Az olvasóknak szükségük van arra, hogy a könyv ne tökéletes legyen, hanem emberi
Bár mostanában a közélet is elég prózai, a 32. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár látogatóinak számát elnézve túl korán ragadna ásót az, aki temetné az irodalmat.
Fény a léleknek volt az idei rendezvény mottója, arról pedig mindenki maga gondolkodhatott el, hogy ez a fény maga a vásár, a könyvek, az irodalom, az írók vagy a hangulat, amit ezek együttese teremtett a központi színházépületet kivilágító csillárkonstrukció alatt. Mindenesetre folyamatos volt az érdeklődés, és még ha sokan nem is engedhették meg maguknak, hogy – miután a jelenlegi könyvpiaci árak és saját pénztárcájuk egyenlegéből mérleget vontak – hazavigyenek magukkal egy-egy könyvet, a beszélgetésekre és bemutatókra maradtak.
Idén olyan nevekkel vonzották be az érdeklődőket, mint például Tompa Andrea, Adorjáni Panna, Markó Béla, Szabó Róbert Csaba, vagy éppen Vida Gábor, akinek most bemutatott könyvéről a Transtelexen is megjelent egy kibeszélő interjú a szerzővel. A kerekasztal-beszélgetések pedig hidat teremtettek művészet és közélet között, így volt szó például a bántalmazás irodalmi megjelenítéséről, az olvasóvá nevelésről és a mesterséges intelligencia térnyeréséről is.
Utóbbi kapcsán pedig mi is kíváncsiak voltunk, hogyan alakította át az olvasási szokásokat a koncentrációs képesség csökkenése, milyen gyakran olvasnak még azok, akik ellátogatnak egy könyvvásárra is és mennyire dealbreaker az, ha egy könyv kreatív folyamataiba is besegít vagy épp teljesen átveszi azokat az AI.
Támogasd a Transtelexet egy kávé árával!
Munkánkkal minden nap magyar közösségeket tartunk képben, teret adunk helyi ügyeknek, és fontos erdélyi történeteket mutatunk be — függetlenül, szabadon. Ahhoz, hogy ezt továbbra is így tehessük, rád is szükségünk van.
Támogatom