökké író embertől, az időskorában is friss elmével alkotó tudóstól. Köszönjük Pál Antal Sándornak a tanítást, az örökül hagyott műveket és Sanyi bácsinak a barátságot, amellyel minket megtisztelt!
Támogasd a Transtelexet egy kávé árával!
Munkánkkal minden nap magyar közösségeket tartunk képben, teret adunk helyi ügyeknek, és fontos erdélyi történeteket mutatunk be — függetlenül, szabadon. Ahhoz, hogy ezt továbbra is így tehessük, rád is szükségünk van.
Támogatom